2016. 12. 07. szerda
Ambrus
: 313 Ft   : 292 Ft Benzin: 352 Ft/l   Dízel: 365 Ft/l   Írjon nekünk HADITECHNIKA

A trónörökös

Art of WAR  |  2006-08-07 08:16:15

A dicső múltú spanyol haditengerészet ma is jelentős erejű. Az armada zászlóshajója a Principe de Asturias repülőgép-hordozó, amelynek fedélzetéről függőlegesen fel- és leszálló repülőgépek, valamint különböző típusú helikopterek üzemelnek.

A II. világháború után Spanyolország is felismerte, hogy a repülőgép-hordozó hajók váltak a haditengerészet legfontosabb egységeivé. A hajófedélzetről üzemelő repülőgépek és helikopterek képesek a legjobban ellátni a flotta légvédelmét, valamint nagy távolságban is alkalmasak a felszíni hajók és tengeralattjárók elleni harcra. A haditengerészet fejlesztése azért volt különösen fontos Spanyolország számára, mert ekkor még nem volt a NATO tagja, a fasiszta diktatúra miatt nem csatlakozhatott a katonai szövetséghez. Ugyanakkor egyszerre kellett ellenőrizni az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger part menti vizeit, ahol a szovjet tengeralattjárókat, valamint a csempészhajókat kellett figyelemmel követni.

Ezért a 60-as években megvásárolták az Egyesült Államoktól az Independence-osztályú Cabot repülőgép-hordozót. Az eredetileg CVL 28 hadrendi jelzést viselő hajót még 1942-ben építettek, és végigharcolta a II. világháborút. Az átadás után a hordozón több módosítást is elvégeztek; a fából készült fedélzetet fémlemezekkel kellett lefedni. A repülőgép-hordozót Dedalo néven 1967-ben állította szolgálatba a spanyol armada. Kezdetben csak tengerészeti helikopterek állomásoztak rajta, 20 forgószárnyas számára volt hely. A 70-es évek közepétől már az Egyesült Államoktól vásárolt AV-8S repülőgépeket is üzemeltették a fedélzetéről.

A Dedalo azonban a több évtizedes szolgálati ideje miatt elavult, és nyilvánvalóvá vált, hogy a 80-as években mindenképpen ki kell vonni a hadrendből. Mivel az armada továbbra is igényt tartott egy repülőgép-hordozóra, ezért megvizsgálták a Dedalo utódja beszerzésének lehetőségét. Végül a spanyol kormány úgy döntött, hogy saját erőből építenek egy repülőgép-hordozót.

A hazai hajógyáraknak azonban még nem volt tapasztalata az ilyen kategóriájú hordozó építése terén, ezért szükségük volt némi segítségre. A megépítendő új hajó alapjául végül az amerikai tengeri ellenőrző osztályt választották. Az eredeti amerikai hajó koncepciója egy olcsó és kisméretü repülőgép-hordozó lett volna, amelyről a VTOL AV-8A gépek szállhatnak fel és le. Ez a koncepció végül jelentős módosítás után a partraszállást támogató helikopterhordozók építésében valósult meg.

Az eredeti tengeri ellenőrző hajó ugyanakkor felkeltette a spanyolok érdeklődését, de azon sokat változtattak. A hazai igényeknek megfelelően a hordozó terveit 1977-ben véglegesítették. Az Empresa Nacional Bazan (ma Navantia) hajógyárban az építési munkálatokat 1979-ben kezdték meg. A hajógyárba amerikai mérnökök és más szakemberek érkeztek, hogy segítsék a spanyolokat a számukra új feladat megoldásában. Az Egyesült Államok financiálisan is támogatta a repülőgép-hordozó építését, ugyanis ekkor már előre látható volt a békés rendszerváltás és a NATO-hoz történő csatlakozás.

A hajó vízre bocsátására 1982. május 22-én került sor, az ünnepélyes ceremónián részt vett János Károly spanyol király is. A hajónak a Principe de Asturias nevet adták, ez hagyományos név a spanyol haditengerészetnél. A mindenkori trónörökös viseli az Asztúria hercege címet.

Azonban a hadrendbe állítás sokat késett, mivel a haditengerészet folyamatosan változtatta az igényeit, a hajón sok módosítást kellett végrehajtani. Az elektronikai rendszerek beszerelése és integrálása sem történt meg időben.

A Principe de Asturias 1987-ben végezte el első próbaútját, és a tesztek megfelelő eredményt hoztak. A repülőgép-hordozót 1988. május 30-án vette át hivatalosan a haditengerészet, ezzel lehetővé vált az elöregedő Dedalo kivonása. Az új hajó az R11 hadrendi számot kapta. A Dedalo (ex-Cabot) visszakerült az Egyesült Államokba. A hazatérés után szerették volna múzeumhajóvá alakítani, de sorsa valószínüleg a szétbontás lesz.

A repülőgép-hordozó jellemzői

Az Invicible és Giuseppe Garibaldi egységhez hasonlóan az R11, vagyis a Principe de Asturias fedélzetén települő repülőegység legfontosabb típusa is a brit Harrier leszármazottja. A spanyol haditengerészeti légierőnél jelenleg is a helyből fel- és leszállni képes repülőgépek állnak szolgálatban. Hagyományos típusok esetén sokkal nagyobb hordozóra lett volna szükség, amelyen gőzkatapultos indítóberendezést is be kellett volna szerelni. Tulajdonképpen a meglévő repülőgépekhez igazították az R11-es konstrukcióját.

A Principe de Asturias méreteiben és képességeiben is hasonló a már említett európai repülőgép-hordozókhoz. A hajó vízkiszorítása 17 190 t, hossza 196 m, szélessége 24,3 m, magassága 9,4 m. A repülőgép-fedélzet hossza 175,5 m, szélessége 32 m, területe 5100 m2.A brit Invicible-osztályú hordozókhoz hasonlóan a hajóorron egy síugró sáncot alakítottak ki. Ennek hossza 46,5 m, emelkedési szöge 12 fok, és a vége 4,8 m-rel van magasabban, mint a repülőfedélzet szintje.

A síugró sánc alkalmazásával a repülőgépek rövid nekifutással szállnak fel, ezzel teljes üzemanyagkészlet esetén is több fegyverzetet hordozhatnak. A síugró sánc nélküli felszállás esetén jóval kisebb lenne a legnagyobb felszállótömege a VTOL gépeknek. A síugró sánc elején egyébként a jobb helykihasználás miatt lehetséges egy repülőgép rögzítése is.

A hajón általában 12 helikoptert vagy merevszárnyú gépet lehet elhelyezni a repülőfedélzeten és 13 repülőeszközt a 2300 m2 alapterületü hangárfedélzeten. Szükség esetén a hangárban 17 repülőeszközt is össze lehet zsúfolni, így összesen 29 merev- vagy forgószárnyas gép is elhelyezhető a hajón, bár erre ritkán kerül sor.

A repülőfedélzetről két nagyméretü felvonó szállítja a repülőeszközöket a hangárfedélzetre. Az egyik a felépítmény előtt, a másik a tatnál található.

A hajó meghajtását egy kombinált gázturbinás egység látja el, amely két General Electric LM 2500 gázturbinából áll, ezek együttes legnagyobb teljesítménye 34,6 MW. Ez a típus nagyon elterjedt, több ország hadihajóiba is ezt építették be. Az LM 2500 méretei megegyeznek egy szabványos, 12 m hosszúságú konténerével. Ez megkönnyíti a ki- és beszerelési munkálatokat, valamint a szállítást is. A hajtómüveket a hajóban külön helyiségben szerelték be, s ez növeli a valószínüségét, hogy az egyik sérülése esetén a másik müködőképes marad.

Az állítható állásszögü, ötágú hajócsavar az amerikai Lips Propeller gyártmánya. A fő hajtómüvek által elérhető legnagyobb sebesség 45 km/h. A hordozó egyszeri üzemanyag-feltöltéssel, 36 km/h gazdaságos utazósebességgel 11 700 kilométert tehet meg.

A Principe de Asturias a főhajtómüvek üzemképtelensége esetén is képes továbbhaladni, bár jóval kisebb sebességgel. Dízelüzemü segédhajtómüvei vészhelyzetben 7-8 km/h elérését teszik lehetővé.

A hajó üzemanyagtartályaiba a hajtómüvekhez 2200 m3 gázolaj, a fedélzeten települő repülőeszközökhöz 1500 m3 JP5 kerozin tölthető.

Az elektromos energiát három Steward & Stevenson turbina állítja elő, amelyek 7500 kW energiát termelnek.

A hajó építésekor nagy hangsúlyt helyeztek a személyzet megfelelő elhelyezésére. Több közös helyiséget is kialakítottak, ahol a tengerészek pihenhetnek, eltölthetik a szabadidejüket. A hajó kiszolgáló személyzete 572 fő, a fedélzeten lévő repülőcsoport létszáma 230 fő.

Fegyverek és önvédelmi rendszerek

A repülőgép-hordozó fedélzetén hajó elleni rakétákat is telepítettek. A jól bevált Harpoon típusokat a nyolccsövü Mk13 Mod 4 szerkezetből lehet indítani.

A hajó légvédelmét csak csöves fegyverek látják el, rakétákat nem rendszeresítettek erre a célra. A Principe de Asturias fedélzetén nem az ismert hatcsövü Phalanx rendszert, hanem egy kuriózumnak számító spanyol fegyvert alkalmaznak. A FABA Meroka Mod 2B közeli légvédelmi rendszernél a 20 mm-es svájci Oerlikon L120-as gépágyút használták fel, de egy kissé furcsa módon, ugyanis két sorban hat csövet építettek be egy toronyba. Az összesen 12 cső alkalmazásával lehetséges olyan tüzgyorsaságot elérni, hogy a gépágyú megfelelő hatékonyságú legyen.

A Meroka képes a támadó repülőgépeket megsemmisíteni, de a legfontosabb feladata a hajó elleni rakéták és szabadon eső bombák lelövése. Ugyanakkor sikeresen alkalmazható kisebb felszíni hajók, csónakok, valamint parti célok ellen is.

A Meroka rendszerhez integrálták a FABA SPG-M2B lokátort. Ez 5500 méteres távolságból képes a közeledő célokat felderíteni. A gépágyú 1500 méteres távolságból kezdi meg a tüzelést, és 500 méteres távolságig vagy a megsem-misítésig folytatja. A lokátoron kívül az Indra hőképalkotó elektrooptikai irányítóberendezéssel is lehetséges a célok felderítése és a tüzvezetés.

A teljes fegyverrendszer tömege 4500 kg, az emelkedésiszög-tartománya függőlegesen -15/+85°, a torony vízszintes síkban teljesen körbeforgatható, bár ezt korlátozták, hogy ne tudjon kárt okozni a hajóban. A lövedékek kezdősebessége 1290 m/s, a gépágyú tüzgyorsasága 1440 lövés percenként. A lőszer-javadalmazás csövenként 60, vagyis összesen 720 lőszer. A gépágyúk mindössze egy rövid, néhány lövésből álló rögzített sorozatot adnak le, de a korszerü tüzvezető rendszereknek köszönhetően nagy valószínüséggel semmisítik meg a közeledő célpontokat. A négy Meroka gépágyúból kettőt a tatfedélzeten, egyet-egyet a repülőfedélzet két oldalán építettek be.

Az önvédelmi rendszerekhez tartozik a hatcsövü Mk.36 SRBOC. Ez a gyors reakcióidejü hajóvédelmi zavarótöltet-kivető berendezés a hajók elleni rakéták megtévesztésére szolgál. Amennyiben egy ellenséges rakéta közeledik a hordozó felé, annak irányába dipólkötegeket és infracsapdá-kat lő ki. A töltetek közel 4 km-re repülnek, hogy a rakétákat biztonságos távolságba térítsék ki, s robbanásuk ne okozhasson kárt a hajóban.

A hajókról vagy tengeralattjárókról kilőhető torpedók elleni védelmül a Sensytech AN/SLQ-25 Nixie szerkezetet alkalmazzák. Ez a vontatott csali nagyobb zajt sugároz vissza a torpedónak, mint amekkorát a hajó kibocsát. Az R11-est úgy tervezték, hogy a test és a hajócsavar által kibocsátott akusztikus zajokat a lehető legkisebbre csökkentsék, ezzel növelve a passzív védelmet.

A Principe de Asturias több rádiólokátorral is felszerelt. A Raython SPS-52C/D háromdimenziós légtérellenőrző lokátor E és F hullámsávban üzemel. Nagyméretü antennája a felépítmény árbocának tetején található. Ez alatt van az I és J sávban müködő ISC Cardion SPS-55 lokátor antennája, amely a vízfelszíni célok felderítésére szolgál.

A torony hátsó részén van a légiirányításra használt SPN-35A lokátor antennája, amelyet egy zárt burkolatban helyeztek el. Ez a nagy felbontású háromdimenziós berendezés alkalmas rossz időjárási körülmények közt is bevezetni a repülőeszközöket a leszálláshoz.

A közeledő rakétákat a SELEX Integrati RTN-11 L/X lokátor deríti fel, a célkövetésre és a tüzvezetésre a RAN-12L típus szolgál.

A rádióelektronikai felderítést és ellentevékenységet az Elettronica cég Nettunal berendezése látja el. A rendszer érzékeli a közeledő hajó elleni rakéták vagy más ellenséges lokátorok üzemi frekvenciáját, majd azok hullámsávján aktív zavarást végez.

A hajó távközlési berendezései között megtalálható a Link 11-es és 14-es, valamint a Scot 3-as müholdas kommunikációs rendszer. A repülőgépek tájékozódását szolgája az URN 25 TACAN navigációs berendezés.

A hajó fegyvereit és elektronikáját a Tritan digitális parancsnoki és irányítórendszerrel ellenőrzik. Ezzel lehet a lokátorok és más szenzorok által szolgáltatott információk alapján a fegyver- és önvédelmi rendszereket hatásosan müködtetni.

A haditengerészet repülőerői

A Principe de Asturias elsődleges feladata természetesen a harci repülőgépek és helikopterek hordozása. A fedélzetére a haditengerészeti repülőerők, az Arma Aérea de la Armada vegyes összetételü repülőcsoportja települ.

Az alkalmazott típusok közül a legnagyobb harcértékü típus, a Harrier Spanyolországnak gyártott változata. Az Armada a Dedalo repülőgép-hordozó rendszeresítése után egy hajófedélzeti repülőgépet kívánt beszerezni a 70-es években. Ehhez egyetlen alkalmas típus jöhetett szóba, a brit Harrier valamelyik változata, azonban Nagy-Britannia részéről fegyverszállítási embargó volt érvényben a Franco vezette Spanyolországgal szemben.

Ez azonban nem jelentette a beszerzés meghiúsulását, ugyanis ekkor már az Egyesült Államokban a McDonell Douglas is gyártotta a helyből felszálló repülőgépet AV-8A típusjelzéssel. Mivel a közös fejlesztés véget ért, az ameri­­­kaiak teljesen függetlenül folytatták a programot, ezért nem volt szükség a britek beleegyezésére. Az amerikai kormányzat jóváhagyta a Harrier gépek eladását, és a spanyolok át is vettek 11 AV-8S típusjelü gépet. A betüjelzés azt mutatta, hogy ezeket kifejezetten Spanyolország számára gyártották le.

A haditengerészeti repülőerőknél a gép VA.1 jelzéssel, Matador néven állt szolgálatba. A kétüléses TAV-8S gépből hármat rendszeresítettek, VAE.1 jelzéssel. A hivatalos Matador nevet azonban nem nagyon használták, továbbra is Harrier néven említik sokan a VTOL gépeket. A spanyolok által használt AV-8S típusok nem voltak felszerelve rádiólokátorral, a légiharc-fegyverzetet is mindössze az AIM-9P Sidewinder rakéták alkották. Ezenkívül nem irányított rakétákat és hagyományos légibombákat alkalmazhattak a felszíni célok ellen.

A Dedalo kivonása után ugyanezek a repülőgépek álltak szolgálatban a Principe de Asturias fedélzetén is.

1992 novemberében Spanyolország a korszerübb AV-8B Harrier II változatból 13 darabot rendelt, ezeket a gépeket EAV-8B típusnak nevezik. Az együléses harci változatokon kívül egy TAV-8B‑t is leszállítottak a meglévő két TAV-8S mellé. A régi AV-8S Matadorokat ezzel egy időben fokozatosan kivonták a hadrendből, és felújítás után eladták Thaiföldnek.

A 90-es évek végén az amerikaiakhoz hasonlóan a spanyolok is elvégezték repülőgépeiken a Harrier II Plusz korszerüsítési programot. A modernizálás óta az EAV-8Bnek jóval nagyobbak a képességei. A legfontosabb újításként beszerelték az APG-65-ös lokátort, és integrálták a fegyverzeti rendszerbe az AIM-120 AMRAAM légiharc-rakétát. A korszerüsített Matador ezzel alkalmassá vált a látóhatáron túli célok leküzdésére is. A repülőgép-hordozó fedélzetéről felszállva képes ellátni annak és más hajóknak a védelmét az ellenséges repülőgépek ellen még nagy távolságból is. A manőverező légi harcban az AIM-9L Sidewinder rakétákat használhatja. A beépített csöves fegyver egy 25 mm-es GAU-12U gépágyú.

A másik lényeges képességnövelő lépésként a Litening lézeres célmegjelölő konténert is integrálták a repülőgép rendszereibe. Ezzel lehetséges a félaktív lézerirányítású GBU-12-es bombák alkalmazása.

A földi vagy vízfelszíni célok leküzdésére az AGM-65E Maverick irányított rakétákat és az Mk82 és Mk83 bombák hazai változatát, a BR-250 és BR-500-asokat is alkalmazhatják.

Az éjszakai harci bevetések végrehajtása is lehetséges a FLIR infravörös készülék segítségével. Ezt a gép orrának felső részére, a pilótafülke elé szerelték. A korszerüsített repülőgépek erről és a hosszabb lokátorkúpról ismerhetőek fel.

A gépre felfüggeszthető a konténerbe épített ALQ-164-es zavaróberendezés, amellyel rádióelektronikai ellentevékenység végezhető. Az új EAV-8B alkalmas a légi utántöltésre is.

A spanyol Matador gépek a 9. repülőszázad állományába tartoznak, a Rota haditengerészeti bázison van az állandó települési helyük. Ez a kikötője egyébként a Principe de Asturias hordozónak is.

Az armada 3. repülőszázadának állományába 9 Agusta-Bell AB 212A helikopter tartozik. Az olasz gyártmányú helikopterek közül néhány AB 212ASW változatú, amelyeknek a tengeralattjárók felderítése és megsemmisítése a feladata. Ehhez a törzs tetejére rádiólokátort szereltek fel, és szonárbójával is ellátták. A fegyverzetébe MK46 torpedók, AS12 rakéták, valamint mély vízi bombák tartoznak. A Principe de Asturias fedélzetéről felszállva több száz kilométeres távolságban is felderítheti és megsemmisítheti a tengeralattjárókat. Az AB 212ASW szintén alkalmas elektronikai ellentevékenység folytatására, kutató-mentő feladatok ellátására, de részt vehet a tengerészgyalogság partra szálló müveleteiben is.

Az 5. repülőszázadban 8 Sikorsky SH-3H Sea King és 3 SH-3AEW helikoptert rendszeresítettek. A spanyol haditengerészet az Egyesült Államoktól vett át SH-3A/D/G helikoptereket. Ezeket később építették át SH-3H változatúvá, amelyeknek a feladata szintén a tengeralattjárók és felszíni hajók elleni harc. A helikopter az APS-124 fedélzeti lokátorral vagy az AQS-13 szonárbójával derítheti fel a célpontokat. Az ASW Sea King fegyverzete megegyezik az AB 212ASW típusokkal, és másodlagosan szintén alkalmazhatók kutató-mentő vagy szállítófeladatokra.

Az SH-3AEW helikoptereket légtérellenőrző feladatkörben alkalmazzák. Ehhez a britektől vásárolták meg a Thorn EMI lokátorokat, majd beépítették három, az amerikaiaktól átvett helikopterbe. A lokátor antennáját a brit AEW Mk2-eshez hasonló módon a Sea King jobb oldalára szerelték fel. Ez a földön a gép törzse mellé van felhajtva, de a levegőben a felfújható burkolatú eszközt lefelé fordítják. A helikopter törzse alatti lokátorral nagy távolságból képes felderíteni a repülőgépeket. Egy vadászgépet akár 200 km-ről is észlelhet, lehetővé téve a Matador gépek időben történő riasztását és célra vezetését vagy más fegyverrendszerek készenlétbe helyezését. A légtérellenőrző helikopterek képesek rádiótechnikai ellentevékenységre, az ellenséges rakéták lokátorát aktívan zavarhatják.

A repülőgép-hordozó fedélzetén két ilyen helikopter települ, egy állandóan a levegőben tartózkodhat. Ezzel folyamatosan megoldott a hajó által vezetett harccsoport légterének ellenőrzése.

A Principe de Asturias fedélzetén települő repülőcsoport ezenkívül általában 12 Matador repülőgépből, 6 SH-3H, 4 AB 212ASW helikopterből áll.

A haditengerészeti repülőerők kötelékébe tartozik még két másik helikopteres század is. Habár ezek nem szoktak a hordozóra települni, mégis szerepet játszhatnak a Principe de Asturias vezette harccsoport feladataiban.

A 6. repülőszázad Hughes 500M és a 10. század SH-60B helikopterei a kisebb méretü hadihajókról üzemelhetnek. Ezeket a forgószárnyasokat is a tengeri hadviselés céljaira alkalmazzák.

A 4. század három Cessna 550 Citation II sugárhajtású géppel repül. Ezek sem üzemelhetnek természetesen a repülőgép-hordozóról, de a szárazföldi repülőterekről felszállva a többórás felderítő repülések során hasznos információkkal segíthetik a harccsoportot. A Cessna 550-es gépek ezenkívül szállító- és kutató-mentő feladatokat képesek megoldani.

A repülőgép-hordozó jelene és jövője

A Principe de Asturias repülőgép-hordozó az Alfa harccsoport zászlóshajójaként hajtja végre kiképzési és harcfeladatait. Ebbe korvettek, különböző ellátóhajók és a Santa Maria-osztályú hajók tartoznak. Ez a rakétás fregatt az amerikai FFG-7 Oliver Hazard Perry-osztály Spanyol­országban épített változata. Standard rakétáik részét képezik az egész harccsoport integrált légvédelmi rendszerének.

A Principe de Asturias elsősorban a spanyol partok közelében lévő vizeken hajózik, biztosítva az ország védelmét. Erre nagy szükség is van, hiszen az Ibériai-félszigeten fekvő Spanyolországnak hosszú tengeri határai vannak. Ezek a parti vizek egyben a NATO nyugati és déli határait is jelentik, amelyeket az új fenyegetettség miatt szigorúan kell felügyelni. A repülőgép-hordozó vezette harccsoport feladatai közé tartozik a hajóforgalom, a tengeri útvonalak ellenőrzése. Több NATO-tagállam haditengerészetével müködnek együtt, rendszeresen tartanak közös hadgyakorlatokat is. A Principe de Asturias részt vett az Adrián békefenntartó müveletekben is.

A hajón már elvégeztek nagyobb javítómunkákat a 90-es években. További korszerüsítését is tervbe vették, hogy még eredményesebben tudja ellátni feladatát. A modernizálás elsősorban az elektronikai és irányítói, valamint a rakétaelhárító rendszerekre terjed ki.

A spanyol hajógyárban egyébként Thaiföld részére megépítettek egy másik repülőgép-hordozót is. A Chakri Naruebet hajó a Principe de Asturiashoz hasonló kialakítású, csak kisebb változtatásokat végeztek rajta. A thai haditengerészetnek történő átadás után a hordozón a korábbi spanyol AV-8S Matador gépek repülnek.

Épül egy következő hordozó is, amely előreláthatólag 2007-ben készül el. Ez némileg eltér az R11-estől, de jóval korszerübb berendezésekkel lesz felszerelve. A hajót a spanyolok hadászati érdekérvényesítő kategóriába sorolják, amely egy hibrid típus lesz a partraszállást támogató helikopterhordozó és az R11 között. Tervezése során felhasználták az előző két repülőgép-hordozó építése idején szerzett tapasztalatokat.

A fedélzeten lehetséges lesz 1200 tengerészgyalogost, fegyverzetüket, felszerelésüket és jármüveiket elhelyezni. A repülőfedélzeten elegendő hely lesz akár a Chinook helikopterek számára is, de hat EAV-8B gépet is üzemeltethetnek majd, ehhez síugró sánccal építik meg a hajót. Ilyen módon az új típus kiegészítheti a Principe de Asturias feladatkörét.

Ha tetszett a cikk, kövesse a
Háború Művészetét a Facebookon!
   MÁSOK ÍRTÁK
2016. 12. 07., 09:44

Tank nap Szlovákiában

Tank Nap Trenčianske Stankovce-ben, haditechnikai bemutatókkal. 2016. július.
2016. 12. 05., 16:22

A Tomcat nyomában

1976 szeptemberében Skócia közelében rendezték meg a Team Spirit ’76 tengeri hadgyakorlatot, amelynek a USS John F. Kennedy repülőgép-hordozó is részese volt.
2016. 11. 29., 11:51

Feltalálták a drónszelídítő puskát

Ahogy a drónok egyre elterjedtebbé válnak, úgy használják őket egyre többen bűncselekmények elkövetésére.
2016. 11. 25., 09:20

Bács-Kiskun megye katonásan teljesít a toborzásban

A katonai toborzás elmúlt másfél évtizede alkalmából szerveztek ünnepséget csütörtökön Kecskeméten, az egyetem GAMF Karán.

  JETfly Magazin

Elképesztő mennyiségű teheráru utazik közvetlenül a fejünk felett: november utolsó napjaiban már meghaladta a 100 ezer tonnát az idei légi teheráru forgalom (szaknyelven cargo) a Liszt Ferenc repülőtéren.