2017. 06. 25.
Vilmos
: 309 Ft   : 277 Ft Benzin: 366 Ft/l   Dízel: 376 Ft/l   Írjon nekünk HADITECHNIKA

A Washington és az Ethan Allen osztály

Art of WAR  |  2007-01-08 10:33:07

1957-ben az amerikai haditengerészet hirtelen ráébredt, hogy a Polaris A –1 IRBM rakéták fejlesztése gyorsan halad előre, de nincs megfelelő nukleáris üzemű tengeralattjáró, amely indítani tudná. Az 1958-as költségvetésből az első 3 egységet megrendelték, de még tervek sem voltak.

Ekkor egyedülálló rögtönzés kezdődött, ami a későbbiekben már nem fordult elő. Mivel csak a SCORPION vadászhajónak volt kidolgozott gépészeti rendszere és fegyverzete, az első FBMS-eket (Fleet Ballistic Missile Submarines) vadászhajók darabjaiból építették meg. A BUSHIPS tervezőiroda SCB –180A fejlesztési számon kiadott egy tervet, amely szerint a sóján épülő SSN 589-es (SCORPION) vadászhajó testét kettévágták a parancsnoki torony mögött. Itt betoldottak egy több mint 30 m hosszú középrészt a 16 rakétasilóval, majd a hátrészt egy púpos fedélzetrésszel lefedték. Ebben voltak a silók fedelei és több segédberendezés. Ezért ezeket a hajókat másfél-fedélzetesnek nevezték.

A G. WASHINGTON osztály

Mivel a rendszeresítés sürgős volt, az első 5 hajót 4 hajógyár építette.- General Dynamics (Electric Boat Co.): SSBN 598 GEORGE WASHINGTON és SSBN 599 PATRICK HENRY- Mare Island Shipyard SSBN 600 THEODORE ROOSEVELT- Newport News SB and DD Co. SSBN 601 ROBERT E LEE- Portsmouth Naval Shipyard: SSBN 602 ABRAHAM LINCOLN

Ezek 1959–61 között megépültek, valamennyi a Polaris A –1 rakétát kapta 1930 km hatótávolsággal. Ez nem volt elegendő, de ekkor nem volt más. A fő feladat az volt, hogy harci őrjáratokat mielőbb kezdjék meg a Szovjetunió rakétaeszközeinek ellensúlyozására. Így 1962-ben a Kubai válság napjaiban az USN 80 rakétát tartott a víz alatt, a szovjet flotta csak 21-et. Az egyéb fegyverzet maradt a vadászhajó kialakításában, vagyis 6 db Mark 16 Mod. 6 torpedóindító az orrban, ezekhez csak Mk.37 típusú torpedók voltak önvédelmi célból. Ezeket 1974 után a Gould Mark 48 típusú, kettős feladatú, vadonatúj torpedókkal cserélték le. Ez az 1587,6 kg-os típus első ízben volt bevethető felszíni és víz alatti célok ellen is. Ez huzalvezérlésü típus volt, de lehetőség nyílt a huzal leoldására és önvezérlő módon való alkalmazására is.

A dízelolaj tüzelőanyagú torpedó hatótáva több mint 37 km, sebessége több mint 80 km/h volt, újabb változatai ma is rendszerben állnak.

Mivel az építés sürgős volt, a Polaris A –1 rakéták indítását a legegyszerübb módon oldották meg. A reaktor hőcserélőjét megcsapolva, sürített gőzzel vetették ki a rakétákat a silóból, kb. 15 –16 m mélységből. A hajó periszkópjának ugyanis a víz felett kellett lennie. Ez nagy gőzfogyasztással járt, és a fehér gőzoszlop messziről látható volt, de akkor megelégedtek ezzel. Az első 10 hajóegység így indította a rakétáit, 5 db a Polaris A –1-et, 5 db a Polaris A-2-t. Az első átépítésüknél, a Polaris A –3 rakéta bevezetésekor áttértek a gőzgenerátoros indításra, és az összes hajót így módosították.

A G.WASHINGTON-t 1954. 06. 09-én bocsátották vízre és 1959. 12. 30-án átadták a flottának. Már 1960. 07. 20-án indította Capa Canaveral előtt az első Polaris A –1 rakétáját, meglepő módon sikeresen. 1960. 11. 15-én kifutott az első harci őrjáratra. Ekkor Charlestonból indult és 67 nap múlva New London kikötőjébe tért vissza. Ebből 66 nap és 10 órát töltött a víz alatt, ezt a Mark. 2 típusú SINS navigációs rendszere tette lehetővé. Később is hasonló őrjárati idők voltak, a hajó méretei a 112 fős legénység számára eddig tudtak készleteket biztosítani. Már 1960-ban kialakították ezt a rendszert, hogy minden hajónak 2 komplett legénysége van, a Blue és a Gold, ezek a visszatérő kikötőben váltanak. Ez a rendszer a mai napig is fennáll.

A PATRICK HENRY már 1960. 12. 30-án kifutott az első harci őrjáratra, utána sorban következett a további 3 hajó. Mindig csak egy-egység volt a kikötőben, a többi 4 a tengeren. A típus teljes legénysége 12 tiszt és 127 beosztott tengerész volt, de ennél kevesebbel hajóztak, mert szükös volt a belső tér. Négyévi üzem után 1964-ben kezdődött a hajók müszaki felülvizsgálata és a reaktor újratöltése. Ekkor egymás után átfegyverezték őket a Polaris A –3 (UGM –27C) rakétákra. 1970-es években kapták a javított Polaris A –3T rakétákat, hidrogéntöltettel. Ezek hatótávolsága már 4820 km volt.

A hajók 20 évet szolgáltak, amikor 1980-ben a ROOSEVELT és LINCOLN egységeket Charleston kikötőjében leszerelték, majd a hajókat szétvágva lebontották. A SALT–I egyezmény keretszámai miatt csökkent a rakéták száma és a régi egységeket nem üzemeltették tovább. A megmaradt 3 hajó rakéták nélkül SSN hajóként üzemelt 1982-ig, amíg reaktoruk kimerült. 1983-ban egymás után lebontották a WASHINGTON, LEE és P.HENRY nevü egységeket is. Érdekes módon egyet sem őriztek meg muzeális célra, pedig ennek semmi akadálya nem volt.

Az ETHAN ALLEN osztály

Az első 5 hajó után azonnal megkezdték egy javított változat tervezését. Ennél a TRESHER osztály nyomásálló hajótestét vették alapul HY –80 típusú acélötvözetből. Ezzel nagyobb merülési mélységet érhettek el, mint a WASHINGTON osztály hajói. A hajótest hosszabb lett, növelték a rakéta középrész hosszát, viszont áramvonalasabb alakot kapott. A tapasztalatok alapján csak 4 db 533 mm-es torpedóindítója volt az orrban, növelték a szonartér magasságát.

Ezek is az egyetlen megbízható reaktortípussal az S5W-vel készültek, ez Westinghaus-gyártmány volt. Teljesítménye 2 gőzturbinával 15 000 LE volt, egy 7 ágú hajócsavarral. A szabványosítás érdekében 3 hajót General Electric, 2 hajót Westinghause turbinával rendeltek meg, ezek egyébként csereszabatosak voltak.

A gazdaságosság miatt 2 nagy hajógyár között osztották meg a munkát. Az Electric Boat (Groton) építette az USS ETHAN ALLEN (SSBN 608) és USS THOMAS A. EDISON (SSBN 610) egységeket, míg a Newport News Shipbuilding Co. (Virginia) az USS SAM HOUSTON (SSBN 609); USS JOHN MARSHALL (SSBN 611) és USS THOMAS JEFFERSON (SSBN 618) nevü tengeralattjárókat. Ezek 1961–62-ben kerültek a flottához és 1962–63-ban megkezdték harci őrjárataikat. Charleston kikötői bázissal. Ezeket részben a Földközi-tengeren, részben az Északi-tengeren végezték, mivel 16 db Polaris A –2 rakétájuk hatótávolsága csak 2735 km volt.

Ezért létesült a skóciai Holly Loch-öbölben egy előretolt báziskikötő és a hajók innen őrjáratoztak a Szovjetunió északi partvidéke felé. Az 1970-es években az 5 hajót átfegyverezték Polaris A –3T rakétára és áttelepítették a Csendes-óceánra. Itt Guam-sziget Apra kikötője volt a bázisuk. A hajók ezzel szolgálták ki aktív idejüket, ezeket a példányokat nem fegyverezték át Poseidon rakétákra, mivel a szolgálati idejük meghaladta a 20 évet és az elöregedés már fellépett.

Így 1981-ben végezték az utolsó harci őrjáratot, majd mind az 5 egységet kivonták, és átalakították SSN vadászhajónak a SALT –I egyezmény keretében. Ekkor kiépítették a rakétákat, azonos tömegü cement került a silókba. Kiszerelték az egyik SINS navigációs, és a rakéta tüzvezető-rendszert, hajónként 0,4 millió $ költséggel.

Amíg a reaktorok fütőelemei jók voltak, célhajóként müködtek az amerikai vadász tengeralattjárók számára. Az ETHAN ALLENT 1982-ben, a THOMAS A.EDISONT 1983 . 12. 01-én, a THOMAS JEFFERSON-t 1985. 02. 01-én vonták ki a flottáról és Bremertonban elkezdték lebontásukat.

Két hajó, a SAM HOUSTON (SSN 609) és JOHN MARSHALL (SSN 611) 1981-ben átépítésre került, mint Amphibions Transport. Itt 2 db DDS konténer (Dry Deck Shelters) került a torony mögé a fedélzetre, ebben szállították a SEAL Team tengerészeti kommandó speciális jármüveit. A két hajó 1992-ig szolgált az atlanti- és a csendes-óceáni flottánál, ekkor ezek is kivonásra kerültek.

Ha tetszett a cikk, kövesse a
Háború Művészetét a Facebookon!
Ha lemaradt volna erről:

Még több friss hír

2017-06-15 10:11:21
A tajvani kormány a napokban ingyen és bérmentve 2 darab UH-1H típusú forgószárnyast adott át Burkina Faso-nak. Az ünnepélyes átadáson részt vett a Tajvani Légierő parancsnoka, Wang Shin-Lung altábornagy is, aki épp az országban tartózkodott.
2017-06-14 10:37:40
Európai és magyar szempontból egyaránt fontos döntés a honvédség iraki szerepvállalásának meghosszabbítása és kibővítése, a 2018-as honvédelmi költségvetésből pedig a katonák illetményének emelésére és fejlesztésekre egyaránt jut forrás – mondta Vargha Tamás, a honvédelmi tárca parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes június 13-án, Budapesten.
2017-06-13 09:40:32
Műveleti készenlétet jelentett az MH Légi Tanácsadó Csoport. A helikoptervezetők, fedélzeti technikusok és repülő-műszaki kiszolgáló személyzet tagjai május közepén érkeztek meg afganisztáni állomáshelyükre.
2017-06-06 09:54:37
Kéthetes harckocsizó altiszti szakmai tanfolyamot tartott az MH Altiszti Akadémia a „nullaponti” lő- és gyakorlótéren május végén. Érdekesség, hogy a tanfolyam részeként lefolytatott harckocsiparancsnok-képzésre tizenhárom esztendeje nem volt példa az akadémián, illetve jogelőd szervezeteinél.
   MÁSOK ÍRTÁK
Az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis harmadik alkalommal szervezte meg a nyári Honvédelmi Tábort.
2017. 06. 21., 15:33
A Magyar Honvédség szervezeteinek hajtó-, kenő- és karbantartó anyagokkal, üzemanyag-technikai eszközökkel, hűtőfolyadékkal történő ellátásáért az MH Anyagellátó Raktárbázis hetényegyházi bázisparancsnoksága a felelős.
2017. 06. 21., 15:30
A kecskeméti születésű Ács Arnold Bence fiatalon kezdett oroszul tanulni. Egyetemistaként már önkéntes­ volt Oroszországban, ahová­ azóta is rendszeresen vissza­jár. A Don-kanyarban a magyar hadsereg emlé­keit kutatja.
2017. 06. 16., 14:01
Elismeréssel köszöntötte az afgán hadsereg légierejének kiképzését végző RSM egyéni tanácsadó csoport tizenegy fős váltását újra Szolnokon Kiss Róbert ezredes, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis törzsfőnöke.

  JETfly Magazin

Az MH Pápa Bázisrepülőtéren települt Stratégiai Légiszállítási Képesség (SAC) program részére június 19-én leszállították az első állandó állomáshelyű C-17-es hajtóművet.