 Giczi István százados, a MH 25. Klapka György Lövészdandár Harci Támogató Zászlóalj, harckocsi század parancsnoka ugyanis amerikai katonáktól kapta a nemes egyszerűségű, de kifejező „Beast” becenevet, ami ugye nyelvünkre lefordítva Szörnyeteget jelent. Néhány perccel az eligazítás előtt a nulla ponti lőtér metsző szelének hangját túlharsogva rendelkezett parancsainak futólépésben történő végrehajtásáról, most viszont meglehetősen csendesen érdeklődik egyik alárendeltje egészségi állapotáról, illetve lényegre törően magyarázza a katonák előtt álló feladatokat.
Kétségtelen, hogy mi is tartozunk némi magyarázattal. A tatai dandár zászlóalja évente rendszeresen végrehajtja az éleslövészettel egybekötött harcászati gyakorlatát, általában március és április hónapok fordulóján. Miután az eszközök vasúton megérkeztek Hajmáskérre, a csapatok elfoglalták a körletet és jó egy hétig a gyakorlótéren is maradnak. Az éjszakánként igen télies időjárás mellett érthető tehát, ha a századosnak nem csupán a harckocsik hadrafoghatóságára kell ügyelnie, hanem az embereire is. Komoly probléma persze nincsen, sem egyik, sem másik téren. A gyakorlat keretében a zászlóalj technikai eszközeivel (harckocsik, ágyútarackok és páncéltörő rakéták) egyéni, majd kötelék tűzfeladatokat hajtanak végre, majd ezt a mozzanatot egy 42 órás, egybefüggő harcászati gyakorlat követ, kétszeri éleslövészettel. Az idei évben ez a gyakorlat azért különleges, mert az Európai Unió Katonai Bizottságának tagjai is megtekintik majd egy mozzanatát – igaz, az leginkább képesség bemutató lesz.
Most távolabbról a D–20-asok tekintélyt parancsoló hangja hallatszik – a harckocsi-szakasz, (úgymond a „lándzsa hegye”) még nem kapott parancsot a feladat megkezdésére.
– Ma a harckocsik egy gyakorlati harcászati mozzanat keretében éleslövészeti feladatot hajtanak végre – feleli kérdésünkre Giczi István százados. Hozzáteszi: gyakorlatilag ez egy szakasz alapfokú lőgyakorlat, ahol felmérik a szakasz összekovácsoltságát, a lövészeti feladatok végrehajtásával együtt.
 Egy ilyen gyakorlat megszervezése persze igen komoly előkészületeket igényel. A zászlóalj törzse kidolgozza a gyakorlat végrehajtásának rendjét és ütemezését, a beosztott alegységek pedig az első fázisban felkészülnek a feladatok végrehajtására. A körletfoglalás után aztán a beosztott legénységi állomány, illetve a harckocsik kezelőszemélyzete felkészítik az eszközöket a feladatok végrehajtására. A harckocsik a körletből kijönnek a málházási pontra, majd előkészítik őket a málházáshoz. Bemálházzák a gránátokat és az egyéb lőszereket, majd a lőgyakorlat-vezető parancsára harckésszé teszik az eszközöket. Ez a mai tipikusan olyan éleslövészet, amikor a parancs elhangzása után a szakasz önállóan tevékenykedik, a szakaszparancsnok vezényszavai alapján. Önállóan foglalja el a megállapított tűzszakaszt és önállóan szervezi meg a tűzrendszer pontosítását is.
– Mi pedig az összes részfeladat végrehajtását felmérjük – folytatja a századparancsnok – Vannak normák, amelyeket a szakasznak végre kell tudnia hajtania, legyen akár szó a lőszerek előkészítéséről, a málházásról, a harcalakzat felvételéről vagy a tűzszakasz elfoglalásáról. A szakaszparancsnok döntéseinek harcászatilag minden esetben indokoltnak kell lenniük.
Közben a bemálházás megtörténik és a szakasz várja a parancsot, hogy aztán a T–72-esek fő fegyvereikkel tűzcsapásokat mérjenek a 600–2000 méterre lévő célokra. Mindezt persze csakis az éleslövészet megkezdése előtt lehet elmagyarázni. Mert amikor ezek a Szépségek elindulnak…
|
Kétségtelenül van valami szépség abban, amikor egy szakasznyi T–72-es harckocsi elhagyja a körletet és a kora reggeli napfényben megérkezik a málházási pontra. Mindez főleg annak tudatában szép, hogy tudjuk: éleslövészetet fognak végrehajtani… Ők lennének tehát a címben említett „szépségek”, a Szörnyeteg pedig éppen eligazítást tart a kezelőszemélyzetnek.