2017. 06. 24. szombat
Iván
: 309 Ft   : 277 Ft Benzin: 366 Ft/l   Dízel: 376 Ft/l   Írjon nekünk HADITECHNIKA

Az M4 Sherman harckocsi I. rész

Art of WAR  |  2006-02-02 15:28:14

Az M4-es Sherman egyike a világ egyik legismertebb harckocsijainak. A II. világháború minden hadszínterén bevetett típus mára ugyanolyan legendává vált, mint a szovjet T-34, vagy éppen a német Párduc. Sokoldalúságát és megbízhatóságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Shermant több változatban gyártották, mint addig és azóta bármely más harckocsit, valamint hogy a típus az orosz sztyeppéktől Normandián át az észak-afrikai sivatagig, Koreától a Közel-Keletig mindenhol megállta a helyét és még évtizedekkel gyártása után is képes volt eredményesen felvenni a harcot a generációkkal fiatalabb típusokkal.

Előzmények

1919–1939 között az Amerikai Egyesült Államok haderőfejlesztési terveit az elszigetelődési politika határozta meg, amely az ország védelmét elsősorban a tengereken keresztül kívánta biztosítani. Ebben a helyzetben az Adna R. Chaffee-hez és George S. Pattonhoz hasonló, tehetséges lovassági tisztek hiába igyekeztek felhívni a hadvezetés figyelmét egy ütőképes páncéloserő kiépítésének szükségességére, javaslataikat sorra elutasították. Bár a vezérkar belátta, hogy elengedhetetlen a harckocsizó egységek mennyiségi és minőségi fejlesztése, a meglévő egységeket szétszórva a gyalogság támogatására rendelték. Hadosztályokba szervezésük igazából csupán 1940-ben, a németek gyors nyugat-európai győzelmeit követően kezdődött el.

A II. világháború kitörésekor az USA mindössze két páncéloshadosztállyal – összesen 464 harckocsival és páncélgépkocsival – rendelkezett, 1943-ban pedig már tizennéggyel. Az 1937-1938 között kifejlesztett 17,2 tonnás, max. nyolc géppuskával és egy rövid csövü 37 mm-es ágyúval felszerelt M2 harckocsi felváltására szánt, főfegyverzetként egy 75 mm-es és egy 37 mm-es löveget alkalmazó M3 Lee/Grant harckocsi sorozatgyártása 1941 augusztusában kezdődött el. Az M3 1942. május 27-én Észak-Afrikában, a brit hadsereg kötelékében került először bevetésre, ahol a német páncélosok méltó ellenfelének, "Egyiptom utolsó reményének" bizonyult. Felépítéséből adódóan (fő fegyverzetét nem forgatható toronyban helyezték el, hanem a harckocsitestben) azonban jelentős harcászati hátrányokkal rendelkezett, ami szolgálatba állításától fogva szükségessé tette mielőbbi felváltását, és egy igazi "háborúnyerő harckocsi" rendszeresítését.

T6 - a prototípus

Az utódtípus iránti igénynek megfelelően már 1941 márciusában kezdetét vette a T6-nak nevezett prototípus kifejlesztése. A tervezőmérnökök nem egy teljesen új típus megalkotásában gondolkodtak, hanem igyekeztek minél több elemet átvenni az ekkor még sorozatgyártásra sem került M3 harckocsiból. Ennek megfelelően megtartották az oldalanként három, egyenként két kerékből álló, függőleges tekercsrugóval megerősített kerékzsámolyos felfüggesztési rendszert, az erőátvitelt, az alvázat, valamint a törzs nagy részét. A motor szintén ugyanaz maradt (340 LE-s Wright R975 C2 kilenchengeres csillagmotor), ami a 30 tonnás páncélosnak 40 km/h-s végsebességet biztosított.A legfőbb változást az jelentette, hogy a harckocsiágyút nem a törzsbe, hanem egy teljesen körbeforgatható toronyba építették be. A T6-os eleinte az M2 jelzésü L/28,5 csőhosszúságú 75 mm-es löveget hordozta, de miután elkészült a nagyobb löveg befogadására alkalmas talapzat, áttértek az L/37,5 csőhosszúságú 75 mm-es M3-as lövegre. Emellett a harckocsi három géppuskával rendelkezett: egy 7,62 mm-es homlokgéppuskával, egy hasonló ürméretü, löveggel párhuzamosított toronygéppuskával és egy 12,7 mm-es légvédelmi géppuskával, amit a parancsnoki kupolára lehetett felszerelni. A 75 mm-es löveg 457 m távolságból 30 fokos becsapódási szög esetén 60 mm páncélzatot tudott átütni.

Azzal, hogy a harckocsiágyú a toronyba került, a kezelők számát öt főre csökkenthették. A harckocsitestben bal oldalt elöl a vezető, mellette, a differenciálmü túloldalán a segédvezető/homlokgéppuskás ült. Az irányzó a löveg jobb oldalán, a töltőkezelő a bal oldalán, a parancsnok pedig az irányzó mögött foglalt helyet a toronyban.A T6 prototípus méretei nagyrészt megegyeztek az M3 méreteivel: hossza 5,64 m, szélessége 2,72 m, magassága (ez eltért az M3-tól) parancsnoki kupolával 2,92 m, kupola nélkül 2,77 m, árokáthidaló képessége 2,26 m, lépcsőmászó képessége pedig 0,6 m volt. (Később a gyártás megkezdése előtt a méreteket kissé megváltoztatták, így az M4 Sherman első változata 25,4 cm-rel hosszabb és 10 cm-rel keskenyebb lett.)

Az M4 és az M4A1

A Fegyverzetügyi Bizottság 1941 júniusában elfogadta a terveket, és két prototípust rendelt meg: egy öntött törzsüt az aberdeeni gyártól és egy hengerelt acéllemezekből hegesztettet a Rock Island Arsenaltól. Miután a különféle próbák és tesztek kielégítő eredménnyel zárultak, szeptember 5-én az új harcjármüvet M4 közepes harckocsi néven rendszeresítették. A havi 2000 darabos mennyiségre előirányzott gyártás 1942-ben két típusváltozatban indult meg – a hegesztett páncéltestü változat lett az M4 (a briteknél Sherman I), az egy darabból öntött pedig az M4A1 (Sherman II). Mindkét változat öntött tornyot kapott, de míg az M4 97 darab 75 mm-es lőszert vihetett magával, addig az M4A1 csak 90-et.

Páncélvédettségét, illetve tömegét tekintve (30,45 tonna) a két változat gyakorlatilag teljesen megegyezett egymással. Az 56 fokos szögben döntött, 50 mm vastagságú homlokpáncél, valamint a torony 75+50 mm-es elülső páncélzata ugyan elfogadható védettséget biztosított a PzKpfw III és IV ekkoriban gyártás alatt lévő változataival szemben, de 1943-tól az egyre nagyobb számban megjelenő Párducok és Tigrisek 75, illetve 88 mm-es lövedékeivel szemben már teljesen védteleneknek bizonyultak. Több olyan eset is ismert, amikor a német lövedékek az amerikai harckocsik mindkét oldalát áttörve gyakorlatilag keresztülhaladtak a páncéltesten. A Párduc szemből 1000 m, míg oldalról és hátulról 2800 m távolságból képes volt kilőni a Shermant. Az amerikai harckocsizóknak kb. fele ekkora távolságba kellett merészkedniük, hogy hatékonyan tüzelhessenek a német páncélosokra.Ugyanakkor viszont rendelkeztek egy kis kéthengeres kiegészítő motorral a generátor meghajtására, ami lehetővé tette, hogy a toronyforgató mechanizmust az akkumulátor lemerítésének veszélye nélkül akkor is lehessen használni, amikor a fő hajtómü nem üzemel. Ez jelentős előnynek bizonyult, mivel így csendben, árulkodó motorzaj nélkül lehetett a harckocsival lesben várakozni.Az M4A1 gyártása hamarabb kezdődött, mint az M4-esé. 1942 februárjától az év végéig három gyárban összesen 6281 darab készült el. Később, 1944 januárja és 1945 júliusa között még 3426 darabot gyártottak folyadéktöltésü lőszertartóval és L/52 csőhosszúságú 76 mm-es löveggel, amelynek lövedéke 457 m távolságból, 30 fokos becsapódási szög esetén 110 mm páncélzatot tudott átütni – ez a változat az M4A1(76)W jelölést kapta.

Az M4-ből 1944 januárjáig öt üzem összesen 6748 darabot készített, majd 1945 márciusáig további 1641 darabot gyártottak le 105 mm-es tarackkal. A későbbi szériáknál a törzs mellső részét már öntéssel készítették, de a többi részt továbbra is hegesztéssel állították össze.

Az idő előrehaladtával több kisebb változtatást eszközöltek a harckocsikon – pl. sok példánynál (nem mindnél) egy darabból öntött orr-részt alkalmaztak, fokozatosan 400 LE-re megnövelték a Continental által gyártott és módosított Wright-motor teljesítményét, valamint Délkelet-Ázsia japán kézre kerülését követően a fellépő gumihiány miatt fémbevonatú lánctalpakat kezdtek használni (az addigi gumibevonatúhoz páronként 0,75 t gumira lett volna szükség).

Ha tetszett a cikk, kövesse a
Háború Művészetét a Facebookon!

Még több friss hír

2017-06-15 10:11:21
A tajvani kormány a napokban ingyen és bérmentve 2 darab UH-1H típusú forgószárnyast adott át Burkina Faso-nak. Az ünnepélyes átadáson részt vett a Tajvani Légierő parancsnoka, Wang Shin-Lung altábornagy is, aki épp az országban tartózkodott.
2017-06-14 10:37:40
Európai és magyar szempontból egyaránt fontos döntés a honvédség iraki szerepvállalásának meghosszabbítása és kibővítése, a 2018-as honvédelmi költségvetésből pedig a katonák illetményének emelésére és fejlesztésekre egyaránt jut forrás – mondta Vargha Tamás, a honvédelmi tárca parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes június 13-án, Budapesten.
2017-06-13 09:40:32
Műveleti készenlétet jelentett az MH Légi Tanácsadó Csoport. A helikoptervezetők, fedélzeti technikusok és repülő-műszaki kiszolgáló személyzet tagjai május közepén érkeztek meg afganisztáni állomáshelyükre.
2017-06-06 09:54:37
Kéthetes harckocsizó altiszti szakmai tanfolyamot tartott az MH Altiszti Akadémia a „nullaponti” lő- és gyakorlótéren május végén. Érdekesség, hogy a tanfolyam részeként lefolytatott harckocsiparancsnok-képzésre tizenhárom esztendeje nem volt példa az akadémián, illetve jogelőd szervezeteinél.
   MÁSOK ÍRTÁK
Az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis harmadik alkalommal szervezte meg a nyári Honvédelmi Tábort.
2017. 06. 21., 15:33
A Magyar Honvédség szervezeteinek hajtó-, kenő- és karbantartó anyagokkal, üzemanyag-technikai eszközökkel, hűtőfolyadékkal történő ellátásáért az MH Anyagellátó Raktárbázis hetényegyházi bázisparancsnoksága a felelős.
2017. 06. 21., 15:30
A kecskeméti születésű Ács Arnold Bence fiatalon kezdett oroszul tanulni. Egyetemistaként már önkéntes­ volt Oroszországban, ahová­ azóta is rendszeresen vissza­jár. A Don-kanyarban a magyar hadsereg emlé­keit kutatja.
2017. 06. 16., 14:01
Elismeréssel köszöntötte az afgán hadsereg légierejének kiképzését végző RSM egyéni tanácsadó csoport tizenegy fős váltását újra Szolnokon Kiss Róbert ezredes, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis törzsfőnöke.

  JETfly Magazin

Az MH Pápa Bázisrepülőtéren települt Stratégiai Légiszállítási Képesség (SAC) program részére június 19-én leszállították az első állandó állomáshelyű C-17-es hajtóművet.