2016. 12. 04.
Barbara, Borbála
: 314 Ft   : 295 Ft Benzin: 339 Ft/l   Dízel: 352 Ft/l   Írjon nekünk HADITECHNIKA

A Holland Haditengerészeti Légierő története - II. rész

Art of WAR  |  2006-01-18 10:43:47

Nem túlzás kijelenteni, hogy a II. Világháború befejeződése után jött el a holland haditengerészeti repülés aranykora. Okulva a háborúban szerzett keserű tapasztalatokból, valamint látva a gyarmatokon kibontakozó szeparatista törekvéseket minden eddiginél jelentősebb fejlesztéseket hajtottak végre mind szervezetileg mind technikailag.

Aranykor

A mobilitást és a sokoldalúságot előtérbe helyező szemléletváltás egy bő két évtizedes, kiegyensúlyozott fejlődést hozott, melynek bizonyos hatásai napjainkig is érezhetőek. A flottán belül felértékelődött a repülőerők szerepe, melyre már nem csak kiegészítőként, szükséges rosszként tekintettek.A britektől kölcsönbe kapott kisméretü kísérő hordozót 1948-ban visszaadták és helyette egy jóval nagyobb, Colossus-osztályú hajót vásároltak. Az ex HMS Venerable gerincfektetésére 1942-ben került sor, a munkálatok azonban elhúzódtak, így a hajó csak 1945 januárjában állt szolgálatba. Az európai hadszíntéren ekkor már nem volt rá nagy szükség, így a Távol-Keletre vezényelték. A háborút követően sem használták intenzíven, így 1948-ban úgy döntöttek, hogy a zsugorodó védelmi kiadások miatt inkább megválnak tőle. A hollandok kihasználták az alkalmat, hiszen egy szinte vadonatúj hordozóhoz jutottak hozzá az eredeti építési költség töredékéért. A szolgálatba állítás nem okozott nehézségeket, hiszen hála a brit „kölcsön hordozónak” már voltak üzemeltetési tapasztalataik. Hagyományteremtő módon ez az egység is a Karel Doorman nevet kapta, és a holland flotta zászlóshajója lett. Fedélzetén kezdetben Hawker Sea Fury, majd Grumman TBM Avenger és Hawker Sea Hawk gépek is állomásoztak.

A Karel Doorman (ex HMS Venerable) repülőgéphordozót 1968-ban eladták Argentínának, ahol 25 de Mayo néven állították szolgálatba. Fedélzetén A-4 Skyhawk és Super Etendard vadász-bombázók állomásoztak.

1953-tól, a NATO szövetségi rendszerén belül a holland flottára és a tengerészeti repülőegységekre is új feladatok hárultak. A fokozódó szovjet fenyegetés új kihívások elé állította a fegyveres erőket. A tengerészeti járőrgépek szerepe jelentősen felértékelődött, mivel a hajózási útvonalak mentén és flottacsoportosítások környékén ólálkodó tengeralattjárók felderítése és elpusztítása leghatékonyabban ezek segítségével volt megoldható. A NATO-n belül a hollandok főleg erre szakosodtak, nagy hatótávolságú tengerészeti járőrgépek több generációját alkalmazták évtizedeken keresztül. Ehhez jelentős segítséget kaptak az USA-tól fegyverszállítások és kiképzés formájában egyaránt. A szövetségi rendszeren belüli feladat specifikálódást jól példázza, hogy nemcsak a szárazföldi bázisokra, hanem a Karel Doorman repülőgéphordozó fedélzetére is telepítettek tengeralattjáró vadász Grumman S-2A Tracker-eket, valamint szolgálatba állították a Lockheed PV-2 Harpoon és a P2V Neptune járőrgépeket is. Az MLD az 1960-as években élte fénykorát, több mint száz repülőeszközzel, egy repülőgéphordozóval és több szárazföldi bázissal rendelkezett.

Egy Hawker Sea Hawk FGA.50-es a Karel Doorman fedélzetén. A típus 22 példánya 1957  és 1964 között állt szolgálatban a Holland Haditengerészetnél.

Az Orion korszak

Az 1960-as évek második felében gazdasági megfontolások miatt a fegyveres erők egészét érintette egy racionalizálási hullám. Egy a hajó kazánjait érintő tüzeset miatt először leállították, és tartalékállományba helyezték, majd pedig a magas javítási és üzemeltetési költségek miatt a flotta kényszerüségből megvált a Karel Doorman repülőgéphordozótól, melyet az Argentin Haditengerészet vásárolt meg. Ebben közrejátszott az is, hogy az egykori gyarmatok sorra kivívták függetlenségüket, így már nem volt szükség a viszonylag nagy flottára. Harcérték szempontjából ez a döntés hatalmas érvágás volt az MLD-nek, melyet az sem kárpótolt, hogy a régebbi járőrgépeket újakkal váltották fel és a hadihajók fedélzetein megjelentek a helikopterek. A sós tengeri levegő és az intenzív igénybevétel miatt az 1950-es években beszerzett tengeralattjáró vadász repülőgépek első generációjának cseréje elodázhatatlanná vált. A közel két évtizede szolgáló, régebbi sorozatú Lockheed P2V-5 Neptune és Grumman S-2A Tracker gépeket hosszas huzavona után nem az esélyesebbnek tünő Lockheed P-3 Orionokkal, hanem politikai nyomásra a francia Dassault Breguet Atlantic-okkal váltották fel. A hosszú távú megoldásnak gondolt Atlantic-ok azonban nem váltották be a hozzájuk füzött reményeket. A hollandoknak átadott példányok hadrafoghatósága alacsony volt, müszaki hibák egész sorozata sújtotta az üzemeltetőket. A nem túl népszerü gépből végül csupán kilenc darabot vásároltak és SP-13 néven állították szolgálatba.

A Cossford-i Repülőmúzeumban kiállított Lockheed SP2V-7 Neptune haditengerészeti járőrgép egykor a Holland Haditengerészet állományába tartozott.

Időközben a későbbi sorozatú, 1961-ben beszerzett Lockheed P2V-7 Neptune-ok is elhasználódtak, a szovjet tengeralattjárók jelentette fenyegetés pedig még nagyobbá vált. A holland kormány egy nagy hatótávolságú, korszerü fedélzeti rendszerekkel felszerelt típusra írt ki pályázatot, melyre a britek a Nimrod-al, a franciák a továbbfejlesztett Atlantic NG-vel, az amerikaiak pedig a Lockheed P-3C Orion-al jelentkeztek. A beszerzés ismételten a politikai csatározások kereszttüzébe került, egy kormányváltást követően azonban végül győztek a szakmai érvek és az Orionokra esett a választás. A szerződés értelmében a 13 megrendelt járőrgépet 1981 szeptemberében elkezdték átalakítani a holland igényeknek megfelelően a US Navy Jacksonville-i bázisán. Az első két gép már novemberben elkészült, azonban leszállításukra csak 1982 júliusában került sor. Az új gépek állomáshelyéül kijelölt Valkenburgi bázist ugyanis teljesen felújították, új hangárakat, javítóbázist, bevetéstervező központot és irányítótornyot építettek. A gurulóutak és az állóhelyek is megújultak, így a gépek fogadására minden készen állt.A haditengerészeti légierő új büszkeségei már az 1983-as „Óceán Szafari” elnevezésü többnemzetiuségü NATO hadgyakorlaton bemutatkozhattak. Az Azori-szigetek térségében végrehajtott nagyszabású, kombinált lég-tengeri gyakorlat során kiemelkedő teljesítményt értek el a hollandok. A tengeralattjárók felderítése és szimulált támadása volt a feladat, melyet szinte minden esetben sikeresen teljesítettek, pedig mindössze egy éve üzemeltették a típust.

A francia gyártmányú Dassault Breguet Atlantic Br1150 repülőgépek 1969 és 1984 között álltak szolgálatban a Holland Haditengerészetnél.

Az utolsó, tizenharmadik gépet 1984-ben szállították le az amerikaiak, ezzel teljessé vált az Orion flotta. Ezzel párhuzamosan az Atlantic-ok megmaradt hat példányát is kivonták a rendszerből, így minden teher a P-3-asokra hárult. Az 1980-as évek közepén egy átmeneti elhidegülési folyamat zajlott a nagyhatalmak között, aminek szovjet részről egyik folyamodványa a megélénkülő tengeralattjáró aktivitás volt. Az Izland és Nagy-Britannia közötti tengeri útvonal ellenőrzése döntő fontossággal bírt a NATO számára, az itt áthajózó szovjet haditengerészeti egységek ugyanis veszélyeztethették az Észak-Atlanti térség hajózási útvonalait. Amerikai kérésre a tengeralattjárók felderítésére ezért állandó jelleggel állomásoztattak a hollandok egy P-3 Oriont az izlandi Keflavik légitámaszponton, így segítve a US Navy egységeit.Bár az Orion-ok alapfeladata a tengeralattjárók felderítése és megsemmisítése, a hollandok több gépet is átalakítottak egyéb célokra. Az egyik gépet ellátták a kutató-mentő feladatok ellátására és a többi kereső egység koordinálására alkalmas elektronikai rendszerekkel, egy másik gépet pedig az Open Skies (Nyitott Égbolt) program keretében felszereltek plusz kamerákkal és érzékelőkkel. A Holland Légierő F-16-osainak tenger feletti bevetéseinek támogatására is átalakítottak egy gépet, mely vadászirányítóként és kommunikációs átjátszó állomásként funkcionál. A Szovjetunió meggyengülése, majd pedig a hidegháborús szembenállás megszünése után új kihívások elé állította a haditengerészeti légierőt. A tengeralattjárók elleni harc háttérbe szorult, a hajózási útvonalak felügyelete és a tengeri kutató-mentő szolgálat biztosítása pedig felértékelődött. Ráadásul a Karib-tengeri holland gyarmatokon a kábítószer kereskedelem visszaszorítása érdekében is szükség lett az Orionok szolgálataira. A dél-amerikai drogbárók ugyanis előszeretettel csempészik árujukat kis hajókon és sportrepülőgépeken az USA-ba, ezek útvonala pedig keresztezi a Holland-Antillákat. Ezek felderítésére állandó jelleggel tengerészeti járőrgépeket állomásoztatnak a hollandok a Curacao-szigeti Hato repülőterén.

Napimádó spotterek álma. Látványos felvétel a Holland-Antillákon leszálló egyik Orion járőrgépről, amelyik éppen a strand felett repül át.

Az Öböl-háború idején a Közel-Keletre vezényelt haditengerészeti egységek támogatásában is szerepet kapott két Orion, melyeket átalakítottak egészségügyi és szállítási feladatokra. Az 1990-es években a Jugoszlávia ellen bevezetett embargó betartásának ellenőrzésére az olaszországi Sigonella bázison állomásozott egy holland P-3-as, mely az adriai kikötőket és a hajforgalmat tartotta szemmel.1997-ben kezdődött egy átfogó korszerüsítési program, mely érintette a központi számítógépet, az akusztikus felderítő rendszereket, a kabinbelsőben kicserélték a régebbi hagyományos müszerek egy részét korszerü, többfunkciós kijelzőkre. A gépek teljes sárkányszerkezetét átvizsgálták, az elhasználódott elemeket cserélték, illetve kijavították. A közel 210 millió holland guldenbe kerülő program azonban nagyon lassan haladt, az utolsó gépet 2003-ban adták csak át.

A Holland Haditengerészeti Légierő napjainkban

A tengerészet a fennhatósága alá tartozó repülőerőket két részre osztotta. A merevszárnyú gépekkel felszerelt MARPAT (Group Marine Patrouillevliegtuigen – Parti Őrség) egység a tengerparti Valkenburg és a Curaso szigeteki Hatoból üzemelteti P-3 Orion gépeit, fő feladatuk a tengeri útvonalak ellenőrzése. A forgószárnyas egységek MARHELI (Group Maritieme Helikopters - Tengerészeti Helikopter Egység) néven Westland SH-14D Lynx helikopterekkel rendelkezik, melyek szárazföldi bázisa De Kooyban van. Ezek a helikopterek szolgálnak egymást váltva a flotta hadihajóinak fedélzetén is, valamint kutató-mentő és partmenti járőr feladatokat is ellátnak.A Hollandiában sem ismeretlen gazdasági megszorító intézkedések hatására nemrégiben döntés született a P-3 Orionok kivonásáról, a még jelentős üzemidő tartalékkal rendelkező gépeket feltehetően értékesíteni fogják. A helikopteres állományt azonban fejlesztik, az NH-90-es típusból 30 példányt rendeltek meg a Lynx-ek leváltására.

A forgószárnyasok szerepe felértékelődött a flottánál, mivel ezek a viszonylag kisméretü repülőeszközök elférnek a fregattok és a rombolók fedélzetén is, ugyanakkor jól használhatóak tengeralattjárók felderítésére, kutató-mentő és kisebb szállítási feladatokra is, valamint tudják támogatni a tengerészgyalogság partraszálló egységeit.

A cikk első része:

Ha tetszett a cikk, kövesse a
Háború Művészetét a Facebookon!
   MÁSOK ÍRTÁK
2016. 11. 29., 11:51

Feltalálták a drónszelídítő puskát

Ahogy a drónok egyre elterjedtebbé válnak, úgy használják őket egyre többen bűncselekmények elkövetésére.
2016. 11. 25., 09:20

Bács-Kiskun megye katonásan teljesít a toborzásban

A katonai toborzás elmúlt másfél évtizede alkalmából szerveztek ünnepséget csütörtökön Kecskeméten, az egyetem GAMF Karán.
2016. 11. 21., 09:36

A képességnövekedés korszaka kezdődik

NFIU: fontos lépés a szövetségesi elkötelezettség terén.
2016. 11. 18., 09:34

Katonai temető - Solymár

Budapesttől alig 15 kilométerre, Solymár közelében helyezkedik el a brit katonai temető, 211 katona végső nyughelye, akik a Royal Air Force Magyarország fölött lelőtt bombázóin vesztették életüket 1944-ben.

  JETfly Magazin

A szovjet történelemben kevés az olyan család, amely akkora hatással lett volna a történelemre, mint a Mikojan család generációi. A közelmúltban elhunyt Ivan Mikojanra emlékezünk az alábbi összeállítással.