2016. 12. 04.
Barbara, Borbála
: 314 Ft   : 295 Ft Benzin: 339 Ft/l   Dízel: 352 Ft/l   Írjon nekünk HADITECHNIKA

Made in Poland

Art of WAR  |  2006-05-15 08:00:00

Lengyelország önálló hadiipara sok évtizedes múltra tekinthet vissza. Már a második világháború előtt komoly fejlesztési és gyártási kapacitással rendelkezett, melynek egy része újra működhetett az ötvenes évektől. Akkor ugyan már csak főleg szovjet harceszközök licencgyártásáról volt szó, de ezek mellett néhány területen saját fejlesztésekre is lehetőség nyílt.

A rendszerváltást követően alapvető változás történt, a hadsereg az ország nehéz gazdasági helyzete ellenére egyre több megrendelést biztosított a hazai iparnak. A haditechnika „húzóágazat“, az ott kifejlesztett új eszközök technológiája komoly hasznot hajt polgári célú hasznosításkor is.Lengyelország politikai vezetői, úgy tünik, nagyobb felelősséggel állnak hozzá a honvédelem kérdéséhez, mint néhány más közeli országban. A gazdasági helyzet természetesen ott is alapvető meghatározója a beszerzési folyamatoknak, de a kormányváltásokat nem követi a különböző katonai programok fenekestől való felforgatása. A kormányok ciklusain átívelő fejlesztési, illetve beszerzési programok így, ha változásokkal is, de az eredeti célkitüzéseknek megfelelően haladhatnak, legalábbis a többségük. A honvédelem ugyanis pártpolitikától független, ezen a téren a lengyelek példaként állíthatók egyes szövetségeseik politikusai elé.

A rendszerváltást követően Lengyelország fő céljai közé tartozott a szövetségi rendszerekhez való csatlakozás, méghozzá annak teljes tudomásulvételével, hogy ez nemcsak jogokkal, hanem kötelezettségekkel is jár. A hadsereg jövőbeni igényeit ezek szem előtt tartásával határozták meg, vagyis egyértelmüvé tették, hogy a jövőben a NATO, illetve a szövetségesek közös akcióiban Lengyelország aktívan szerepet vállal. Ehhez azonban számos területen jelentős korszerüsítésre volt szükség.

Az elemzések eredménye azt mutatta, hogy a szárazföldi csapatok mobil légvédelmében továbbra is szükség lesz a hagyományos csöves tüzérségi eszközökre, mely kategóriát egyes országokban már csaknem teljesen felszámolták. A korszerü légvédelmi gépágyúk szinte teljesen lefedik a vállról indítható rakéták alkalmazási zónáját, korszerü tüzvezetési eszközök alkalmazása esetén hasonló vagy éppen magasabb hatékonysággal.

Ez volt a kiindulási alapja az új Loara légvédelmi páncélosnak, amelyet kétféle változatban kívántak kifejleszteni, illetve rendszerbe állítani. A hadsereg igénye alapján 160 db gépágyús és 96 db rakétás jármü megrendelése volt várható, ami azonban a pénzügyi korlátok miatt csak részben valósulhatott meg.

Az új harcjármü fejlesztésének fővállalkozója a CNPEP Radwar elektronikai vállalat volt, amely biztosította a komplexum felderítőradarjának, illetve tüzvezető rendszerének kifejlesztését és a többi elektronikus eszköz integrációját. A hordozójármüvet a Bumar Labedy gyár biztosította, amely nem volt más, mint az orosz T–72-es harckocsi lengyel igények alapján továbbfejlesztett PT–91-es Twardy alváza, saját tervezésü, új toronnyal.

A gépágyús Loara-G változat mintapéldánya 1997-ben elkészült, és a kísérleti lövészetek során nagyon ígéretesnek bizonyult. Légi célként a BM–21-es sorozatvetők 122 mm-es rakétáját is felhasználták, amelyeket a komplexum közvetlen találattal semmisített meg.

A fejlesztés, illetve a gyártás előkésztése azonban még többévnyi munkát igényelt, így a Loara-G első szériapéldánya csak a közelmúltban, 2004. december 9-én kerülhetett a hadsereg állományába. Hasonlóan más katonai programokhoz, az eredetileg tervezett darabszám legyártására pénzügyi okokból nem kerülhet sor. A lengyel hadsereg összesen 72 db-ot kap, amelyeket a páncélos zászlóaljak között osztanak szét. A haditengerészet állományába 28 db kerül partvédelmi feladatkörben, míg a légierő ugyancsak 28-db-ot rendszeresít a Poznan-Krzesiny és a Lask légibázis védelméhez, ahol a 2006-tól rendszerbe álló F–16-osok állomásoznak majd.

A rakétás Loara-R kifejlesztése egyelőre attól függ, hogy sikerül-e a G változatot eladni külföldön. A lengyel hadsereg kis hatótávú légvédelmirakéta-igényét ugyanis jelenleg kielégítik az ugyancsak saját kivitelezésben korszerüsített orosz eredetü Osza komplexumok.

Ha döntés születik a Loara-R fejlesztéséről, úgy rugalmasan megoldható lesz mind az eltérő jármü, mind pedig a rakétatípus integrálása. Eddig a svéd BAMSE-rendszer került szóba az új nyolc kilométeres hatótávolságú Bolide rakétával, illetve a dél-afrikai fejlesztésü Kentron SAHV-3, amelyeket zárt konténerekben helyeznének el a torony két oldalán.

A Loara-G a kisebb lőtávolságú és az elektronikai rendszerek szempontjából elavult ZszU–23–4 Silka leváltására készült. Nagyobb tüzerő, lőtávolság és világszínvonalú tüzvezető rendszer jellemzi.

A lengyel Radwar által tervezett felderítőlokátor síklap antennája stabilizált, vagyis menet közben is üzemelhet. Hatótávolsága 26 kilométer, és nemcsak a légi célok irányát, távolságát, hanem a magasságát is képes meghatározni. Az adatfrissítés egy másodpercenként történik, ez azonos a forgás sebességével. Az adatfeldolgozó számítógép speciális algoritmusok segítségével képes a lebegő vagy tereptárgyak mögül felbukkanó helikopterek felderítésére is. Magától értetődően ellátták saját-idegen felismerő rendszerrel, amely ugyancsak automatikus müködésü, és csökkenti a saját repülő eszközök megsemmisítésének veszélyét. Egyidejüleg 64 légi cél követése lehetséges, miközben a radar újabbak kutatását végzi. A gyakorlatban ennél nagyobb kapacitásra már nincs szükség, hiszen a hatótávolságon belül ennél több légi cél egyidejü jelenlétének valószínüsége nagyon kicsi.

Ma már minden korszerü, ember vezette légi támadó eszköz rendelkezik besugárzásjelzővel, amely a pilótát figyelmezteti a légvédelmi eszközökre. A Radwar tervezői ezért kidolgozták az úgynevezett LPI (Low Probability of Intercept) módszert, ami azt jelenti, hogy a radar által kibocsátott sugárnyaláb oldalszirmai minimálisak, az energiaszint alacsony, és a hullámformák olyanok, amelyekre nehezen, vagy egyáltalán nem reagálnak a jelenlegi elterjedt besugárzásjelző rendszerek.

A Loara-G tüzvezető rendszere müködhet teljesen önállóan is, de a gyakorlatban mindig hálózatban üzemel több komplexum, amelyek a harcvezetési pontoktól kapják a céladatokat. Az adatátvitel oda-vissza lehetséges, így nagyobb az esélye a rejtetten, kis magasságban közeledő légi célok időben történő felderítésének. A kiválasztott cél megsemmisítéséhez szükséges információkat a torony elején felszerelt tüzvezető lokátor biztosítja. A svéd Ericcson Eagle Mk1 méri a cél mozgási adatait, amely alapján számítógép dolgozza ki a gépágyúk lőelemeit, a szükséges előretartást. A lokátorok müködését azonban a magas technológiai szinten álló ellenfél képes zavarni, ezért alternatív tüzvezetési lehetőséget is kellett biztosítani. Ehhez rendelkezésre áll egy televíziós kamera, az éjszakai harcot is lehetővé tevő infravörös kamera, illetve egy párhuzamosított lézeres távolságmérő, ezek együttesen teljesen kiválthatják a lokátorokat, és rádióhullámok kibocsátása nélkül is biztosítják a célleküzdést.

A Loara-G menet közben is képes tüzelni, de a célzás pontossága természetesen álló helyzetből jobb. A légi cél felderítését követően mindössze tíz másodpercen belül megkezdődhet a tüzelés, ennyi idő alatt megtörténik a fegyverzet előkészítése, a cél azonosítása, és a lőelemek kiszámítása.

A jármüvet autonóm navigációs rendszerrel is felszerelték, ez a harci repülőgépeken alkalmazott lézergyürüs inerciális berendezés, amely együttmüködik a GPS müholdas helymeghatározó rendszerrel.

Ha a feladat objektumvédelem, akkor a Loara-G telepítve és álcázva képes a „stealth“ üzemelésre. Ekkor infravörös eszközökkel is nehéz észlelni, ugyanis nem müködik még a Diesel aggregátora sem. Korlátozott ideig saját akkumulátorai biztosítják az energiaigényét, de lehetséges kábelek segítségével távolabbról odavezetni a szükséges feszültséget.

A Loara-G legfontosabb összetevője a két 35 mm-es ürméretü gépágyú, amelyet svájci licenc alapján gyártanak lengyel cégek. Az Oerlikon Contraves még a hatvanas években fejlesztette ki a jelenleg is keresett fegyver elődjét, illetve alapváltozatát. A tüzgyorsaság és az ürméret fordítottan arányos, a megsemmisítés szempontjából a minél nagyobb méretü és tömegü lőszer, minél nagyobb mennyiségben szükséges. A 35 mm-es ürméret a még éppen megfelelő kompromisszum, ugyanis ez kellő pusztító erővel rendelkezik, és a gépágyú még képes az elméleti percenkénti ezer lövés tüzgyorsaság biztosítására. Az Oerlikon KDA gépágyú kiválóan bevált, így több tucat ország hadserege rendszeresítette. Müködési elve hasonló a forgótáras pisztolyokéhoz azzal a különbséggel, hogy a lőszerek négy töltényürbe történő betöltése, reteszelése, elsütése és az üres hüvely ürítése körfolyamatban megy végbe. Mivel a légvédelmi rendszerek többnyire párhuzamosan több gépágyút alkalmaznak, ezért az ágyúk tüzgyorsaságát 550 lövés/percre csökkentették. Ez nagymértékben redukálja a fegyver igénybevételét, és növeli a cső, valamint a zárszerkezet élettartamát. Két gépágyú párhuzamos használata esetén ez összesítve másodpercenként 18 lövés leadását jelenti, ami megfelelő még a nagy sebességü légi célok leküzdéséhez is. A KDA ágyú különleges tulajdonsága, hogy kétféle lőszertípussal is üzemelhet. Ha ugyanis földi célpontok ellen vetik be a légvédelmi fegyvert, akkor más hatású lőszer szükséges, mint a repülő eszközök ellen. Emiatt két oldalról vezetik be a kétféle lőszerhevedert, amelyek között a váltás pillanatok alatt végbemegy egy töltés-ürítés folyamat során. A leggyakoribb, hogy kisebb mennyiségben APDS (Armour Piercing Dart Sabot) páncéltörő lövedéket alkalmaznak a másodlagos feladatkör ellátásához. Ezek leváló köpenyes, kis átmérőjü, de nagy tömegü wolfram nyíllövedékek, amelyek 1400 m/sec sebességgel hagyják el a gépágyú csövét, és nagy kinetikai energiájuknak köszönhetően képesek több centiméteres vastagságú acél páncéllemezen áthatolni. Az ágyú maximális lőtávolsága földi célok esetén elérheti a nyolc kilométert, de a kellő páncélátütő erő csak ennél kisebb távolságon érvényesülhet. Kis sebességü légi célok, pl. helikopterek vagy pilóta nélküli robotgépek esetén max. öt kilométerről lehet tüzet nyitni, míg nagy sebességü repülőgépek ellen 3,5 kilométeren belül lehet hatásos a fegyver.

Légi célok megsemmisítéséhez speciális rendszert és lőszert fejlesztett ki az Oerlikon Contraves. Ez a világsikert aratott és mindmáig egyedülálló AHEAD (Advanced Hit Efficiency And Destruction). Az 1,77 kilogramm össztömegü lőszer hüvelyében 0,33 kg NC01T35 granulált lőpor található, amely 3875 bar kezdeti töltényür nyomás mellett 1050 méter/sec csőelhagyási sebességet biztosít a 0,75 kilogrammos lövedéknek. Utóbbi az áramvonalazó süveg mögött 152 db, egyenként 3,3 grammos wolframhengert tartalmaz, amelyek leginkább csapágygörgőkhöz hasonlítanak. A cél közelében a csökkentett hatású töltet felrobban, és hegyesszögü kúp alakban szétszórja a wolframhengereket, amelyek a lövedék tengely körüli forgása miatt spirál alakot leírva távolodnak egymástól.

A lényeg a robbanás időzítése. A lőpor mennyisége, kémiai összetétele, a cső kopása, hőmérséklete mind befolyásolja a lövedék csőelhagyási sebességét. Számos légvédelmi rendszer lövedéke közelségi gyújtót alkalmaz, amely képes a cél távolságának mérésére, és így az optimális távolságban következik be a robbanás. Ez azonban bonyolult, drága, és az üzembiztonsága sem megfelelő. Az Oerlikon mérnökei más megoldást találtak, ez az AHEAD lőszer. A gépágyú csőszájfékében egymástól tíz centiméterre két elektromos tekercset helyeztek el. A lövedék ezekben elektromos feszültséget gerjeszt, ami alapján pontosan kiszámítható a sebessége. A fegyverrendszer számítógépe a cél mozgási paraméterei alapján meghatározza a robbanás, illetve a wolframhengerek szétszórásának optimális idejét ezred másodperces pontossággal, amely információ egy harmadik tekercs segítségével jut el a lőszer „órájába“. A lőszer így a célpont előtt néhány méterrel szórja szét a wolframhengereket, amelyek nagy sebességüknek és tömegüknek köszönhetően áthatolnak a repülő eszközök külső borításán.

A Loara-G bármely 500 méter/sec sebességü vagy annál lassúbb légi cél megsemmisítésére képes, beleértve nemcsak a repülőgépeket és helikoptereket, hanem a kisebb méretü rakétákat is. Elvileg még a harcjármü ellen indított kisméretü páncéltörő rakéták megsemmisítése is lehetséges, ha azok észlelését biztosítja a tüzvezető rendszer.

Az új lengyel légvédelmi páncélos korszerübb, mint a német Gepard, gépágyúi hatékonyabbak, mint az orosz Tunguzkáé, bár az utóbbi előnye, hogy párhuzamosan rakétákkal is rendelkezik. A Loara-G valószínüleg exportsiker lesz, és nem csak azért, mert a lengyelek nemzetközi szerepvállalása komoly elismerést, illetve támogatást kapott a nyugati szövetségesektől.

Ha tetszett a cikk, kövesse a
Háború Művészetét a Facebookon!
Ha lemaradt volna erről:
   MÁSOK ÍRTÁK
2016. 11. 29., 11:51

Feltalálták a drónszelídítő puskát

Ahogy a drónok egyre elterjedtebbé válnak, úgy használják őket egyre többen bűncselekmények elkövetésére.
2016. 11. 25., 09:20

Bács-Kiskun megye katonásan teljesít a toborzásban

A katonai toborzás elmúlt másfél évtizede alkalmából szerveztek ünnepséget csütörtökön Kecskeméten, az egyetem GAMF Karán.
2016. 11. 21., 09:36

A képességnövekedés korszaka kezdődik

NFIU: fontos lépés a szövetségesi elkötelezettség terén.
2016. 11. 18., 09:34

Katonai temető - Solymár

Budapesttől alig 15 kilométerre, Solymár közelében helyezkedik el a brit katonai temető, 211 katona végső nyughelye, akik a Royal Air Force Magyarország fölött lelőtt bombázóin vesztették életüket 1944-ben.

  JETfly Magazin

A szovjet történelemben kevés az olyan család, amely akkora hatással lett volna a történelemre, mint a Mikojan család generációi. A közelmúltban elhunyt Ivan Mikojanra emlékezünk az alábbi összeállítással.