2016. 12. 04.
Barbara, Borbála
: 314 Ft   : 295 Ft Benzin: 339 Ft/l   Dízel: 352 Ft/l   Írjon nekünk HADITECHNIKA

Az utolsó part

Art of WAR  |  2006-05-02 08:00:00

A kaliforniai San Diego kikötője környékén nem számít ritka látványnak valamelyik amerikai repülőgéphordozó. 2004. január 4-én azonban szokatlan módon, nem saját erejéből, hanem vontató kötélen közeledett egy ilyen acélóriás a mólóhoz. Ez nem volt más, mint a szolgálatból már több, mint egy évtizede kivont USS Midway, amely elkerülte a hajók szokásos és dicstelen sorsát, a lebontást.

A múlt emlékei előtt történő tisztelgés részeként a sorozatos költségvetési megszorítások ellenére a Pentagon és természetesen számos magánszervezet jelentős összeget biztosított ahhoz, hogy a CVA-41 Midway a jövőben múzeumként szolgáljon és a széles tömegek számára tegye lehetővé a haditengerészet közelmúltjának megismerését. Az USA-ba eljutó, a repülés iránt érdeklődő emberek így egy újabb fontos látnivalót jegyezhetnek fel az útitervükbe, hiszen a hajó fedélzete és hangárja természetesen tele lesz a múlt és a jelen repülőgéptípusaival.

A Midway igencsak eseménydús "életpályát" tudhat maga mögött. Építése a második világháború kellős közepén, 1943. március 20-án kezdődött a Newport News hajógyárban, amely azóta is minden új repülőgéphordozó szülőhelye. A haditengerészet besorolásában CVB-41 jelzésü hajót a japánok elleni harc egyik fordulópontját jelentő Midway körüli csata emlékére nevezték el a szigetről.

A hajó "lekéste" a háborút, ugyanis vízre bocsátására csak 1945. március 20-án került sor, és a tengeri beüzemelő próbák után az év szeptemberében állhatott szolgálatba.Az akkori elveknek megfelelően a Midway nyitott orr-résszel, egyenes fedélzettel és erős fegyverzettel rendelkezett. Utóbbi eszközei között volt 18 db 127 mm-es, 84 db 40 mm-es, és 68 db 20 mm-es ágyú illetve gépágyú, amelyek feladata elsősorban az ellenséges repülő eszközök megsemmisítése volt. A szinte feleslegesen sok fegyvert a japán kamikáze pilóták miatt szerelték fel, de mivel ilyen jellegü támadásokra a jövőben már nem kellett számítani, az ágyúk mennyiségét fokozatosan csökkentették, majd teljesen fel is számolták azokat. Itt meg kell jegyezni, hogy szolgálati ideje alatt a Midwayt többször is jelentős mértékben átépítették, de erről majd később.

A vadonatúj Midway az Atlanti Flotta állományába került, 1946. február 20-tól ez lett a zászlóshajója az 1. Repülőgéphordozó Divíziónak. A Norfolkban lévő honi bázisról kiindulva számos "cirkálás" következett (így nevezik a több hónapos járőrözéseket vagy harci bevetéseket), amelyek során több kísérleti feladatot is végrehajtottak. Így például 1947 szeptemberében az "Operation Sandy" keretében zsákmányolt német V-2 ballisztikus rakétát indítottak a hajó fedélzetéről. Ez volt az első alkalom, amikor mozgó platformról bocsátották fel a rakétát. Ennek nehézsége abban áll, hogy a fegyver primitív helyzetérzékelő rendszerét jelentősen befolyásolja a hajó mozgása. A tapasztalatokra nagy szükség volt, hiszen ez a kísérlet volt az előfutára a későbbi tengeralattjáró fedélzeti rakéták kifejlesztésének.

1947. október 29-én a Midway kifutott az Atlanti-óceánra, majd néhány nap múlva a 6. Flottához csatlakozott, amelynek müködési területe a Földközi-tenger volt.Érdekes módon a koreai háborúból "kimaradt" az új és korszerü felszereltségünek számító hajó, amely 1952 májusában fontos szerepet kapott, ugyanis az újdonságnak számító ferde fedélzettel kapcsolatos repülési szimulációkat végezték el a segítségével. Számos légcsavaros és sugárhajtású repülőgép hajtott végre bejöveteleket, és ezek során vizsgálták a szél eltérítő hatását, illetve a mozgó hajó ferdén történő megközelítésének lehetőségeit. Ekkor már nyilvánvaló volt, hogy a jövőben az egyenes fedélzetü repülőgéphordozókra már nem lehet számítani, a hely jobb kihasználását és a biztonság növelését a ferde leszálló fedélzet alkalmazása jelenti.

1952. október 1-én a Midway jelölését megváltoztatták, CVB-41 helyett CVA-41 lett. 1954. december 27-én a hajó világ körüli útra indult, ennek során először érintette az afrikai kontinens legdélebbi pontját, a Jóreménység-fokot. Tajvani látogatás után csatlakozott a 7. Flottához, amelynek felelősségi köre a Csendes-óceánra terjedt ki. A következő fél évet ott töltötte a hajó, majd 1955. június 28-ától a Puget Sound hajógyárban megkezdődött az első átépítése.

Fedélzete teljesen megváltozott, mind alakját, mind pedig méretét tekintve. Az orr-része zárt lett, az ott lévő ágyúkat leszerelték, a felszálló fedélzet közepére helyezték az egyik repülőgép liftet, a leszálló fedélzet pedig a korszerü elveknek megfelelően ferdén lett kialakítva. 1957. szeptember 30-án készült el, ezt követően honi bázisát az USA nyugati partján Alamedában jelölték ki. Ennek megfelelően a 7. Flotta állományába került. Lehet, hogy véletlen, de egy sor technikai újdonság kipróbálására vagy első rendszeresítésére sokszor választották ki a Midwayt. 1958. december 8-án a fedélzetén települt VF-64 század vadászgépéről indítottak a haditengerészetnél először félaktív lokátoros önirányítású légiharc-rakétát, ez volt a Sparrow III típus. A deltaszárnyú F-6 Skyray gépek az új fegyverrel képesek voltak bármely időjárási viszonyok között a célok éjszakai elfogására, illetve megsemmisítésére, méghozzá akár 20 km-es távolságból. Akkoriban ez még ritkaságszámba ment.

1961 tavaszán már közel került a harci alkalmazáshoz is a Midway, ugyanis a laoszi krízis kitörésekor a térségbe vezényelték. A tüzkeresztség azonban elmaradt, ez néhány évvel később következett be..

1963. június 13-án egy újabb egyedülálló kísérlet főszereplője volt a hajó, felszerelték ugyanis automatikus, azaz a pilóta semmiféle tevékenységét nem igényelő leszállító-rendszerrel. Egy F-4B Phantom és egy F-8D Crusader gépbe módosított robotpilótát, kétutas adatközlő-rendszert és tolóerő automatát építettek, be, amelyek segítségével Kalifornia partjainak közelében a történelem során először sor került az emberi kéz nélküli hajófedélzeti leszállásokra. Noha a kísérlet teljes sikerrel zárult, a repülőgépek fedélzeti elektronikájának megbízhatósága nem érte el azt a szintet, hogy mindez hamarosan napi rutinná válhasson. Még a hatvanas években szolgálatba állítottak egy századnyi F-4G Phantom gépet, amelyek képesek voltak az automatikus leszállásra, de rövid idő után kiszerelték belőlük a rendszert, és maradtak a hagyományos módszernél.

A magas fokú rendszerintegrációt igényelő feladat így csak a nyolcvanas évektől válhatott megszokottá.A vietnami helyzet éleződése miatt a Midway 1965. március 6-án kifutott Alamedából és Ázsia felé vette az irányt. A hajó repülőezrede az elsők között mért csapást az észak-vietnami célpontokra áprilistól. A "Yankee Station"-on (Észak-Vietnam partjai előtt) cirkáló Midway fedélzetéről június 17-én a VF-21 század F-4B Phantomjai indultak bevetésre, amelyeket négy MiG-17-es támadott meg. A kibontakozott légi harcban Louis Page sorhajó-kapitány és Jack Batson hajóhadnagy egyaránt lelőtt egy-egy ellenséges gépet, így ezek voltak amerikai részről a háború első légi győzelmei.

A Midway 1965 őszéig maradt a vietnami partok közelében, majd novembertől leváltották, de nem a szokásos okból, vagyis a készletek feltöltése és a kisebb javítások elvégzése miatt. A San Francisco közelében lévő üzemben kötött ki, ahol újabb átépítésére került sor. A felszálló fedélzetről eltávolították a liftet és oldalt szerelték fel, átalakult a radarrendszer, korszerüsítették a külső és belső kommunikációt stb. Az immár mindössze három ágyúval rendelkező hajó elnyerte végleges mai formáját és méretét. Hossza 304 méterre nőtt, szélessége a fedélzeten 72,5 méter, bevetésre készen pedig 64 ezer tonna vizet szorított ki.

Amíg 1945-ben akár 145 repülőgép is állomásozhatott rajta, addig az átépítést követően 65 db-ban maximálták ezt a számot, de természetesen a korszerü sugárhajtású típusok mérete is nagyobb lett. A hajó képes volt még az A-3 Skywarrior üzemeltetésére, amely a legnagyobb hajófedélzeti-típus volt. Az átépítést követően a hajó személyzetének létszáma 2533 főre növekedett, míg a repülőezred állományába 2240 tengerész tartozott.

A négy évig tartó munka befejezését követően 1970. január 31-én állt újra szolgálatba, majd a következő évben visszavezényelték a háborús övezetbe hat hónapos időtartamra.Az utolsó vietnami "cirkálásra" 1972. április 10-étől került sor, amikor az észak-vietnami csapatok nagyszabású offenzívát indítottak a déli országrész elfoglalására. A Midway amellett, hogy fedélzetéről a vadászbombázók folyamatosan támadták a szárazföldi célpontokat, részt vett Haiphong és négy más kikötő elaknásításában is. Ennek célja a szovjet és kínai vízi utánpótlás lehetőségének megszüntetése volt. A harcok intenzitását jelzi, hogy amíg 1971-ben egyidejüleg csak egy repülőgéphordozó tartózkodott a "Yankee Station"-on, addig 1972 tavaszától már négy.

A Midway fedélzetén a csapásmérő századok mellett fontos szerepet kapott a HC-7 alakulat is, amely kutató-mentő helikopterekkel repült. Feladatuk a balesetet szenvedett illetve ellenséges terület felett lelőtt gépek pilótáinak felkutatása volt. Ezt eredményesen végezték, sokszor ellenséges tüzben. A HC-7 1972 végéig 48 sikeres mentőakcióban vett részt, ebből 35 esetben harci körülmények között. Természetesen nemcsak a Midway repülőezrede bajba jutott pilótáinak nyújtottak segítséget, hanem a rivalizálást félretéve más hajókon állomásozó, illetve az USAF vagy a tengerészgyalogság állományába tartozó bajtársaiknak is.

1973 januárjában az Észak-Vietnam elleni légitámadások beszüntetése előtt néhány nappal lezajlott légi harcban is a Midway gépei vettek részt, ennek során Victor Kovaleski hadnagy Sidewinder rakétával elérte a háború utolsó légi győzelmét, egy MiG-17 ellen. Két nap múlva azonban ugyanez a pilóta már kevésbé volt szerencsés, mivel F-4B Phantomját eltalálta egy 85 mm-es légvédelmi ágyú lövedéke. Még sikerült elérnie a tengert, ahol operátorával együtt katapultált, majd helikopterrel értek vissza a Midway fedélzetére, amelynek ez volt az utolsó háborús gépvesztesége.

A hajó rekord hosszúságú, 208 napos bevetés után tért vissza Alamedába, majd 1973. október 5-étől új állomáshelyet jelöltek ki számára. Az USA és Japán között létrejött egyezmény alapján ugyanis egy állandó haditengerészeti harccsoport számára biztosítottak helyet Yokosuka kikötőjében. A Midway ennek a csoportnak lett a zászlóshajója.

1975-ben már innen futott ki a "Frequent Wind" hadmüvelet végrehajtására több más flottaegységgel együtt. A hajók a Dél-Vietnamból menekülő emberek evakuálásában vettek részt. Ennek kapcsán sor került egy nem mindennapi eseményre, egy vietnami repülőtiszt családjával együtt egy kis túragéppel landolt a fedélzeten. Erre akkor még volt hely, a későbbiekben azonban már nem. A Midway ugyanis kikötött, mivel a dél-vietnami légierő gépállományának egy részét meg akarták menteni attól, hogy a kommunista erők zsákmánya legyen. Összesen 105 repülő eszközt helyeztek el a fedélzeten és a hangárban, ezek zöme Northrop F-5, A-37, és UH-1 volt, vagyis az utóbbi kivételével olyan típusok, amelyek nem alkalmasak a hajófedélzeti leszállásra.

1976. augusztus 1-étől az US NAVY harccsoportja élén a Midway-el Észak-Korea partjainál cirkált, mivel kiéleződött a feszültség a határon két amerikai katona megölése miatt.1979. november 18-án a hajó a Perzsa-öbölben jelent meg, mivel Iránban iszlám fundamentalista hatalomátvétel történt, és túszként tartották fogva az országban lévő amerikai állampolgárokat. Több más repülőgéphordozóval az US NAVY a következő év elején készen állt egy nagyszabású katonai akcióra. Ennek esélye nagy volt. Az előkészületek részeként a hajók fedélzetén állomásozó F-4 Phantomok szárnyvégeit narancssárgára festették a vizuális azonosíthatóság miatt, ugyanis az iráni légierőben is sok Phantom repült. A katonai akció azonban elmaradt, így a hajók dolguk végezetlen tértek vissza állomáshelyükre.

A Midway nemcsak háborús feladatokat látott el, 1981. március 16-án a Dél-Kínai-tengeren cirkált, amikor a fedélzetéről felszállt egyik A-6 Intruder személyzete, egy a vízre kényszerleszállást végrehajtó helikoptert fedezett fel. A civileket szállító forgószárnyas szerencsére nem sülylyedt el, így a Midway fedélzetéről riasztott mentő helikopterek időben a szerencsétlenség helyszínére érkeztek és mind a 17 főt kimentették sőt, a hajó darujával még a helikoptert is a fedélzetre sikerült venni.

Kisebb korszerüsítés történt a nyolcvanas évek közepén, ekkor látták el a Sea Sparrow légvédelmi rakétakomplexumokkal, illetve a Phalanx automata gépágyúkkal, amelyek a hajót veszélyeztető rakéták leküzdésére szolgáltak.

A békésebb időszak egyik fontos állomása érkezett el 1986. március 25-én, amikor utoljára szállt fel Phantom hajóról az US NAVY állományában. A Midway VF-151 századának F-4S gépeit az akkor legkorszerübbnek számító F/A-18 Hornetek váltották fel. 1990. november 1-én a hajó megjelent az Arab-tengeren, ahol először egy komplex hadgyakorlat résztvevője volt, az Irak elleni háborúra történő felkészülés jegyében. Az 1991. január 17-én megindított légitámadás gépei között ott voltak a Midwayről indult vadászbombázók is. A hajó március 11-ig azaz a háború végéig maradt a helyszínen, majd visszatért Yokosukába, ahol csak augusztusig maradt, ugyanis eldöntötték, hogy a jóval fiatalabb CV-62 Independence váltja fel előretolt állomáshelyén. Visszavezényelték az USA-ba, ahol San Diego kikötőjében 1992. április 12-én kivonták az aktív szolgálatból és tartalék állományba helyezték. Az US NAVY regiszteréből 1997. március 17-én végleg kihúzták a Midway nevét, így a hajó sorsa megpecsételődött. Pontosabban mégsem, ugyanis sikerült elkerülnie testvérhajójának a Coral Sea-nak a sorsát, amelyet lebontottak és ócskavasként beolvasztottak.

2003. szeptember 30-án a Midway elhagyta a haditengerészet Washington állambeli Bremertonban lévő hajójavító üzemét, és átmenetileg a kaliforniai Oakland mólójánál kötött ki, ahol meg kellett várnia végső helyének előkészítését. Jelenleg folyik a belső átalakítása, illetve a repülőgépek daruval történő fedélzetre emelése, és remélhetőleg hamarosan megnyitják a nagyközönség számára.

Ha tetszett a cikk, kövesse a
Háború Művészetét a Facebookon!
   MÁSOK ÍRTÁK
2016. 11. 29., 11:51

Feltalálták a drónszelídítő puskát

Ahogy a drónok egyre elterjedtebbé válnak, úgy használják őket egyre többen bűncselekmények elkövetésére.
2016. 11. 25., 09:20

Bács-Kiskun megye katonásan teljesít a toborzásban

A katonai toborzás elmúlt másfél évtizede alkalmából szerveztek ünnepséget csütörtökön Kecskeméten, az egyetem GAMF Karán.
2016. 11. 21., 09:36

A képességnövekedés korszaka kezdődik

NFIU: fontos lépés a szövetségesi elkötelezettség terén.
2016. 11. 18., 09:34

Katonai temető - Solymár

Budapesttől alig 15 kilométerre, Solymár közelében helyezkedik el a brit katonai temető, 211 katona végső nyughelye, akik a Royal Air Force Magyarország fölött lelőtt bombázóin vesztették életüket 1944-ben.

  JETfly Magazin

A szovjet történelemben kevés az olyan család, amely akkora hatással lett volna a történelemre, mint a Mikojan család generációi. A közelmúltban elhunyt Ivan Mikojanra emlékezünk az alábbi összeállítással.