 A dicső múltra való emlékezés – a hagyományok ápolása mellett – egyfajta folytonosságot is biztosít: kapcsolatot a múlt és a jelen katonái között. Néha azonban a hagyományokban is változás következik be – ez történt Szolnokon január 12-én, csütörtökön. Ez volt ugyanis az első alkalom, amikor az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis katonái – a január 4-én aláírt együttműködési megállapodás értelmében – együtt ünnepeltek a Szent László Hadosztály Honvéd Hagyományőrző Egyesülettel.
|
Más volt ez a mostani ünnepség azért is, mert a Magyar Honvédség Szolnokon szolgáló katonái most először emlékeztek meg az 1943-as doni áttörés hőseiről a Tiszai hajósok terén. Ezt többek között az tette lehetővé, hogy a teljesen megújult téren található, korábbi első világháborús emlékmű az új emléktáblájának tavalyi felavatása óta mindkét világégés áldozatainak emlékét őrzi.
Az emlékmű hátterében a téren folyamatosan lobogó országzászló mellett a szintén tavaly átadott és gyorsan a város emblematikus építményévé vált Tiszavirág-híd áll.
A csütörtöki ünnepségen a statikus díszletek életre keltésében sokat segítettek a jelen lévő hagyományőrzők: díszőrséget adtak, illetve koszorút helyeztek el az emlékműnél. Mindezt tették ugyanolyan egyenruhában, vállukon ugyanolyan fegyverekkel s ugyanolyan alaki szabályok szerint, mint azok, akiknek emléke előtt tisztelegtek.
Az ünnepségen részt vettek a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzat, a szolnoki önkormányzat, valamint a helyőrségben települő katonai szervezetek és intézmények, a rendvédelmi szervek és a nyugdíjas-szervezetek képviselői, akik koszorúikat is elhelyezték az emlékműnél.
Szabó István főhadnagy ünnepi köszöntőjében a hadtörténészek legújabb kutatási eredményeire hivatkozva elmondta: „a 2. magyar hadsereg 141 ezer 971 katonáját gyászoljuk ezen a napon.” E délelőttön értük szólt a Magyar Takarodó, és dr. Zempléni Miklósnak, a 2. magyar hadsereg egykori honvédorvosának A boldog szunnyadókhoz című verséből vett rövid idézet is: „…Aludjatok csak Don menti holtak,/folyó mentén szunnyadó bakák,/Álmodjatok ott messze idegenben,/magyar testvéreink: fiúk és apák/aludjatok csak, néma szent hadak/ pihenni édes, pihenni jó,/S nyugtasson a Donnak halk zúgása,/mint a Tisza folyó…”
|
