December második napján tüzérnapi erőpróbán mérték össze erejüket a harcitámogató zászlóalj katonái, és bár lövés nem dörrent, mégis gránát repült a levegőben. A közel negyvennégy kilogrammos lövedék nem a D-20-as ágyútarackból indult útjára, hanem az erőpróba egyik feladataként a katonák hajították el, többen a háromméteres távolságot is túlszárnyalva.
Ezen a napon egy ágyútarack azonban útjára indult, ugyanis a lövegtoló versenyen a csapatok ötven méteren keresztül tolták a közel hattonnás monstrumot, és a feladatot a táv felénél beiktatott forduló is nehezítette.
December harmadikán, a tüzérek védőszentjének, Szent Borbála napjának előestéjén ünnepi állománygyűlésre került sor a tatai laktanyában. A harcitámogató zászlóalj meghívását számos nyugállományú és aktív katona és több, a tüzér hagyományokat támogató civil fogadta el.
Ezen az állománygyűlésen került sor a HM Honvéd Vezérkar főnöke és a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka által adományozott elismerések átadására. A tüzér erőpróba díjait Benda László ezredes, az alakulat parancsnokhelyettese adta át a nyertes csapatoknak. Az elismerések átadását követően a hagyományos, ágyútalpon történő tüzéravatásra is sor került, melynek keretében az újdonsült tüzérek D-20-as ágyútarackból adtak le egy lövést.
Ezt követően, az ágyútalpra hasalva, az avató öreg tüzér „Nesze neked kopasz tüzér” felkiáltása mellett a hátsójukra mért, borzasztóan rettenetes – valójában jelképes – ütést követően a „Köszönöm öreg tüzér” szavakkal köszönték meg tüzérré avatásukat. |