2017. 06. 22. csütörtök
Paulina
: 309 Ft   : 277 Ft Benzin: 366 Ft/l   Dízel: 376 Ft/l   Írjon nekünk HADITECHNIKA

Raduga H-59 Ovod

Art of WAR  |  2006-05-07 08:00:00

Az orosz Raduga (szivárvány) tervezőirodát 1951-ben létesítették azzal a céllal, hogy repülőgépek és hajók fedélzetéről indítható irányított rakétafegyvereket, illetve csapásmérő robotrepülőgépeket hozzon létre. Az intézet napjainkig több, mint negyven különféle típust fejlesztett ki, ezek közül egyik a H-59 Ovod földi cél elleni televíziós vezérlésű rakéta.

A nyolcvanas évek elején több különböző kategóriájú új levegő-föld rakéta fejlesztése kezdődött. Az idővel és anyagi forrásokkal való takarékosság érdekében az orosz tervezők igyekeztek minél több már meglévő fedélzeti rendszert, illetve berendezést több típuson is alkalmazni, így a Front Légierő részéről igényelt 40 km-ről indítható rakéta televíziós irányító rendszerét minimális változtatásokkal átvették a kisebb távolságon belül alkalmazható H–29-es rakétáról. A többszörös hatótávolság természetesen jóval nagyobb méreteket igényelt, emiatt a harci részt és ezáltal a romboló erőt csökkenteni kellett. Ezt a hiányosságot a fegyver pontossága ellensúlyozta. A tervezés kiindulási alapja az volt, hogy az új rakétát bevethessék a viszonylag kisebb méretü együléses Szu–17M4 vadászbombázók fedélzetéről, vagyis el kellett hogy férjen a gép szárnyai alatt.

A Raduga tervezői először a már meglévő H–58-as „radargyilkos“ rakéta testét és hajtómüvét akarták alkalmazni, de mivel az szuperszonikus típus volt, túlságosan kevés idő maradt a tv-kamera képe alapján végzett célkutatásra illetve befogásra. A megoldás egy új fejlesztésü rakéta volt, amely hangsebesség alatt repül, és hosszú égésidejü hajtómüvel rendelkezik. A követelményeknek végül megfelelő rakéta jelentős méretü lett, 5,4 méter hosszú, teste 0,38 méter átmérőjü, szárnyainak fesztávolsága pedig 1,26 méter. A Szu–17M4 szárny alatti felfüggesztőin ugyan még éppen elfért, de fel- és leszerelése nehézségekkel járt. A 760 kg induló tömegü rakéta repeszromboló harci része viszonylag szerény méretü, 148 kg-os, így felszín feletti nem megerősített objektumok pusztítására alkalmas.A rakéta orrán kereszt alakban elhelyezett destabilizáló felületek szokatlan kialakításúak. Viszonylag nagy karcsúsággal rendelkeznek, emiatt tárolásnál, illetve a repülőgépre felszerelt állapotban zárt helyzetben rögzítették, az indítás utáni pillanatban előfeszített rugók segítségével kinyílnak. A domború üvegezés mögött található a széles szögtartományban mozgatható televíziós kamera, amelynek képét a „Tekon-1“ rendszer alakítja át sugározható jelekké. A gyújtóberendezés és a harci rész mögött a rakéta középső részén található a kis tolóerejü, hosszú égésidejü menethajtómü, amely kétoldalt lévő osztott fúvócsövekkel rendelkezik hasonlóképpen, mint ahogy azt a H–25 rakétacsalád esetében is tapasztalhattuk. A hajtómü 250–300 m/sec repülési átlagsebesség mellett biztosítja a maximálisan 40 km-es hatótávolság elérését kis magasságú repülés esetén is. A hátsó harmadban található szárnyak kilépő élein helyezték el a kormányfelületeket, amelyeket elektro-mechanikus rendszer müködtet. Ezek mögött a törzsvégen szerelték fel a kétutas adatközlő rendszer nagyméretü antennáját, ami indítás előtt nem látható, ugyanis pontosan ehhez illeszkedik a rövid égésidejü nagy tolóerejü gyorsító rakéta, amely az indítást követő másodpercekben biztosítja az utazósebesség elérését. Kiégését követően ezt piropatronok leválasztják, ekkor válik szabaddá az adatközlő, illetve parancsjeleket vevő antenna.

A H–59 rakéta robotpilótája az előre meghatározott útvonalon a rádió magasságmérő alapján alacsonyan közelíti meg a célterületet, majd attól 5–10 km-re bekapcsol a televíziós rendszer. Ennek rádiójelekké alakított képét sugározza hátra az indító repülőgép felé a törzsvégen lévő antenna. A jelek vételéhez szükséges a külső függesztményként hordozott APK-9 konténer, amely elöl és hátul egyaránt rendelkezik vevő, illetve adó eszközökkel. Ez azt is jelenti, hogy a repülőgép az indítást követően visszafordulhat, és távolodás közben is lehetséges a rakétával történő kapcsolattartás. A tv-kamera képe megjeleníthető a repülőgép müszerfalának indikátorán. A pilóta egy kis négyállású kapcsoló segítségével távvezérléssel mozgatja a kamerát, és ha megtalálta a célt, akkor a látómező közepén lévő szálkeresztet pontosan ráhelyezi, majd a „befogás“ után a rakéta már automatikusan végzi a rárepülést, illetve megsemmisítést. A H-59 Ovod kísérleti példányai 1984-ben készültek el majd még ugyanabban az évben megkezdődtek az éleslövészetek Szu–17M4 vadászbombázók fedélzetéről. A tervezők teljes megelégedettséggel tapasztalták, hogy a rakéták többsége nagy pontossággal, a kijelölt ponthoz képest mindössze egy-másfél méteren belül csapódtak be, és a későbbi szériapéldányoknál is sikerült biztosítani a 3-5 méteres pontosságot. Természetesen mindez csak nappali és jó látási viszonyok közötti körülményekre volt igaz, amikor a tv-kamera megfelelő minőségü képet biztosított.

A szovjet légierőben hamarosan megkezdődött a fegyver rendszeresítése, de egyedül csak a Szu–24M típuson. Eredetileg a Szu–17M4 mellett a Szu–25-ös és a MiG–27-es is megkapta volna, de a tapasztalatok azt mutatták, hogy az együléses gépek pilótái számára túlságosan nagy munkaterhelést jelent a vezetés mellett a rakéta kamerájának kezelése. Emiatt csak a külön operátorral rendelkező nagyobb Szu–24-esek voltak alkalmasak, amelyeknek további előnye volt, hogy a müszerfalukon jóval nagyobb méretü, és jobb minőségü képet biztosító indikátorernyőt építettek be.

A nyugati hírszerző szervek hamarosan tudomást szereztek az új fegyverről, amely megkapta NATO, illetve Pentagon kódját, AS–13 Kingbolt elnevezéssel „anyakönyvezték“.A Raduga mérnökeit a fegyver hatótávolságának és romboló erejének nagymértékü növelésével bízták meg a nyolcvanas évek végén. Rövid idő alatt megszületett a H–59M, amely már 320 kg-os nagy átütőerejü, beton erődítmények ellen is hatásos harci résszel rendelkezett, és max. száz km távolságból lehetett indítani. A hatótáv növelését gázturbinás hajtómü tette lehetővé, amelyet a rakétatest alsó részén kívül szereltek fel, a régi szilárd tüzelőanyagú rakétahajtómü helyén építették be a kerozintartályt. A törzsvégen lévő gyorsító fokozat változatlan maradt. Az irányítórendszer is nagyrészt ugyanaz, viszont a nagyobb távolságok miatt meg kellett növelni az adatközlő- és vevőrendszer jeleinek erősségét. A légellenállást jelentősen rontó külső hajtómü szívócsatornájára az indítás után leváló áramvonalazó burkolatot szereltek. A 920 kg-os és 5,69 méter hosszú H–59M típus létezéséről 1991-ben szerzett tudomást a világ, amikor a fegyver makettjét bemutatták a Dubaiban megrendezett fegyverkiállításon. Mivel jelentősen különböző képességekkel rendelkezik elődjéhez képest, ezért teljesen új kódnevet kapott, ez lett az AS–18 Kazoo. A rakéta (robotrepülőgép?) jó alapként szolgált a további fejlesztésekhez. A MAKS 2003 kiállításon mutatták be a max. 285 km-es hatótávolságú változat makettjét, amelyhez teljesen új irányítórendszert fejlesztenek. A fegyver orrában a tv-kamera helyén az ARGS–35 aktív radart építik be, amely a nagy kontraszttal rendelkező földi, illetve vízi célpontok detektálásra alkalmas. A fegyver már teljesen autonóm, nincs szüksége távvezérlésre. A célterület megközelítése során saját inerciális és müholdas navigációs rendszerét használja, majd az aktív radar veszi át a rávezetést. (Az oroszok által kiépített müholdas navigációs rendszer a GLONASS.) A hatótáv növekedését az új gazdaságosabb üzemü kétáramú 36MT hajtómü biztosítja, amelyet a Szaturn tervezőiroda kifejezetten robotrepülőgépek számára fejlesztett ki.A H–59 különböző változatait a Szu–24M mellett már alkalmazhatják a Szu–27-esből továbbfejlesztett vadászbombázók, így pl. a Szu–30M, MK, K, MKK, MKM stb. Ennek megfelelően már exportra is került és megjelent az indiai és kínai légierő állományában is.

Ha tetszett a cikk, kövesse a
Háború Művészetét a Facebookon!

Még több friss hír

2017-06-15 10:11:21
A tajvani kormány a napokban ingyen és bérmentve 2 darab UH-1H típusú forgószárnyast adott át Burkina Faso-nak. Az ünnepélyes átadáson részt vett a Tajvani Légierő parancsnoka, Wang Shin-Lung altábornagy is, aki épp az országban tartózkodott.
2017-06-14 10:37:40
Európai és magyar szempontból egyaránt fontos döntés a honvédség iraki szerepvállalásának meghosszabbítása és kibővítése, a 2018-as honvédelmi költségvetésből pedig a katonák illetményének emelésére és fejlesztésekre egyaránt jut forrás – mondta Vargha Tamás, a honvédelmi tárca parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes június 13-án, Budapesten.
2017-06-13 09:40:32
Műveleti készenlétet jelentett az MH Légi Tanácsadó Csoport. A helikoptervezetők, fedélzeti technikusok és repülő-műszaki kiszolgáló személyzet tagjai május közepén érkeztek meg afganisztáni állomáshelyükre.
2017-06-06 09:54:37
Kéthetes harckocsizó altiszti szakmai tanfolyamot tartott az MH Altiszti Akadémia a „nullaponti” lő- és gyakorlótéren május végén. Érdekesség, hogy a tanfolyam részeként lefolytatott harckocsiparancsnok-képzésre tizenhárom esztendeje nem volt példa az akadémián, illetve jogelőd szervezeteinél.
   MÁSOK ÍRTÁK
Az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis harmadik alkalommal szervezte meg a nyári Honvédelmi Tábort.
2017. 06. 21., 15:33
A Magyar Honvédség szervezeteinek hajtó-, kenő- és karbantartó anyagokkal, üzemanyag-technikai eszközökkel, hűtőfolyadékkal történő ellátásáért az MH Anyagellátó Raktárbázis hetényegyházi bázisparancsnoksága a felelős.
2017. 06. 21., 15:30
A kecskeméti születésű Ács Arnold Bence fiatalon kezdett oroszul tanulni. Egyetemistaként már önkéntes­ volt Oroszországban, ahová­ azóta is rendszeresen vissza­jár. A Don-kanyarban a magyar hadsereg emlé­keit kutatja.
2017. 06. 16., 14:01
Elismeréssel köszöntötte az afgán hadsereg légierejének kiképzését végző RSM egyéni tanácsadó csoport tizenegy fős váltását újra Szolnokon Kiss Róbert ezredes, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis törzsfőnöke.

  JETfly Magazin

2017. június 21-én, szerdán, ünnepélyes keretek között érkezett meg az első Gulfstream G550 kormánygép Varsó nemzetközi repülőterére, melyet várhatóan júliusban követhet a második példány, leváltva ezzel a korábban szolgáló Tu-154M és Jak-40 VIP repülőgépeket.