2017. 03. 27. hétfő
Hajnalka
: 310 Ft   : 285 Ft Benzin: 366 Ft/l   Dízel: 376 Ft/l   Írjon nekünk HADITECHNIKA

Repülőgép-hordozók az Olasz Haditengerészetben - II. rész

Art of WAR  |  2006-03-05 00:32:16

Bár a II. Világháborút ismét a nyertesek oldalán fejezték be az olaszok, azonban a hadseregük - beleértve a flottát és a légierőt is - gyakorlatilag megsemmisült, valamint az ország gazdasági és infrastrukturális létesítményei egyaránt komoly károkat szenvedtek.

A győztes európai nagyhatalmak és főleg az USA támogatásával mégis igen hamar megkezdődött az újjáépítés és a NATO megalakulása után a haderő fejlesztése is. Bár gyarmatait és hódításait elveszítette, sajátos földrajzi elhelyezkedése miatt Olaszországnak ismét erős flottára volt szüksége, melyben a repülőeszközöknek is értelemszerüen helyet kellett kapniuk. Egy furcsa törvény – mely a haditengerészet és a légierő múltbéli rivalizálására vezethető vissza – azonban megtiltotta, hogy a flotta merevszárnyú repülőgépeket üzemeltessen, erre kizárólag a légierőnek volt joga. A forgószárnyas repülőeszközökről viszont nem rendelkezett ez a törvény, így ezek beszerzését és rendszerbe állítását semmi sem gátolta. A helikopterek az 1950-es években gyorsan fejlődtek mind hatótávolság, mind a levegőbe emelhető hasznos terhelés terén. Az évtized második felében már rendelkeztek olyan technikai paraméterekkel és kellő harcértékkel ahhoz, hogy alkalmazásukat komolyan fontolóra vegyék. Ráadásul ebben az időszakban érte el a szovjet nagy hatótávolságú tengeralattjárók jelentette fenyegetettség azt a szintet, hogy a nyugati flottákon belül elkezdték tervezni a hatékony felderítésükre és leküzdésükre alkalmas specializált hajóegységeket. Az olasz stratégák úgy gondolták, hogy a flottájuk fő müködési területét jelentő, az óceánokhoz képest meglehetősen szük és sekély Földközi-tenger medencéjében a nagy tüzerejü hadihajók és a fedélzetükre telepített helikopterek kellő hatékonysággal vehetik fel a küzdelmet a tengeralattjárókkal szemben. Ennek az elméletnek a jegyében 1958 májusában két új cirkáló gerincfektetésére került sor a CNR hajóépítő cég üzemében. A később Andrea Doria (C553) és Caio Duilio (C554) névre keresztelt egységek 1963-ban lettek vízre bocsátva, hadrendbe pedig teljes felszerelésük után és a sikeres csapatpróbákat követően 1964-ben álltak. Ezek a viszonylag nagyméretü, 6500 tonnás és 149 méter hosszú hajók az orr részük felől nézve semmiben sem különböztek a korabeli cirkálóktól, oldalról, illetve hátulról szemlélve azonban teljesen új irányvonalat követtek.

A bal oldali képen az Andrea Doria látható, a jobb oldalin pedig a rendkívül hasonló felépítésü, ám jóval nagyobb méretü szovjet, Moszkva-osztályú Leningrád helikopterhordozó. A két konstrukció sok hasonlóságot mutat és azonos feladatkörrel is rendelkeztek.

A hajóhíd, a zömök középső felépítmények és a kémények mögött ugyanis nem a megszokott fegyverzet, hanem egy hangár, valamint a lapos, helikopterek indítására és fogadására alkalmas fedélzet kapott helyet. Az orr részen megmaradtak az ágyúk valamint a tengeralattjárók elleni rakéta- és torpedóindító állások, a hátsó nagy, lapos fedélzet viszont nemcsak egyedi külsőt kölcsönzött a hajóknak, hanem új haditengerészeti kategóriát is teremtett, a helikopterhordozó, tengeralattjáró-elhárító cirkálókét. Az Andrea Doria és a Caio Duilio egyaránt 485 fő személyzettel rendelkezett, fő fegyverzetét egy Terrier légvédelmi rakétaindító egység (40 rakétával), a 8 darab 76 mm-es légvédelmi löveg valamint a 6 darab 12,75 inches torpedóvető alkotta. A fedélzeten négy darab kisebb, vagy három darab nagyobb helikopter üzemeltetésére volt lehetőség, ezek kezdetben Agusta-Bell 47G Sioux majd Sikorsky SH-3D és SH-34J, illetve Agusta-Bell 212 típusok voltak. Ez utóbbi forgószárnyasok az SMA-APS -705 keresőradarral, a Bendix ASQ-13B merülő hidrolokátorral és az Otomat hajóelhárító rakétákkal felszerelve hatékony harceszközzé tették ezeket a helikopterhordozókat. A kedvező tapasztalatok alapján egy némileg átalakított harmadik egység (Enrico Dandolo C555) építését is tervbe vették, azonban az igények változása miatt inkább egy teljesen új, nagyobb méretü hajót terveztek, ez lett a Vittorio Veneto osztály, melynek csupán egy tagja (C550) épült meg. A gerincfektetésre 1965-ben, a vízrebocsátásra 1967-ben, míg a szolgálatba állításra 1969-ben került sor. Ez az impozáns méretü, nagy harcértékü egység lett a flotta zászlóshajója, mely címet a Garibaldi rendszeresítéséig viselte is.

A Vittorio Veneto helikopterhordozó cirkáló hosszú időn keresztül az Olasz Haditengerészet legnagyobb harcértékü hajójának számított.

A 9500 tonnás, 180 méter hosszú hajó kiterjedt, korszerü szonár és radarrendszerrel, valamint az elődeihez hasonlóan jelentős mennyiségü beépített fegyverzettel rendelkezett, azonban már hat darab AB.212-es helikopter hordozására és tartós üzemeltetésére volt alkalmas, rövid időre pedig akár kilenc forgószárnyast is a fedélzetére tudott venni. Az Andrea Doria és a Caio Dulio 1979-80-ban, míg a Vittorio Veneto 1980-83-ig állt felújítás és modernizálás alatt. Ennek során Otamat, hajó elleni rakétaindító állványokat kaptak a hajók, valamint a Terrier légvédelmi rakétákat iker MK-10 Aster indítóállvánnyal (az SM-1ER-esek kilövésére) váltották fel. A légvédelmi ágyukat 40 mm-es iker lövegekre cserélték. Modernizálásra került a navigációs rendszer és a felderítő-tüzvezető számítógépek is.

A két korábbi egység 1991-ig, a Vittorio Veneto pedig 1995-ig állt szolgálatban.

Ha tetszett a cikk, kövesse a
Háború Művészetét a Facebookon!
Ha lemaradt volna erről:

Még több friss hír

2017-03-17 11:56:28
A magyar katonák eddig is bebizonyították, hogy tudásban, felkészültségben bármikor felveszik a versenyt más nemzetbeli bajtársaikkal – köszönt el az ENSZ Ciprusi Békefenntartó Misszió (UNFICYP) magyar kontingens 41. váltásának tagjaitól dr. Koller József ezredes, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis megbízott parancsnoka.
2017-03-14 11:36:54
Mindkét kontingens katonái tisztességgel és becsülettel helytálltak − jelentette ki Huszár János vezérőrnagy, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka március 13-án, hétfőn Tatán, az MH Iraki Kiképzés Biztosító Kontingens (MH IKBK) harmadik, valamint az MH KFOR Kontingens tizenötödik váltásának visszafogadó ünnepségén.
2017-03-07 10:33:32
Komoly képességnövekedést jelent az MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred számára az MBDA Mistral légvédelmi rakétarendszer továbbfejlesztése. Új generációs rakéták és kamerarendszerek érkeztek Győrbe, de a fejlődés még csak most kezdődik el igazán.
   MÁSOK ÍRTÁK
2017. 03. 27., 09:55
1968 elejétől az észak-vietnami légvédelem új taktikát kezdett alkalmazni az amerikai repülőgépek ellen azzal, hogy a támadó kötelékekre több tüzelőállás indított rakétát.
2017. 03. 24., 09:09

Magyar-amerikai közös kiképzés

Háromnapos közös kézi lőfegyvergyakorlaton vett részt a tatai MH 25. Klapka György Lövészdandár kijelölt állománya, illetve az amerikai 10. páncélos felderítőezred 4. zászlóaljának „Apache” százada a szomódi lőtéren.
2017. 03. 23., 09:31
Hét Bács-Kiskun megyei katona is tagja az ENSZ ciprusi békefenntartó missziója következő váltásának. Valamennyien a kecskeméti repülőbázison dolgoznak, egy év külszolgálatot vállaltak.
2017. 03. 16., 11:39
A magyar katonák eddig is bebizonyították, hogy tudásban, felkészültségben bármikor felveszik a versenyt más nemzetbeli bajtársaikkal.

  JETfly Magazin

Az Egyesült Államok Hill légibázisának közleménye szerint, 2017. március 14-én útnak indultak Indonéziába a soron következő, modernizáláson átesett Block 25-ös verziójú F-16 Fighting Falconok.