A MH 25. Klapka György Lövészdandár immár negyedik alkalommal rendezte meg hagyományteremtő, hagyományőrző teljesítménytúráját, a Szent László Menetet. A magyar gyalogság védőszentjének napja alkalmából megrendezett versenyen az afganisztáni OMLT-be Tatán készülődő váltás is részt vett.

A teljesítménytúrán több szakasz közül választhattak a résztvevők: az arany meneten 73, az ezüstön 53, a bronzon pedig 32 kilométert kellett megtenniük az indulóknak – volt, aki így 4-5 órás túrára, és volt, aki 17 órás menetre vállalkozott. A versenyen négy, illetve nyolc fős csapatok (katonák és rendőrök) indultak, és idén először tizenkét civil – köztük egy szlovák állampolgár - is bekapcsolódott a menetbe: a 170 fő mellett útnak indult az Afganisztánban szolgáló OMLT következő állománya is, akik feladata az afgán zászlóalj felkészítése lesz. A versenyzők táskáinak súlyát ezúttal nem határozták meg előre, de minden bizonnyal így sem volt könnyű a hátizsák, hiszen esőköpeny, élelem és víz, váltóruha és váltás zokni, elemlámpa és láthatósági mellény is került a csomagokba.

„Szeretettel köszöntök minden őrült vállalkozó kedvű versenyzőt”, kezdte meg üdvözlőbeszédét Zsótér János főtörzszászlós a versenyzők reggeli eligazításán, a tatai laktanyában. A főtörzszászlós a versenyzőknek úgy fogalmazott: a menet mindenki számára arról szól, hogy a kitűzött célt teljesítsék. A menetelők Farkas Róbert főtörzszászlóstól, a rendezvény főkoordinátorától az eligazításon megtudták: az úton a sárga szalagot kell követni. A szervező ismertette az útvonalat, a versenyzők megtudták, hol találják a tájfutó bójákat, valamint azt is, hogy az adott bélyegzőket hol kell használni. A főtörzszászlós még néhány szót szólt a vízvételi lehetőségekről, a láthatósági mellény szükségességéről és a természetvédelmi területekről, valamint az egyik legfontosabb dologról, a segélyhívóról, melyet egészségügyi probléma, sérülés esetén lehetett hívni.

Amíg a versenyzők átvonultak az alakuló térre, egy AC/DC sláger lelkesítette a felkészülő csapatokat és egyéni menetelőket, majd nem sokkal később Huszár János dandártábornok, az Összhaderőnemi Parancsnokság Szárazföldi Haderőnem parancsnokhelyettese köszöntette a csapatokat. A tábornok beszédében azt mondta a versenyzőknek: a menet jó lehetőség azoknak, akik szeretnék határaik, elszántságuk és erőnlétük határait kipróbálni. „Számunkra, katonák számára a menet olyan megmérettetést is jelent, melyet a katonai képzés egyik módjaként tartjuk számon. A katonák a feladatot úgy teljesítik, hogy közben tudják, hogy egy-egy menet végén kötelességük harcra kész állapotban elérni a célt”, mutatott rá Huszár János, aki a végén azt mondta: mindenki győztes, aki valahogyan teljesíti a feladatot. A tábornok ezek után néhány, a levegőbe célzott lövéssel útnak indította a csapatokat: elsőként az egyéni civil versenyzők álltak rajthoz, majd a tájfutók és az egyéni rajtolók, végül pedig a csapatok. Az indulók között volt többek között az Összhaderőnemi Parancsnokság 43-as Híradó és Vezetéstámogató Ezred vegyes csapata - élén az egység tábori lelkészével-, de a rajthoz állt a Tereptündérek csapatnevet viselő hölgytársaság is.

„A menet nem cél, hanem eszköz”, magyarázta már a verseny megkezdése után Zsótér főtörzszászlós, aki hozzátette azt is, hogy Napóleon napi 50-60 kilométert meneteltetett csapataival – a főtörzszászlós szerint így tudta legyőzni ellenségeit.

Délidőtájt minden csapat és egyéni versenyző útnak indult a rajttól, hogy aztán különböző ellenőrző pontokon haladjanak át. A versenyzők a Baji vadászházat, az Aknatorony kilátót, a Turul emlékművet, Pusztamarótot és Vértestornyát is érintve meneteltek, ki-ki a maga tempójában, sétálva, vagy épp elszántan futva.