2016. 12. 03. szombat
Ferenc, Olívia
: 314 Ft   : 295 Ft Benzin: 339 Ft/l   Dízel: 352 Ft/l   Írjon nekünk HADITECHNIKA

56 fegyverei: A Sztálin harckocsi

Art of WAR  |  2006-10-23 01:02:06

A második világháború leghíresebb szovjet harckocsija a T-34-es volt. Kevés szó esik azonban arról a típusról, mely Sztálin nevét örökölte, és amely a világháború után gyártott „T” harckocsik alaptípusának tekinthető.

A szovjet hadvezetés számára 1943 elején már világossá vált, hogy a T-34-es közepes harckocsik mellett korszerü nehéz harckocsik harcbavetésére is szükség van. Ugyan a KV-1 és a KV-2 páncélosok valamelyest eleget tettek ennek az elvárásnak, de ez a két típus nem volt korszerü. Sztálin elé a 1943. év végére 21 nehézharckocsi-tervet terjesztettek. Sztálin vonakodott az új eszköz gyártásának beindításától, hiszen a T-34-esek sikerei mellett a KV-1-esek is komoly eredményeket értek el. Az új német Tigris és Párduc harckocsik megjelenése azonban véleményének megváltoztatására késztette. A KV-1-esek 85 mm-es löveggel történő ellátása mellett egy teljesen új jármü tervezéséhez kezdtek. A tervezésnél a KV-13 alvázát vették alapul. Az áttervezett alváz páncélvastagságát növelték, és törekedtek a páncéltest ferde síkú kialakítására. Az első prototípus minden mutatójában felülmúlta a KV-t. A jármü 85 mm-es löveggel került ki a gyárból, és a JSZ-85 (Joszif Sztálin) típusnevet kapta.

A JSZ-1 törzse még hasonlított a KV-1-esre 

A kurszki csata során kiderült, hogy a 85 mm-es ágyú nem bír a Tigrisek páncélzatával. Miután a 100 mm-es BS-3 és a 122 mm-es A-19 löveget beépíthetővé tették, azonnal megkezdték a tüzelési próbákat. A 100 mm-es hatékonyabbnak bizonyult, de a 122 mm-es át tudta ütni a Párduc homloklemezét, ezért ennek beépítése mellett döntöttek. A 122-es mellett szólt még, hogy az előállítása egyszerübben kivitelezhető volt, és a hozzá szükséges lőszer gyártására is több üzemet mozgósíthattak.

 

A 122 mm-es löveg már jó volt, de a páncél gyengének bizonyult

Az így elkészült JSZ-1-es már hatékony ellenfele volt a német nehéz páncélosoknak, de a tervezők még mindig nem voltak elégedettek. A páncélvastagság további növelésével és a homlokpáncél meredekebbé tételével egy modernebb felépítményt alakítottak ki. Az új törzs kibírta a 88 mm-es páncéltörő löveg 1000 méternél kisebb távolságról leadott lövését. Ezzel szemben saját lövege 1000 méterről áthatolt a 160 mm-es páncélzaton is. A tervek között szerepelt még a torony áttervezése is, azonban a költségekre és időhiányra hivatkozva ezek a munkálatok elmaradtak.

A JSZ-2-es kinézete is tekintélyt parancsoló

Harci körülmények között azonban az SZJ-2 számos hiányosságára fény derült. A torony módosításának elmaradása miatt a jármü csak 28 lövedéket tudott szállítani. A probléma súlyosságát növelte, hogy a löveg percenként 2-3 lövés leadására volt képes. További gondot okozott, hogy a 122 mm-es löveg 600 méternél nagyobb távolságról képtelen volt áttörni a Párduc harckocsi homloklemezét, ezzel szemben a JSZ-2-es homloklemezének keményre edzését - az eljárás bonyolultsága miatt - nem tudták megoldani.

JSZ-2-esek bevetés közben

A harci tapasztalatok, valamint az elszenvedett sérülések vizsgálata során szerzett információk ismeretében kezdték el a JSZ-3 fejlesztését. A tervezőcsoport egy szokatlan vonalvezetésü homlokpáncél terveit terjesztette be. A két darabból álló homloklemezt fordított V alakban döntött síkban hegesztették össze.

Jól látható az ék alakú homlokpáncél

Ennek köszönhetően a homloklemez, a páncélvastagság is bizonyos mértékig csökkenthetővé vált, így a jármü súlya is csökkenhetett. Az átalakítás következtében a törzs becsapódó lövedékkel szembeni ellenálló képessége is növekedett. Gyökeresen átalakították a tornyot is. A régi helyére egy nagyobb tepsi formájú tornyot építettek, melynek köszönhetően a lőszer-javadalmazást is növelni tudták. A ferde síkok által a torony védettsége is megnőtt.

 Mintha csak a T-54-es tornyát látnánk

Az első mintagépet 1944 októberében mutatták be. A bemutatót G. K. Zsukov és A. M. Vasziljevszkij marsallok tekintették meg, akik a harckocsi sorozatgyártása mellett tették le a voksukat. Az első példányok 1945 elején kerültek a csapatokhoz. Több forrásban található arra vonatkozó utalás, hogy a JSZ-3-asok részt vettek a Berlin elfoglalásáért vívott harcokban.

Bevagonírozott JSZ-3-asok

A harckocsiból a gyártás befejezéséig (1946 közepe) 2311 darabot készítettek.  Egészen a 60-as évek közepéig hadrendben állt, igaz, több módosításon esett át. Kicserélték a megbízhatatlan, nehezen kezelhető motort, és módosították a törzset is.

 Ma már csak a múzeumok látványossága a JSZ páncéloscsalád

Ha tetszett a cikk, kövesse a
Háború Művészetét a Facebookon!
Ha lemaradt volna erről:
   MÁSOK ÍRTÁK
2016. 11. 29., 11:51

Feltalálták a drónszelídítő puskát

Ahogy a drónok egyre elterjedtebbé válnak, úgy használják őket egyre többen bűncselekmények elkövetésére.
2016. 11. 25., 09:20

Bács-Kiskun megye katonásan teljesít a toborzásban

A katonai toborzás elmúlt másfél évtizede alkalmából szerveztek ünnepséget csütörtökön Kecskeméten, az egyetem GAMF Karán.
2016. 11. 21., 09:36

A képességnövekedés korszaka kezdődik

NFIU: fontos lépés a szövetségesi elkötelezettség terén.
2016. 11. 18., 09:34

Katonai temető - Solymár

Budapesttől alig 15 kilométerre, Solymár közelében helyezkedik el a brit katonai temető, 211 katona végső nyughelye, akik a Royal Air Force Magyarország fölött lelőtt bombázóin vesztették életüket 1944-ben.

  JETfly Magazin

A szovjet történelemben kevés az olyan család, amely akkora hatással lett volna a történelemre, mint a Mikojan család generációi. A közelmúltban elhunyt Ivan Mikojanra emlékezünk az alábbi összeállítással.