2017. 06. 24. szombat
Iván
: 309 Ft   : 277 Ft Benzin: 366 Ft/l   Dízel: 376 Ft/l   Írjon nekünk HADITECHNIKA

A trónörökös

Art of WAR  |  2006-08-07 08:16:15

A dicső múltú spanyol haditengerészet ma is jelentős erejű. Az armada zászlóshajója a Principe de Asturias repülőgép-hordozó, amelynek fedélzetéről függőlegesen fel- és leszálló repülőgépek, valamint különböző típusú helikopterek üzemelnek.

A II. világháború után Spanyolország is felismerte, hogy a repülőgép-hordozó hajók váltak a haditengerészet legfontosabb egységeivé. A hajófedélzetről üzemelő repülőgépek és helikopterek képesek a legjobban ellátni a flotta légvédelmét, valamint nagy távolságban is alkalmasak a felszíni hajók és tengeralattjárók elleni harcra. A haditengerészet fejlesztése azért volt különösen fontos Spanyolország számára, mert ekkor még nem volt a NATO tagja, a fasiszta diktatúra miatt nem csatlakozhatott a katonai szövetséghez. Ugyanakkor egyszerre kellett ellenőrizni az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger part menti vizeit, ahol a szovjet tengeralattjárókat, valamint a csempészhajókat kellett figyelemmel követni.

Ezért a 60-as években megvásárolták az Egyesült Államoktól az Independence-osztályú Cabot repülőgép-hordozót. Az eredetileg CVL 28 hadrendi jelzést viselő hajót még 1942-ben építettek, és végigharcolta a II. világháborút. Az átadás után a hordozón több módosítást is elvégeztek; a fából készült fedélzetet fémlemezekkel kellett lefedni. A repülőgép-hordozót Dedalo néven 1967-ben állította szolgálatba a spanyol armada. Kezdetben csak tengerészeti helikopterek állomásoztak rajta, 20 forgószárnyas számára volt hely. A 70-es évek közepétől már az Egyesült Államoktól vásárolt AV-8S repülőgépeket is üzemeltették a fedélzetéről.

A Dedalo azonban a több évtizedes szolgálati ideje miatt elavult, és nyilvánvalóvá vált, hogy a 80-as években mindenképpen ki kell vonni a hadrendből. Mivel az armada továbbra is igényt tartott egy repülőgép-hordozóra, ezért megvizsgálták a Dedalo utódja beszerzésének lehetőségét. Végül a spanyol kormány úgy döntött, hogy saját erőből építenek egy repülőgép-hordozót.

A hazai hajógyáraknak azonban még nem volt tapasztalata az ilyen kategóriájú hordozó építése terén, ezért szükségük volt némi segítségre. A megépítendő új hajó alapjául végül az amerikai tengeri ellenőrző osztályt választották. Az eredeti amerikai hajó koncepciója egy olcsó és kisméretü repülőgép-hordozó lett volna, amelyről a VTOL AV-8A gépek szállhatnak fel és le. Ez a koncepció végül jelentős módosítás után a partraszállást támogató helikopterhordozók építésében valósult meg.

Az eredeti tengeri ellenőrző hajó ugyanakkor felkeltette a spanyolok érdeklődését, de azon sokat változtattak. A hazai igényeknek megfelelően a hordozó terveit 1977-ben véglegesítették. Az Empresa Nacional Bazan (ma Navantia) hajógyárban az építési munkálatokat 1979-ben kezdték meg. A hajógyárba amerikai mérnökök és más szakemberek érkeztek, hogy segítsék a spanyolokat a számukra új feladat megoldásában. Az Egyesült Államok financiálisan is támogatta a repülőgép-hordozó építését, ugyanis ekkor már előre látható volt a békés rendszerváltás és a NATO-hoz történő csatlakozás.

A hajó vízre bocsátására 1982. május 22-én került sor, az ünnepélyes ceremónián részt vett János Károly spanyol király is. A hajónak a Principe de Asturias nevet adták, ez hagyományos név a spanyol haditengerészetnél. A mindenkori trónörökös viseli az Asztúria hercege címet.

Azonban a hadrendbe állítás sokat késett, mivel a haditengerészet folyamatosan változtatta az igényeit, a hajón sok módosítást kellett végrehajtani. Az elektronikai rendszerek beszerelése és integrálása sem történt meg időben.

A Principe de Asturias 1987-ben végezte el első próbaútját, és a tesztek megfelelő eredményt hoztak. A repülőgép-hordozót 1988. május 30-án vette át hivatalosan a haditengerészet, ezzel lehetővé vált az elöregedő Dedalo kivonása. Az új hajó az R11 hadrendi számot kapta. A Dedalo (ex-Cabot) visszakerült az Egyesült Államokba. A hazatérés után szerették volna múzeumhajóvá alakítani, de sorsa valószínüleg a szétbontás lesz.

A repülőgép-hordozó jellemzői

Az Invicible és Giuseppe Garibaldi egységhez hasonlóan az R11, vagyis a Principe de Asturias fedélzetén települő repülőegység legfontosabb típusa is a brit Harrier leszármazottja. A spanyol haditengerészeti légierőnél jelenleg is a helyből fel- és leszállni képes repülőgépek állnak szolgálatban. Hagyományos típusok esetén sokkal nagyobb hordozóra lett volna szükség, amelyen gőzkatapultos indítóberendezést is be kellett volna szerelni. Tulajdonképpen a meglévő repülőgépekhez igazították az R11-es konstrukcióját.

A Principe de Asturias méreteiben és képességeiben is hasonló a már említett európai repülőgép-hordozókhoz. A hajó vízkiszorítása 17 190 t, hossza 196 m, szélessége 24,3 m, magassága 9,4 m. A repülőgép-fedélzet hossza 175,5 m, szélessége 32 m, területe 5100 m2.A brit Invicible-osztályú hordozókhoz hasonlóan a hajóorron egy síugró sáncot alakítottak ki. Ennek hossza 46,5 m, emelkedési szöge 12 fok, és a vége 4,8 m-rel van magasabban, mint a repülőfedélzet szintje.

A síugró sánc alkalmazásával a repülőgépek rövid nekifutással szállnak fel, ezzel teljes üzemanyagkészlet esetén is több fegyverzetet hordozhatnak. A síugró sánc nélküli felszállás esetén jóval kisebb lenne a legnagyobb felszállótömege a VTOL gépeknek. A síugró sánc elején egyébként a jobb helykihasználás miatt lehetséges egy repülőgép rögzítése is.

A hajón általában 12 helikoptert vagy merevszárnyú gépet lehet elhelyezni a repülőfedélzeten és 13 repülőeszközt a 2300 m2 alapterületü hangárfedélzeten. Szükség esetén a hangárban 17 repülőeszközt is össze lehet zsúfolni, így összesen 29 merev- vagy forgószárnyas gép is elhelyezhető a hajón, bár erre ritkán kerül sor.

A repülőfedélzetről két nagyméretü felvonó szállítja a repülőeszközöket a hangárfedélzetre. Az egyik a felépítmény előtt, a másik a tatnál található.

A hajó meghajtását egy kombinált gázturbinás egység látja el, amely két General Electric LM 2500 gázturbinából áll, ezek együttes legnagyobb teljesítménye 34,6 MW. Ez a típus nagyon elterjedt, több ország hadihajóiba is ezt építették be. Az LM 2500 méretei megegyeznek egy szabványos, 12 m hosszúságú konténerével. Ez megkönnyíti a ki- és beszerelési munkálatokat, valamint a szállítást is. A hajtómüveket a hajóban külön helyiségben szerelték be, s ez növeli a valószínüségét, hogy az egyik sérülése esetén a másik müködőképes marad.

Az állítható állásszögü, ötágú hajócsavar az amerikai Lips Propeller gyártmánya. A fő hajtómüvek által elérhető legnagyobb sebesség 45 km/h. A hordozó egyszeri üzemanyag-feltöltéssel, 36 km/h gazdaságos utazósebességgel 11 700 kilométert tehet meg.

A Principe de Asturias a főhajtómüvek üzemképtelensége esetén is képes továbbhaladni, bár jóval kisebb sebességgel. Dízelüzemü segédhajtómüvei vészhelyzetben 7-8 km/h elérését teszik lehetővé.

A hajó üzemanyagtartályaiba a hajtómüvekhez 2200 m3 gázolaj, a fedélzeten települő repülőeszközökhöz 1500 m3 JP5 kerozin tölthető.

Az elektromos energiát három Steward & Stevenson turbina állítja elő, amelyek 7500 kW energiát termelnek.

A hajó építésekor nagy hangsúlyt helyeztek a személyzet megfelelő elhelyezésére. Több közös helyiséget is kialakítottak, ahol a tengerészek pihenhetnek, eltölthetik a szabadidejüket. A hajó kiszolgáló személyzete 572 fő, a fedélzeten lévő repülőcsoport létszáma 230 fő.

Fegyverek és önvédelmi rendszerek

A repülőgép-hordozó fedélzetén hajó elleni rakétákat is telepítettek. A jól bevált Harpoon típusokat a nyolccsövü Mk13 Mod 4 szerkezetből lehet indítani.

A hajó légvédelmét csak csöves fegyverek látják el, rakétákat nem rendszeresítettek erre a célra. A Principe de Asturias fedélzetén nem az ismert hatcsövü Phalanx rendszert, hanem egy kuriózumnak számító spanyol fegyvert alkalmaznak. A FABA Meroka Mod 2B közeli légvédelmi rendszernél a 20 mm-es svájci Oerlikon L120-as gépágyút használták fel, de egy kissé furcsa módon, ugyanis két sorban hat csövet építettek be egy toronyba. Az összesen 12 cső alkalmazásával lehetséges olyan tüzgyorsaságot elérni, hogy a gépágyú megfelelő hatékonyságú legyen.

A Meroka képes a támadó repülőgépeket megsemmisíteni, de a legfontosabb feladata a hajó elleni rakéták és szabadon eső bombák lelövése. Ugyanakkor sikeresen alkalmazható kisebb felszíni hajók, csónakok, valamint parti célok ellen is.

A Meroka rendszerhez integrálták a FABA SPG-M2B lokátort. Ez 5500 méteres távolságból képes a közeledő célokat felderíteni. A gépágyú 1500 méteres távolságból kezdi meg a tüzelést, és 500 méteres távolságig vagy a megsem-misítésig folytatja. A lokátoron kívül az Indra hőképalkotó elektrooptikai irányítóberendezéssel is lehetséges a célok felderítése és a tüzvezetés.

A teljes fegyverrendszer tömege 4500 kg, az emelkedésiszög-tartománya függőlegesen -15/+85°, a torony vízszintes síkban teljesen körbeforgatható, bár ezt korlátozták, hogy ne tudjon kárt okozni a hajóban. A lövedékek kezdősebessége 1290 m/s, a gépágyú tüzgyorsasága 1440 lövés percenként. A lőszer-javadalmazás csövenként 60, vagyis összesen 720 lőszer. A gépágyúk mindössze egy rövid, néhány lövésből álló rögzített sorozatot adnak le, de a korszerü tüzvezető rendszereknek köszönhetően nagy valószínüséggel semmisítik meg a közeledő célpontokat. A négy Meroka gépágyúból kettőt a tatfedélzeten, egyet-egyet a repülőfedélzet két oldalán építettek be.

Az önvédelmi rendszerekhez tartozik a hatcsövü Mk.36 SRBOC. Ez a gyors reakcióidejü hajóvédelmi zavarótöltet-kivető berendezés a hajók elleni rakéták megtévesztésére szolgál. Amennyiben egy ellenséges rakéta közeledik a hordozó felé, annak irányába dipólkötegeket és infracsapdá-kat lő ki. A töltetek közel 4 km-re repülnek, hogy a rakétákat biztonságos távolságba térítsék ki, s robbanásuk ne okozhasson kárt a hajóban.

A hajókról vagy tengeralattjárókról kilőhető torpedók elleni védelmül a Sensytech AN/SLQ-25 Nixie szerkezetet alkalmazzák. Ez a vontatott csali nagyobb zajt sugároz vissza a torpedónak, mint amekkorát a hajó kibocsát. Az R11-est úgy tervezték, hogy a test és a hajócsavar által kibocsátott akusztikus zajokat a lehető legkisebbre csökkentsék, ezzel növelve a passzív védelmet.

A Principe de Asturias több rádiólokátorral is felszerelt. A Raython SPS-52C/D háromdimenziós légtérellenőrző lokátor E és F hullámsávban üzemel. Nagyméretü antennája a felépítmény árbocának tetején található. Ez alatt van az I és J sávban müködő ISC Cardion SPS-55 lokátor antennája, amely a vízfelszíni célok felderítésére szolgál.

A torony hátsó részén van a légiirányításra használt SPN-35A lokátor antennája, amelyet egy zárt burkolatban helyeztek el. Ez a nagy felbontású háromdimenziós berendezés alkalmas rossz időjárási körülmények közt is bevezetni a repülőeszközöket a leszálláshoz.

A közeledő rakétákat a SELEX Integrati RTN-11 L/X lokátor deríti fel, a célkövetésre és a tüzvezetésre a RAN-12L típus szolgál.

A rádióelektronikai felderítést és ellentevékenységet az Elettronica cég Nettunal berendezése látja el. A rendszer érzékeli a közeledő hajó elleni rakéták vagy más ellenséges lokátorok üzemi frekvenciáját, majd azok hullámsávján aktív zavarást végez.

A hajó távközlési berendezései között megtalálható a Link 11-es és 14-es, valamint a Scot 3-as müholdas kommunikációs rendszer. A repülőgépek tájékozódását szolgája az URN 25 TACAN navigációs berendezés.

A hajó fegyvereit és elektronikáját a Tritan digitális parancsnoki és irányítórendszerrel ellenőrzik. Ezzel lehet a lokátorok és más szenzorok által szolgáltatott információk alapján a fegyver- és önvédelmi rendszereket hatásosan müködtetni.

A haditengerészet repülőerői

A Principe de Asturias elsődleges feladata természetesen a harci repülőgépek és helikopterek hordozása. A fedélzetére a haditengerészeti repülőerők, az Arma Aérea de la Armada vegyes összetételü repülőcsoportja települ.

Az alkalmazott típusok közül a legnagyobb harcértékü típus, a Harrier Spanyolországnak gyártott változata. Az Armada a Dedalo repülőgép-hordozó rendszeresítése után egy hajófedélzeti repülőgépet kívánt beszerezni a 70-es években. Ehhez egyetlen alkalmas típus jöhetett szóba, a brit Harrier valamelyik változata, azonban Nagy-Britannia részéről fegyverszállítási embargó volt érvényben a Franco vezette Spanyolországgal szemben.

Ez azonban nem jelentette a beszerzés meghiúsulását, ugyanis ekkor már az Egyesült Államokban a McDonell Douglas is gyártotta a helyből felszálló repülőgépet AV-8A típusjelzéssel. Mivel a közös fejlesztés véget ért, az ameri­­­kaiak teljesen függetlenül folytatták a programot, ezért nem volt szükség a britek beleegyezésére. Az amerikai kormányzat jóváhagyta a Harrier gépek eladását, és a spanyolok át is vettek 11 AV-8S típusjelü gépet. A betüjelzés azt mutatta, hogy ezeket kifejezetten Spanyolország számára gyártották le.

A haditengerészeti repülőerőknél a gép VA.1 jelzéssel, Matador néven állt szolgálatba. A kétüléses TAV-8S gépből hármat rendszeresítettek, VAE.1 jelzéssel. A hivatalos Matador nevet azonban nem nagyon használták, továbbra is Harrier néven említik sokan a VTOL gépeket. A spanyolok által használt AV-8S típusok nem voltak felszerelve rádiólokátorral, a légiharc-fegyverzetet is mindössze az AIM-9P Sidewinder rakéták alkották. Ezenkívül nem irányított rakétákat és hagyományos légibombákat alkalmazhattak a felszíni célok ellen.

A Dedalo kivonása után ugyanezek a repülőgépek álltak szolgálatban a Principe de Asturias fedélzetén is.

1992 novemberében Spanyolország a korszerübb AV-8B Harrier II változatból 13 darabot rendelt, ezeket a gépeket EAV-8B típusnak nevezik. Az együléses harci változatokon kívül egy TAV-8B‑t is leszállítottak a meglévő két TAV-8S mellé. A régi AV-8S Matadorokat ezzel egy időben fokozatosan kivonták a hadrendből, és felújítás után eladták Thaiföldnek.

A 90-es évek végén az amerikaiakhoz hasonlóan a spanyolok is elvégezték repülőgépeiken a Harrier II Plusz korszerüsítési programot. A modernizálás óta az EAV-8Bnek jóval nagyobbak a képességei. A legfontosabb újításként beszerelték az APG-65-ös lokátort, és integrálták a fegyverzeti rendszerbe az AIM-120 AMRAAM légiharc-rakétát. A korszerüsített Matador ezzel alkalmassá vált a látóhatáron túli célok leküzdésére is. A repülőgép-hordozó fedélzetéről felszállva képes ellátni annak és más hajóknak a védelmét az ellenséges repülőgépek ellen még nagy távolságból is. A manőverező légi harcban az AIM-9L Sidewinder rakétákat használhatja. A beépített csöves fegyver egy 25 mm-es GAU-12U gépágyú.

A másik lényeges képességnövelő lépésként a Litening lézeres célmegjelölő konténert is integrálták a repülőgép rendszereibe. Ezzel lehetséges a félaktív lézerirányítású GBU-12-es bombák alkalmazása.

A földi vagy vízfelszíni célok leküzdésére az AGM-65E Maverick irányított rakétákat és az Mk82 és Mk83 bombák hazai változatát, a BR-250 és BR-500-asokat is alkalmazhatják.

Az éjszakai harci bevetések végrehajtása is lehetséges a FLIR infravörös készülék segítségével. Ezt a gép orrának felső részére, a pilótafülke elé szerelték. A korszerüsített repülőgépek erről és a hosszabb lokátorkúpról ismerhetőek fel.

A gépre felfüggeszthető a konténerbe épített ALQ-164-es zavaróberendezés, amellyel rádióelektronikai ellentevékenység végezhető. Az új EAV-8B alkalmas a légi utántöltésre is.

A spanyol Matador gépek a 9. repülőszázad állományába tartoznak, a Rota haditengerészeti bázison van az állandó települési helyük. Ez a kikötője egyébként a Principe de Asturias hordozónak is.

Az armada 3. repülőszázadának állományába 9 Agusta-Bell AB 212A helikopter tartozik. Az olasz gyártmányú helikopterek közül néhány AB 212ASW változatú, amelyeknek a tengeralattjárók felderítése és megsemmisítése a feladata. Ehhez a törzs tetejére rádiólokátort szereltek fel, és szonárbójával is ellátták. A fegyverzetébe MK46 torpedók, AS12 rakéták, valamint mély vízi bombák tartoznak. A Principe de Asturias fedélzetéről felszállva több száz kilométeres távolságban is felderítheti és megsemmisítheti a tengeralattjárókat. Az AB 212ASW szintén alkalmas elektronikai ellentevékenység folytatására, kutató-mentő feladatok ellátására, de részt vehet a tengerészgyalogság partra szálló müveleteiben is.

Az 5. repülőszázadban 8 Sikorsky SH-3H Sea King és 3 SH-3AEW helikoptert rendszeresítettek. A spanyol haditengerészet az Egyesült Államoktól vett át SH-3A/D/G helikoptereket. Ezeket később építették át SH-3H változatúvá, amelyeknek a feladata szintén a tengeralattjárók és felszíni hajók elleni harc. A helikopter az APS-124 fedélzeti lokátorral vagy az AQS-13 szonárbójával derítheti fel a célpontokat. Az ASW Sea King fegyverzete megegyezik az AB 212ASW típusokkal, és másodlagosan szintén alkalmazhatók kutató-mentő vagy szállítófeladatokra.

Az SH-3AEW helikoptereket légtérellenőrző feladatkörben alkalmazzák. Ehhez a britektől vásárolták meg a Thorn EMI lokátorokat, majd beépítették három, az amerikaiaktól átvett helikopterbe. A lokátor antennáját a brit AEW Mk2-eshez hasonló módon a Sea King jobb oldalára szerelték fel. Ez a földön a gép törzse mellé van felhajtva, de a levegőben a felfújható burkolatú eszközt lefelé fordítják. A helikopter törzse alatti lokátorral nagy távolságból képes felderíteni a repülőgépeket. Egy vadászgépet akár 200 km-ről is észlelhet, lehetővé téve a Matador gépek időben történő riasztását és célra vezetését vagy más fegyverrendszerek készenlétbe helyezését. A légtérellenőrző helikopterek képesek rádiótechnikai ellentevékenységre, az ellenséges rakéták lokátorát aktívan zavarhatják.

A repülőgép-hordozó fedélzetén két ilyen helikopter települ, egy állandóan a levegőben tartózkodhat. Ezzel folyamatosan megoldott a hajó által vezetett harccsoport légterének ellenőrzése.

A Principe de Asturias fedélzetén települő repülőcsoport ezenkívül általában 12 Matador repülőgépből, 6 SH-3H, 4 AB 212ASW helikopterből áll.

A haditengerészeti repülőerők kötelékébe tartozik még két másik helikopteres század is. Habár ezek nem szoktak a hordozóra települni, mégis szerepet játszhatnak a Principe de Asturias vezette harccsoport feladataiban.

A 6. repülőszázad Hughes 500M és a 10. század SH-60B helikopterei a kisebb méretü hadihajókról üzemelhetnek. Ezeket a forgószárnyasokat is a tengeri hadviselés céljaira alkalmazzák.

A 4. század három Cessna 550 Citation II sugárhajtású géppel repül. Ezek sem üzemelhetnek természetesen a repülőgép-hordozóról, de a szárazföldi repülőterekről felszállva a többórás felderítő repülések során hasznos információkkal segíthetik a harccsoportot. A Cessna 550-es gépek ezenkívül szállító- és kutató-mentő feladatokat képesek megoldani.

A repülőgép-hordozó jelene és jövője

A Principe de Asturias repülőgép-hordozó az Alfa harccsoport zászlóshajójaként hajtja végre kiképzési és harcfeladatait. Ebbe korvettek, különböző ellátóhajók és a Santa Maria-osztályú hajók tartoznak. Ez a rakétás fregatt az amerikai FFG-7 Oliver Hazard Perry-osztály Spanyol­országban épített változata. Standard rakétáik részét képezik az egész harccsoport integrált légvédelmi rendszerének.

A Principe de Asturias elsősorban a spanyol partok közelében lévő vizeken hajózik, biztosítva az ország védelmét. Erre nagy szükség is van, hiszen az Ibériai-félszigeten fekvő Spanyolországnak hosszú tengeri határai vannak. Ezek a parti vizek egyben a NATO nyugati és déli határait is jelentik, amelyeket az új fenyegetettség miatt szigorúan kell felügyelni. A repülőgép-hordozó vezette harccsoport feladatai közé tartozik a hajóforgalom, a tengeri útvonalak ellenőrzése. Több NATO-tagállam haditengerészetével müködnek együtt, rendszeresen tartanak közös hadgyakorlatokat is. A Principe de Asturias részt vett az Adrián békefenntartó müveletekben is.

A hajón már elvégeztek nagyobb javítómunkákat a 90-es években. További korszerüsítését is tervbe vették, hogy még eredményesebben tudja ellátni feladatát. A modernizálás elsősorban az elektronikai és irányítói, valamint a rakétaelhárító rendszerekre terjed ki.

A spanyol hajógyárban egyébként Thaiföld részére megépítettek egy másik repülőgép-hordozót is. A Chakri Naruebet hajó a Principe de Asturiashoz hasonló kialakítású, csak kisebb változtatásokat végeztek rajta. A thai haditengerészetnek történő átadás után a hordozón a korábbi spanyol AV-8S Matador gépek repülnek.

Épül egy következő hordozó is, amely előreláthatólag 2007-ben készül el. Ez némileg eltér az R11-estől, de jóval korszerübb berendezésekkel lesz felszerelve. A hajót a spanyolok hadászati érdekérvényesítő kategóriába sorolják, amely egy hibrid típus lesz a partraszállást támogató helikopterhordozó és az R11 között. Tervezése során felhasználták az előző két repülőgép-hordozó építése idején szerzett tapasztalatokat.

A fedélzeten lehetséges lesz 1200 tengerészgyalogost, fegyverzetüket, felszerelésüket és jármüveiket elhelyezni. A repülőfedélzeten elegendő hely lesz akár a Chinook helikopterek számára is, de hat EAV-8B gépet is üzemeltethetnek majd, ehhez síugró sánccal építik meg a hajót. Ilyen módon az új típus kiegészítheti a Principe de Asturias feladatkörét.

Ha tetszett a cikk, kövesse a
Háború Művészetét a Facebookon!
Ha lemaradt volna erről:

Még több friss hír

2017-06-15 10:11:21
A tajvani kormány a napokban ingyen és bérmentve 2 darab UH-1H típusú forgószárnyast adott át Burkina Faso-nak. Az ünnepélyes átadáson részt vett a Tajvani Légierő parancsnoka, Wang Shin-Lung altábornagy is, aki épp az országban tartózkodott.
2017-06-14 10:37:40
Európai és magyar szempontból egyaránt fontos döntés a honvédség iraki szerepvállalásának meghosszabbítása és kibővítése, a 2018-as honvédelmi költségvetésből pedig a katonák illetményének emelésére és fejlesztésekre egyaránt jut forrás – mondta Vargha Tamás, a honvédelmi tárca parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes június 13-án, Budapesten.
2017-06-13 09:40:32
Műveleti készenlétet jelentett az MH Légi Tanácsadó Csoport. A helikoptervezetők, fedélzeti technikusok és repülő-műszaki kiszolgáló személyzet tagjai május közepén érkeztek meg afganisztáni állomáshelyükre.
2017-06-06 09:54:37
Kéthetes harckocsizó altiszti szakmai tanfolyamot tartott az MH Altiszti Akadémia a „nullaponti” lő- és gyakorlótéren május végén. Érdekesség, hogy a tanfolyam részeként lefolytatott harckocsiparancsnok-képzésre tizenhárom esztendeje nem volt példa az akadémián, illetve jogelőd szervezeteinél.
   MÁSOK ÍRTÁK
Az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis harmadik alkalommal szervezte meg a nyári Honvédelmi Tábort.
2017. 06. 21., 15:33
A Magyar Honvédség szervezeteinek hajtó-, kenő- és karbantartó anyagokkal, üzemanyag-technikai eszközökkel, hűtőfolyadékkal történő ellátásáért az MH Anyagellátó Raktárbázis hetényegyházi bázisparancsnoksága a felelős.
2017. 06. 21., 15:30
A kecskeméti születésű Ács Arnold Bence fiatalon kezdett oroszul tanulni. Egyetemistaként már önkéntes­ volt Oroszországban, ahová­ azóta is rendszeresen vissza­jár. A Don-kanyarban a magyar hadsereg emlé­keit kutatja.
2017. 06. 16., 14:01
Elismeréssel köszöntötte az afgán hadsereg légierejének kiképzését végző RSM egyéni tanácsadó csoport tizenegy fős váltását újra Szolnokon Kiss Róbert ezredes, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis törzsfőnöke.

  JETfly Magazin

Az MH Pápa Bázisrepülőtéren települt Stratégiai Légiszállítási Képesség (SAC) program részére június 19-én leszállították az első állandó állomáshelyű C-17-es hajtóművet.