A két előző érven felül figyelembe vették azt is, hogy egy ilyen fegyverkezési program csupán provokálná Kínát, továbbá az USA bármilyen körülmények között hajlandó lett volna egy kínai invázió esetén Tajvan segítségére sietni. A 2000-ben tett hivatalos bejelentés alapján le kellett volna állnia ennek a programnak. Feltehetőleg erről azonban szó sincs. Feltételezések szerint a Tájcsing projekt keretében két rakéta kifejlesztésén dolgoznak. Az egyik egy kétlépcsős, szilárd üzemanyagú rakéta lenne megközelítőleg 1000 km hatótávval és 700 fontos (317 kg) harci résszel. A másik verzió csupán egylépcsős lenne, 300 km hatótávval és az előzővel megegyező töltettel. Ez utóbbi rakétával valószínűleg már hajtottak végre teszteket is.
Az atomprogram létezéséről is számos feltételezés született. A CIA már az 1970-es években úgy vélte, hogy Tajvan saját erőből szükség esetén öt év alatt szert tehet atomfegyverekre. Azóta természetesen a kifejlesztéshez szükséges idő lerövidült. Tajvan komoly ipari hátterét és tudományos felkészültségét figyelembe véve könnyen elképzelhető, hogy a szigetország már rendelkezik atomfegyverekkel, ám még nem tesztelte azokat.
Természetesen Tajvannak nagyon jó okai vannak arra, hogy ezen információkat lakat alatt tartsa. Atomfegyverek és a célba juttatásukhoz szükséges ballisztikus rakéták meglétének nyilvános beismerése Kínát hirtelen és drasztikus lépések megtételére kényszerítheti, amely amúgy is folyamatosan fenyegeti Tajvant. Ugyanakkor pont ezek a fegyverrendszerek tudnák a leghatékonyabban és legolcsóbban biztosítani az ország függetlenségét egy esetleges kínai invázióval szemben. |
Már több mint három évtizede makacsul tartja magát az a feltételezés, miszerint Tajvan ballisztikus rakéták és atomfegyverek kifejlesztésén dolgozik. A Tájcsing projekt név alatt futó program technológiai megoldásai egy korábbi fegyverfejlesztési programra nyúlnak vissza: a kilencvenes években a műszaki kihívások, illetve a jelentős költségek miatt Tajvan leállította az Égi paripa ballisztikus rakétaprogramját.