2017. 07. 20. csütörtök
Illés
: 306 Ft   : 266 Ft Benzin: 366 Ft/l   Dízel: 376 Ft/l   Írjon nekünk HADITECHNIKA

A GBU-39/B siklóbomba

Art of WAR  |  2006-05-22 10:03:11

A földi célpontok megsemmisítésének fő eszközei a precíziós vezérlésű bombák, amelyek alkalmazása az amerikai légierőben ma már napi rutin. A tapasztalat szerint azonban a rendszerben lévő fegyverek pusztítóhatása nagyobb a szükségesnél, így sok esetben felesleges mértékű rombolást okoznak.Kiemelt fontosságúvá vált, hogy főleg az egyre gyakoribb városi harcok során csak a célobjektumokat semmisítsék meg, és a közelben lévő egyéb épületeknek legfeljebb az ablakai törhessenek be a lökéshullámtól. Ennek biztosításához kisebb, egyszersmind sokkal pontosabb fegyverek szükségesek.

Az USAF már a kilencvenes évek közepétől elemezte egy minden eddiginél kisebb, mindössze 115 kg-os bomba hatásait, amelynek előnye, hogy egy vadászbombázó többszörös mennyiséget képes egy bevetésen célba juttatni, mint a hagyományos nagyobb és nehezebb fegyverekből.Az elemzések nyomán megszületett a konkrét igény, így 2001-ben kiírták az SDB (Small Diameter Bomb) tendert. A követelmények között azonban nemcsak a kis méret szerepelt, hanem több nehezen teljesíthető feltétel is, pl. a négy méteren belüli találati pontosság, 1,2 méter vastag vasbeton áttörésének képessége, és saját hajtómü nélkül is legalább 60 km-es leoldási távolság. A bomba külső méreteit úgy határozták meg, hogy minél több elférjen a stealth típusok belső fegyverterében.A tenderre benevezett a Boeing és a Lockheed Martin, noha a többi fegyverfejlesztési és -gyártási programhoz képest kisebb „falatról” volt szó. Az USAF a következő tizenöt évben 24 ezer db SDB bombát és 2000 db ezekhez tartozó négyzáras bombatartót fog megrendelni 2,5 milliárd dolláros összköltséggel, ami eltörpül egy harci gép vagy rakéta fejlesztési és beszerzési összegeihez képest.

A két cég már a tender kiírása előtt is dolgozott a programon, így gyorsan haladtak a fejlesztési munkákkal. A határidő leteltekor benyújtott pályázatok közül a Boeingé bizonyult jobbnak, ami talán nem véletlen, hiszen nekik hatalmas tapasztalatuk volt a JDAM müholdas vezérlésü bombacsaláddal. 2003. augusztus 28-án hirdették ki az eredményt, amit követően a cég St. Louisban lévő titkos, „Phantom Works” fejlesztő üzeme számára azonnal kiutaltak 188 millió dollárt a részletes fejlesztés lebonyolítására.Egy sor hordozási és leoldási teszt után, 2004. április 22-én történt az első vezérelt, „éles” próba, mégpedig teljes sikerrel. A floridai Eglin légibázison állomásozó 40-ik fegyverkísérleti század F–15E Strike Eagle gépéről útjára bocsátott SDB telibe találta a kijelölt célt, jóval az eredetileg elvárt négy méteren belüli pontossággal.Jól vizsgázott a Sargent Fletcher cég által kifejlesztett BRU–61/A típusú négyzáras bombatartó is, amely nem piropatronos, hanem sürített levegős lelökő munkahengerekkel üzemel.

Az SDB első szériaváltozatának hivatalos típusjelzése GBU–39/B lett. A bomba 1,8 méter hosszú, 19 cm átmérőjü, 130 kg tömegü. Ebből 115 kg maga a bombatest, benne mindössze 22,5 kg az új kémiai összetételü robbanóanyag. A TAM Garland cég által gyártott acélöntvény orr-része különösen vastag, ezzel biztosítják, hogy függőleges becsapódás esetén áttörhesse a több mint egy méter vastag vasbetont. Az „intelligens” gyújtóberendezést a KDI Precision Products cégtől rendelték meg, ez a cél jellegétől függően háromféle üzemmódra képes. Ha betonbunker a cél, akkor késleltetve robban az objektum belsejében. Ha páncélozott jármüvet kell megsemmisíteni, akkor a becsapódás pillanatában következik be a detonáció, míg „érzékeny” célpontok esetén (repülőgépek, páncélozatlan jármüvek, légvédelmi eszközök stb.) a rádió-távolságmérő még a levegőben, néhány méteres magasságban robbantja fel, így inkább a repeszhatás érvényesül. A pusztítás kb. nyolc méter átmérőjü körön belül érvényesül, ami a negyede egy hagyományos kétezer fontos bombáénak, noha a GBU–39/B tömege csak egynyolcadnyi.

Az irányító rendszer kombinált, az „útvonalrepülés” a Honeywell által fejlesztett inerciális rendszerrel történik, a ledobás előtt a repülőgép navigációs rendszerétől kapott adatokra alapozva. A Rockwell Collins tervezte a zavarásmentes GPS navigációs rendszert, ennek jeleit az Unisys mikroszámítógépe dolgozza fel. A HP Textron fejlesztette a bomba végére szerelt kormányrendszert, elektromos szervók mozgatják egymástól függetlenül a négy kinyíló kormányfelületet, amelyek a számítógép által kidolgozott kormányparancsokat végrehajtják.

Az egyetlen nem amerikai beszállító az európai MBDA. Az előírt repülési távolságot csak kinyíló szárnyakkal lehetett biztosítani. Rendelkezésre állt volna az amerikai „Longshot” rendszere, de túl nagynak bizonyult, így a konkurens ajánlatát fogadták el. A „Diamondback” rendszert kívülről szerelik fel a bombára. A kombinált „tandem” szárnyak előnye, hogy a magas felületi terhelés és nagy karcsúság ellenére biztosított a kellő merevség, mivel a külső szekcióknál egymáshoz csatlakoznak. Az 1,38 méter fesztávolságú szárnyakkal a GBU–39/B mesze túlteljesítette a hatótávolság iránt támasztott követelményeket, ugyanis kilenc kilométer magasságban leoldva maximálisan száz kilométerre repült el.

A bombákat „fejjel lefelé” rögzítik a 14 hüvelyk távolságú acélfülekkel. A leoldás után először a kormányfelületek nyílnak ki, amelyek segítségével azonnal félorsót végez a fegyver, ezt követően terpesztik ki a szárnyakat.A találati pontosság főként a cél koordinátáinak precíz meghatározásán múlik. Ismert objektumok, repülőterek, hidak, vasúti csomópontok esetében ez nem jelent komoly problémát, ugyanez volt a helyzet a tesztek során is. A Mexikói-öböl vizén lehorgonyzott pontonokat, illetve a lőtereken kihelyezett célokat a kísérleti példányok elképesztő pontossággal, 0,5–1,0 méteren belül találták el, a gyakorlatban azonban reálisabb a követelmények között szereplő négy méter. Ha ugyanis a vadászbombázó fedélzeti rendszerei (szintetikus apertúrájú lokátora vagy célmegjelölő konténere) állapítják meg a cél helyzetét, az kevésbé pontos, hiszen mozgásban lévő pontról kell egy sor inerciális eszköz segítségével elvégezni a koordináták meghatározását.A Phase 1 program célja a GBU–39/B nagy menynyiségben történő rendszerbe állítása az összes amerikai vadászbombázó és bombázó fedélzetén. Az első szériák még kizárólag álló célpontok megsemmisítésére lesznek alkalmasak, a mozgó célok elleni bevethetőséget a Phase 2 során teremtik meg, ebben már megrendelőként részt vesz az US NAVY is. Ehhez adatátviteli rendszerrel, illetve a végfázisban müködő kiegészítő televíziós vagy infravörös önirányító berendezéssel is fel kell szerelni a bombákat, ami bonyolult és költséges fejlesztést igényel, egyelőre ehhez még nem is biztosították a szükséges összeget.

A Phase 1 fejlesztése a befejezéséhez közeledik, így 2005. április 25-én aláírták a szerződést a sorozatgyártás megkezdéséről, és 201 db GBU– 39/B, illetve 35 db BRU–61/A négyzáras felfüggesztő megrendeléséről. Ezek 2006 második felétől elsőként az F–15E Strike Eagle gépek fegyverzetébe lesznek integrálva. Jelenleg a széria „Sasokon” csak öt felfüggesztési pont van bekötve a MIL 1760 típusú adatbuszrendszerbe, ami az új fegyver alkalmazásához szükséges. A közeljövőben viszont a szárnyak alatti pilonok is rendelkeznek majd a számítógépes digitális kapcsolattal, így egyidejüleg akár 28 db GBU–39/B hordozása is lehetővé válik. Másodikként az F–16-osokon integrálják a fegyvert, majd következnek a nehézbombázók. A legnagyobb kapacitással a B–2A rendelkezik majd, két bombaterében összesen 216 db bomba lesz elhelyezhető.A program kezdetén a fegyver még nagyon drága, egyetlen példánya 64 000 dollárba kerül, de a tömeges gyártás beindítása után ezt akár kevesebb mint a felére lehet redukálni.

A jövő háborúiban a GBU–39/B fontos szerepet játszik majd, hiszen töredéknyi repülőgép-bevetéssel, a pilóták veszélyeztetése nélkül lehet sokszoros mennyiségü célpontot megsemmisíteni.

Ha tetszett a cikk, kövesse a
Háború Művészetét a Facebookon!

Még több friss hír

2017-07-13 09:49:16
Büszkék vagyunk katonáinkra. Kiválóan felkészült katonákat láthattunk a gyakorlat során, példaértékű volt a bemutató − fogalmazott dr. Simicskó István honvédelmi miniszter július 12-én, a Black Swan 2017 elnevezésű nemzetközi gyakorlat kiemelt látogatói napján.
2017-07-14 09:26:18
Megérkeztek Csehországba az MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred honvédei. A győri katonák a következő két hét során a TOBRUQ LEGACY 2017 elnevezésű gyakorlaton képviselik hazánkat.
2017-07-10 11:10:04
Korántsem hétköznapi lehetőség adódott Szolnokon, az Aba-Novák Kulturális Központban július 8-án, szombaton: magyar és amerikai katonák, valamint haditechnikai eszközeik töltötték meg a közeli parkolót, hogy a Black Swan 2017 nemzetközi gyakorlat résztvevői hivatalosan is bemutatkozhassanak a város lakóinak.
2017-07-06 09:50:17
Az első szó, ami eszembe jut arról, amit itt láttunk, az az együttműködés volt. Ennek láttuk ékes bizonyítékát, és szeretnék gratulálni minden egyes katonának, aki a felkészülésben és a bemutatóban részt vett, hiszen magas szinten, magas színvonalon művelik mesterségüket.
2017-07-06 09:42:12
A francia–brit erők nagy reményekkel indított 1917-es tavaszi offenzívája az első világháború korábbi éveinek forgatókönyve szerint zajlott: a német vonalakat nem sikerült áttörni, s a csupán méterekben mérhető előrenyomulásnak hatalmas ára volt.
   MÁSOK ÍRTÁK
2017. 07. 20., 09:14

Videón a drónvadász lézerfegyver

A világ első aktívan használt lézerfegyverét mutatta be az Egyesült Államok haditengerészete a CNN riportereinek, akik működés közben készíthettek videót a csendben támadó hadieszközről.
2017. 07. 19., 13:35
A Saber Guardian (Szablya Őre) 2017 fedőnevű rendezvénysorozat része az a keddi ejtőernyős légideszant-művelet is, melyet a pápai légibázis és a bulgáriai Bezmer repülőtere között végeztek.
2017. 07. 19., 13:22
Harminc év után látogatott izraeli kormányfő Magyarországra, Benjámin Netanjahu július 18-án, kedden Orbán Viktor miniszterelnökkel tárgyalt az Országházban. A magyar delegáció tagja volt többek között dr. Simicskó István honvédelmi miniszter is.
2017. 07. 18., 16:17
Az Oroszország ellen érvényben lévő szankciókkal indokolja a Honvédelmi Minisztérium (HM), hogy Mi–17-es szállítóhelikoptereinek nemrégiben Oroszországban elvégzett nagyjavítását nem használta ki arra, hogy egyúttal modernizálja az elavult, 30 éves gépeket.

  JETfly Magazin

A kazanyi Gorbunov repülőgépgyár végső összeszerelő üzemegységébe vontatták át az utolsó munkálatok elvégzésére a Tu-160M2 stratégiai bombázó prototípusát.