A gyáli úton található Merényi Gusztáv Kórházra viszonylag egyszerű ráakadni. A ferencvárosi vasúti pályaudvar közelében található egészségügyi intézmény ad otthont a Magyar Honvédség közegészségügyi intézetének is. A Honvéd Egészségügyi Központ preventív igazgatóságának alárendeltségében lévő intézettel egy épületében dolgozik a Magyar Honvédség főállatorvosa is, akinek tevékenysége ugyancsak a preventív igazgatóság hatáskörébe tartozik.
Dr. Horkay Béla alezredes irodája szűk folyosóról nyílik. A főtiszt március elseje óta a látja el ezt a beosztást. Korábban, éveken keresztül a koszovói Pristinában található Megelőző Laboratórium parancsnoka volt. A doktor úr ugyanis jártas a labor gyakorlatban, hiszen mikrobiológusi szakvizsgával is rendelkezik.
A történelemkönyvekből és apáink katonatörténeteiből jól tudjuk, hogy egykoron hatalmas állatállománnyal gazdálkodott a sereg. Az ötvenes-hatvanas évek kisegítő gazdaságai mellett, a néphadsereg ménese is világhírű volt. Birkát pedig még a kilencvenes évek közepén is tartottak a szentkirályszabadjai katonai repülőtéren, élő fűnyíróként gondozták a leszállópálya és a helikopter-állóhelyek közötti, zöld területet. Ma már azonban szinte semmi nem maradt a régi világból. A kisegítő gazdaságokat „ezer éve” felszámolták, és Szentkirályszabadja is jó úton halad afelé, hogy polgári repülőtér legyen. A Magyar Honvédség Hidász utcai lovardáját pedig néhány évvel ezelőtt vette át a főváros második kerületének önkormányzata.
Ma már csak kutyákat tart állományban a honvédség. Egészen pontosan harminckettőt – tudom meg Horkay alezredestől. Az ebek feladata elsősorban az őrzésvédelem. A kecskeméti és a szolnoki katonai repülőtereken tíz-tíz négylábú segíti az őrszolgálatok munkáját. Tucatnyi kutya pedig az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Zászlóalj állományában található – ők a speciális tűzszerész alegység robbanóanyag-kereső kutyái.
– Valamennyi kutya németjuhász – mondja a főállatorvos, ami azért is érdekes, mert az őrkutyák és tűzszerészebek habitusa teljesen különbözik egymástól. Előbbiek akkor tudják megfelelően ellátni feladatukat, ha jól tűrik fegyverzajt, nem ijednek meg senkitől, határozottan támadnak és szükség esetén meg is fogják az embert. Sőt, az őrkutya a kutyavezetőjén kívül pedig mást nem nagyon enged közel magához. A robbanóanyag-kereső kutyák ezzel ellentétben barátságos jószágok, hiszen náluk nem feltétel a harcias magatartás. Ugyanakkor szaglásuk kifinomult, ezért is alkalmazhatók a tűzszerész katonák segítőinek. Horkay alezredes szerint ritka az a kutyafajta, amely ennyire ellentétes magatartásjegyeket képes felmutatni. Talán nem véletlen, hogy szinte valamennyi hadseregben a németjuhászt alkalmazzák.
A Magyar Honvédségnél rendszerben lévő négylábúak egyébként már többször is bizonyították rátermettségüket. Az őrkutyákkal Szolnokon és Kecskeméten is elégedettek, a robbanószer-kereső ebek munkája pedig nélkülözhetetlen Afganisztánban, a magyar PRT-misszióban. Persze jó munkát csak akkor lehet elvárni a négylábúaktól, ha megfelelő tartási feltételeket biztosítunk számukra. A Magyar Honvédségnél előírás, hogy minden egyes kutyát különálló, tisztítható és az időjárás viszontagságaitól védő kennelben kell tartani. Emellett pedig biztosítani kell számukra a minden napi megfelelő étkezést is, mégpedig 4122 kalória tápértékben. Ehhez valamennyi eb speciális, a munkakutyák számára kifejlesztett tápot kap. Oltásaikról és rendszeres egészségügyi ellenőrzésükről azonban nem a Magyar Honvédség főállatorvosa gondoskodik, ez a sereggel szerződésben álló szakemberek feladata. Horkay doktor mindössze felügyel arra, hogy a kutyák minden esetben megkapják a számukra előírt vakcinákat és gyógyszereket. Egy-egy ilyen eb ugyanis hatalmas érték, több millió forintot ér. Így természetes hogy vigyázni kell minden négylábúra.
Az ebek kiképzése egyébként speciális és másfél évig tart. Az őrkutyák és a robbanóanyag-keresők is csak tizennyolc hónapos korukban, komoly előképzés után kerülhetnek be a Magyar Honvédség állományába. Szolgálati idejük pedig maximum öt év. Hat-hét éves korára ugyanis kiöregedik az állat – mégpedig a folyamatos szolgálat és a kiképzések miatt általában mozgásszervi problémáik lesznek. Így ennyi idő le kell cserélni egy-egy ebet. Évente általában az állomány tizenöt százalékát kell „nyugállományba” küldeni. A jól megérdemelt pihenés azonban mindössze annyi, hogy új – általában teljesen civil – gazdit keresnek a kiöregedett eb számára, aki mellett boldogan ugathatja végig hátralévő életét. Vagyis, a hollywood-i filmekben látottakkal ellentétben, a Magyar Honvédségtől „leszerelt” kutyáknak nem jár nyugdíj, sőt „aktív szolgálatuk” ideje alatt még rendfokozatuk sincsen…
Dr. Horkay Béla alezredes főállatorvosi munkája azonban nemcsak az ebekkel kapcsolatos teendőkben merül ki. Munkájának egy részét az élelmiszerbiztonsággal összefüggő munkák teszik ki. A Magyar Honvédség berkein belül ugyanis nagyon sok olyan objektum van, ahol ételkiszolgálás is zajlik. Ilyen helyeken pedig – a közegészségügyi intézet munkatársaival közösen – az ételkiszolgálás folyamatait, és az élelmiszer alapanyagok szavatosságát is. Emellett pedig az élelmiszerek tárolási körülményeit is vizsgálja a főállatorvos, akin kívül még egy állatorvos végzettségű tiszt dolgozik a Magyar Honvédségben. A fiatal főhadnagy közegészségügyi intézet élelmiszerbiztonsági laboratóriumát vezeti, így gyakran együtt járnak ellenőrizni az alakulatokhoz és a katonai szervezetekhez.
A Magyar Honvédség főállatorvosa egyébként komoly nemzetközi kapcsolatokkal is rendelkezik. Tagja a NATO élelmiszerbiztonsági munkacsoportjának, ahol a különféle szabályzók és minősítések átdolgozása a legfontosabb feladata. Emellett pedig a NATO Reagáló Erők (NRF) kilencedik váltásának mikrobiológus szakértője.
|
Egykoron, a kisegítő gazdaságok mellett lovai és birkái is voltak a hadseregnek, ma azonban már csak ebek találhatók néhány alakulat állománytáblájában. A négylábúak őrkutyaként, vagy robbanóanyag-kereső kutyaként "szolgálnak" a Magyar Honvédségben.