2017. 02. 21. kedd
: 308 Ft   : 290 Ft Benzin: 366 Ft/l   Dízel: 376 Ft/l   Írjon nekünk HADITECHNIKA

Az egyiptomi haderő tovább fejleszti légvédelmi képességét

Art of WAR  |  2016-02-01 09:23:02

Egyiptom több mint egymilliárd dollárt költ további orosz rövid hatótávolságú Buk és nagy hatótávolságú Sz-300V légvédelmi rendszerekre.

Ezekkel a fegyverrendszerekkel Egyiptom korábban is rendelkezett, hiszen Egyiptom már az 1970-es évek óta használ orosz gyártmányú légvédelmi rakétarendszereket.

Mindezek mellett ráadásul Egyiptom rendelkezik amerikai Hawk és Patriot rendszerekkel is, és ez utóbbiak között vannak ballisztikus rakétavédelmi képességgel rendelkező eszközök is. Ettől függetlenül az egyiptomi Légierő Parancsnokság alárendeltségében alapvetően orosz gyártmányú eszközök állnak alkalmazásban.

A Buk fegyverrendszer legújabb változata a Buk M3. Ez a típus nagyobb hatótávolsággal (75 km, mely 25 kilométerrel meghaladja az M2 változat hasonló paraméterét), fejlettebb irányítási rendszerrel és általában nagyobb megbízhatósággal rendelkezik elődjénél. A Buk M2 az 1960-as évek egyik sikerfejlesztésének, a KUB-nak (SA–6, Gainful) radikális újratervezése. A konstrukció 1988-ban készült el, közvetlenül a hidegháború befejezése és a Szovjetunió felbomlása előtt, mely időzítés hátráltatta a fegyverzet rendszerbe állítását. Oroszország csak 2002 után tudta megkezdeni a Buk M2 gyártását, melynek a NATO az SA-11 kódnevet adta.

A Buk fejlesztése tehát az 1970-es években kezdődött az arab-izraeli háborúban sikerrel alkalmazott SA–6 rendszer sikere nyomán. Az egyiptomiak KUB rendszerei hatásosak voltak az izraeli harci repülőgépek ellen, amely sikertörténet egyik meghatározó időszaka volt az orosz légvédelmi fegyverek nyugati repülő eszközökkel szemben – nem túl nagy számban – elért eredményeinek. Alapváltozata a Buk M1 az 1980-as években állt szolgálatba, de ezalatt már előrehaladott munkálatok folytak a fejlettebb M2 és M2E rendszerekkel. Ezek a fejlesztések azok közé tartoztak, melyek az anyagi nehézségek miatt az 1980-as években késedelmet szenvedtek. A rendszer megsemmisítő elemeként alkalmazott rakéta tömege 720 kg és 50 kilométeres maximális hatótávolsággal rendelkezik. Ezt egy könnyebb 581 kg-os verzió váltotta fel, hasonló hatótávolsággal. A lánctalpas önjáró indítóállványok négy rakéta szállítására voltak alkalmasak, míg a célfelderítő radarberendezés külön harcjárművön helyezkedett el és 150 km-es hatótávolsággal rendelkezett. A Buk rendszernek hajókon használt változata is készült.

A KUB fegyverrendszernek a Jom Kippur háború során elért sikerének okán az Egyesült Államok és Izrael nagyon gyorsan elektronikai védelmi rendszabályokat vezetett be. Oroszország a Buk további fejlesztésével válaszolt erre, de már soha nem volt képes az 1973-as siker megismétlésére, amely siker nagymértékben annak volt volt köszönhető, hogy az izraeli katonai vezetés alábecsülte az SA–6 rendszert üzemeltető egyiptomi személyzet képességeit. Izrael azóta sem követte el ezt a hibát még egyszer és ez a siker mintegy ébresztőként szolgált az Egyesült Államok és más NATO tagországok számára is.

Ami az Sz–300 légvédelmi rakétarendszert illeti, habár a rakétacsalád a hidegháborús korszak fegyverrendszere, a fegyverirányító és kommunikációs rendszerei fejlesztésre kerültek. Minden Sz–300-as üteghez 4-8 indítóállvány, ezen felül a felderítő radarberendezés és egy vezetési/parancsnoki jármű tartozik. Az eredeti Sz–300 (Sz–300P) a hidegháború alatt az SA–10 kódnéven volt ismert a NATO-ban. Ez a rendszer az 1970-es évek végén állt szolgálatba, és azóta eltelt idő alatt számos alkalommal továbbfejlesztették. Egy nagy fejlesztés az 1980-as évek végén történt, amely aztán SA–12 néven vált ismertté. A fejlesztés utolsó eleme az SA–21, amely már annyira különbözik az eredeti Sz–300-tól, hogy az oroszok is új néven, mint Sz–400 említik. Ezek a rendszerek 2007-től folyamatosan állnak szolgálatba. Az Sz–300V rakéták 75 kilométeres hatótávolsággal rendelkeznek és az amerikai Patriot rendszerhez hasonlónak tartották. Az újabb Sz–300V modellek rendelkeztek bizonyos képességekkel a rövid hatótávolságú ballisztikus rakéták elleni védelem céljára is. Az SA–12 rakéták szállítása és tárolása – indítóállványonként kettő vagy négy – konténerben történik és minden indítóállvány rendelkezik egy rakétairányító radarberendezéssel is.

Fordította: Bozsoki Attila alezredes

Forrás: MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred

Ha tetszett a cikk, kövesse a
Háború Művészetét a Facebookon!
2017-02-08 09:16:55
A második világháború vérzivataros évei után pár hónappal, 1946. február 6-án Bay Zoltán és tudóscsoportja hatalmas horderejű bejelentést tett. Radarjelek segítségével sikerült megmérniük a Föld-Hold távolságot, ezzel megalapozva a modern rádiócsillagászatot.
2017-01-25 10:00:46
Az elmúlt hónapok európai politikájának egyik központi kérdése a közös európai védelem ügye, az egységes irányítású haderő kialakítása volt.
   MÁSOK ÍRTÁK
2017. 02. 15., 09:29
Napjaink folyamatosan változó világában is a régi értékek, így a bajtársiasság, a bátorság, az önfeláldozás, a közösségért való kiállás a legfőbb katonai erények – fogalmazott dr. Simicskó István honvédelmi miniszter február 14-én, Budapesten, a haderő éves értékelő és feladatszabó vezetői értekezletén.
2017. 02. 13., 09:37
Amikor minden veszni látszott, Ernest E. Evans sorhajóhadnagy teljes gőzzel a japán flottára rontott.
2017. 02. 10., 09:20
Nincs is olyan messze határainktól a legközelebbi nukleáris támaszpont.
2017. 02. 08., 09:28
A katonák nagyon hatékonyan végzik feladatukat, és tisztességesen helytállva segítik a rendőröket – fogalmazott dr. Benkő Tibor vezérezredes, Honvéd Vezérkar főnök február 7-én, kedden Kelebián, ahol megtekintette a Magyar Honvédség első határvédelmi bázisát.

  JETfly Magazin

Az Air&Cosmos újság a napokban tette közzé a hírt, miszerint rövidesen múzeumba kerülnek az A320-as, az A340-es és az A380-as utasszállító repülőgépek prototípusai.