2010 júniusának végén Ruszin Romulusz ezredes, az MH 25/88. Könnyű Vegyes Zászlóalj parancsnoka azzal a feladattal bízott meg, hogy a harcoló századok állományából felépülő 100 fős csapatot készítsem fel a kecskeméti repülőnapon tartandó közelharc bemutatóra.

A parancsot a szó szoros értelmében végrehajtani nem tudom, mivel felkészítésről szó sem lehet! A legjobb indulattal is maximum átismétlésről lehet szó, ahol a mindennapokban megtanult mozgásokat egymáshoz kötve, egy hozzávetőlegesen 30 perces bemutatóra készülünk fel. Alapvető elvem volt, hogy egy kemény, de ugyanakkor fokozatosság elvére épülő programot állítsak össze, melynek a végkifejlete egy, a civil közönség számára is élvezhető, dinamikus és ugyanakkor szakmaiságot tükröző bemutató legyen. Ahhoz, hogy egy igazán színvonalas „műsort” láthasson a közönség, az első hetekben, a már meglévő magas fizikai felkészültségi szintet fokozó, építő jellegű foglalkozásokra volt szükség. Ezt nagyban megnehezítette a sokszor 30-35 fokos hőség, tűző nappal fűszerezve.

Napi két alkalommal állt össze ez a csapat 2-2 órára, azokban az esetekben, amikor sikerült az edzéseket az egyéb feladatokhoz igazítani. Véleményem szerint közelharc bemutató nincs töréstechnika nélkül! Ugyanakkor ez a legveszélyesebb része, mivel az ember kezét nem cseréptörésre találták ki. Szerencsére mi katonák vagyunk! Öklünket a logisztikánk által készített makivarákon és cserepet utánozó deszkákon edzettük. A bázis területén nem ritkán láttak minket egymást cipelni, vagy éppen motivációs üvöltéssel fekvőtámaszt nyomni, és természetesen minden alkalommal - alakzatban futni. Mi sem tükrözné jobban a 25/88-as katonák elhivatottságát, mintsem a szakadatlan kitartás és a kemény munka a maximális motiváltság!