Az 1970-es évek közepén hatalmas műszaki sikernek és világra szóló technikai bravúrnak számított az úgynevezett TS-uszályhíd, melynek fejlesztését két magyar hadmérnök, Mazán Pál és Galló László irányította. Az évek során a közvélemény egy kicsit el is feledkezett róla, így azt is kevesen tudják, hogy jelenleg a Megyeri híd építésénél nyújt nélkülözhetetlen segítséget.

Az egykori fejlesztővel, dr. Galló László nyugállományú mérnök alezredessel Újpesten, az épülő Megyeri híd lábánál találkozunk. Az építési területen sétálva ezúttal azonban nem a félkész állapotban is lenyűgöző, északi M0-ás híd, hanem a hatalmas betonmonstrum építési munkálatait segítő-kiszolgáló TS-uszályhíd iránt érdeklődünk.

 – Ideiglenes, nagy forgalmú hidak pótlására kialakított építmény – definiálja az uszályhíd legfontosabb feladatát az egykori katonatiszt, aki társával együtt több éven keresztül dolgozott azon, hogy a találmány minél tökéletesebb legyen.

A magyar néphadsereg haditechnikai intézete által felügyelt fejlesztést egyébként azért kezdték el, mert hazánk közlekedési hálózata sugaras szerkezetű, s emiatt egy esetleges háborús-, vagy katasztrófa helyzetben könnyen megbénulhat az egész ország közlekedése. A magyar hadmérnöki kar – a polgári közlekedési szakemberekkel együttműködve – már a hetvenes évek elején felismerte egy olyan hídanyag kifejlesztésének a jelentőségét, amellyel adott helyzetben gyorsan, csekély anyag-, és erőfelhasználással átkelőhely létesíthető a Dunán, vagy a Tiszán. A műszaki megoldás kutatása során a választás az úszó aljzatú hídra esett.

Ennek alapját viszont az úgynevezett TS-uszályokban találták meg. A fejlesztésben résztvevő mérnökök hamar felismerték, hogy a folyékony és szilárd halmazállapotú anyagok szállítására kiválóan alkalmas uszályokat minimális átalakítással, megerősített fedélzettel, hídtagként lehet alkalmazni. Éppen ezért viszonylag olcsók és nemcsak katonai célokra használhatók.

A kifejlesztett vízi átkelőt először 1977, szeptember 22-én mutatták be – mégpedig a vasúti változattal debütált, egy harckocsikkal megrakott vasúti szerelvény haladt át rajta. És a fejlesztésben résztvevő polgári és katonai szakembereknek elsőként Czinege Lajos vezérezredes, akkori honvédelmi miniszter gratulált.

– A hídnak vasúti és közúti változata létezik – mondja a nyugállományú hadmérnök, aki szerint az „alap” közúti átkelőt alig két nap alatt vasúti híddá lehet átépíteni. Mindössze az előre gyártott pályatesteket kell daruk segítségével a megépített uszályhídra emelni.

A hidat katonai feladat során szerencsére soha nem kellett alkalmazni, ám az elmúlt évtizedek polgári hídépítő projectjeiben minden egyes alkalommal részt vett a TS-uszályhíd is. Így például a tiszaugi, a tahi, az oszlári, a dunaújvárosi és a lágymányosi hidak építésekor is jelentős szerepet játszott. A Dunára és a Tiszára telepített uszályhídon bonyolították le ugyanis az úgynevezett építési forgalmat.

– Így van ez jelenleg az M0-ás autót északi Duna-hídjánál, a Megyeri hídnál is – tudom meg dr. Galló László nyugállományú mérnök alezredestől, aki minden nap kijárt az építési területre. A csaknem két kilométer hosszú híd építésének ugyanis ő az egyik vezető szakértője.

A Duna főágában nincs teljesen összezárva az uszályhíd, hiszen azzal a nemzetközi vízi forgalmat akadályoznák. Ugyanakkor az állandó készenlétben álló, és a híd mozgatását biztosító tolóhajókkal szükség esetén szinte percek alatt „zárható” az építmény. A szentendrei Duna-ágat viszont teljesen lezárták a hajóforgalom elől, a part és a sziget közötti részt az uszályhíddal hidalták át – mutatja az egykori hadmérnök, aki elárulja azt is: természetesen ez a híd is nyitható, sőt előre meghatározott menetrend szerint minden órában ki is nyitják, hogy az esetlegesen érkező kiránduló hajók is tovább tudjanak menni.

Pillanatnyilag összesen huszonnégy darab, egyenként nyolcvan méteres uszály áll a hidat üzemeltető polgári cég rendelkezésére. Ezekből egyszerre több uszályhidat is tudnak építeni – mint ez a Megyeri hídnál is látható. A világhírűvé vált átkelőnek egyébként tiszai változata is van, a Szőke Folyón tizenkét darab, egyenként negyven méteres uszályból lehet hidat építeni.

Ha éppen nem kell vízi átkelők építésénél segítenie, akkor az uszályhíd elemei a csepel-háros kikötőben pihennek. Az elmúlt évtizedekben azonban ritkán fordult elő, hogy valamennyi elem az anyakikötőben lett volna. És erre idén is kicsi az esély, mivel már a Megyeri híd augusztusra tervezett átadása előtt megkezdődik az északi-összekötő vasúti híd felújítása, ahol a szakemberek ugyancsak számítanak a TS-uszályhíd nyújtotta segítségre.