Mi az oka a flottafejlesztésnek?
Az ambiciózus kínai haderő-fejlesztési program – amely már több évtizede zajlik – a korábbi, kizárólag a mennyiségre építő elvről áttért a minőségi és mennyiségi elvre. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a hazai gyártású, valamint a főleg Oroszországtól beszerzett korszerű haditechnikai eszközök segítségével modernizálják irdatlan méretű haderejüket, azaz továbbra is megmarad a hatalmas tömeghadsereg, de az világszínvonalú eszközökkel lesz felszerelve.
A legfontosabb a rendkívül elavult légierő fejlesztése volt, emellett azonban komoly figyelmet fordítottak az addig csak partvédelmi célokat szolgáló flotta modernizálására is. A kínai flotta megerősítésének, illetve modernizálásának egyik fő oka, hogy számos vitatott hovatartozású terület van a környező tengereken, melyek megszerzésében, valamint megtartásában főszerepet kap a haditengerészet. A Dél-kínai tengeren fekvő, vitatott hovatartozású Spratly-szigetcsoportot számos ország (Kína, Malajzia, Fülöp-szigetek és Tajvan) magának követeli, mivel itt gazdag olaj- és földgázlelőhelyek, valamint halban bővelkedő halászterületek vannak. Ugyancsak vitákat vált ki a megszállt Paracel-szigetek, mely jelenleg Kína fennhatósága alatt áll. A Diaoyu-szigetcsoport birtoklásáért pedig Kína Tajvannal kerülhet összetűzésbe.
A másik ok az, hogy hiába lesz erős a kínai szárazföldi hadsereg és a légierő, ha nem tud offenzív hadműveleteket indítani, márpedig erős flotta nélkül ez lehetetlen. A világ távolabbi pontjain csak akkor tudják érvényesíteni gazdasági, politikai és katonai érdekeiket, ha képesek a helyszínre juttatni nagy tűzerejű felszíni egységeket, deszantalakulatokat, repülőgépeket és helikoptereket. Ehhez viszont repülőgép-hordozókra, partra szállító hajókra, rombolókra és fregattokra, valamint korszerű tengeralattjárókra van szükségük. Azaz a most is ismert vitatott területek biztosítása és létező problémák megoldása mellett fel kell készülniük egy olyan nagy távolságú hadviselésre is, mely eddig nem volt szempont.
Type 053H Jianghu-I-osztályú fregattok még az 1970-es évek színvonalát képviselik
Repülőgéphordozó-álmok
Komoly, nyílt tengeri hatalom szinte elképzelhetetlen repülőgép-hordozók nélkül. Sem a légvédelem, sem a csapásmérő képesség nem oldható meg teljes egészében felszíni vagy felszín alatti egységekkel, repülőgépekre és helikopterekre van tehát szükség. Ezt Kína is felismerte, és számos lépést tett annak érdekében, hogy ezt a most még hiányzó kategóriát megteremtse.
A történet szálai még a 80-as évekig nyúlnak vissza, amikor egy igen ambiciózus flottafejlesztési program részeként megkezdődött egy új, minden eddiginél nagyobb repülőgéphordozó-osztály építése a Szovjetunióban. Az amerikai szuperhordozók mintájára tervezett, de azoktól némileg eltérő koncepciót képviselő osztály első, névadó egysége, az Admiral Kuznyecov és testvérhajója, a Varjag építése el is kezdődött, a birodalom meggyengülése, majd pedig széthullása miatt azonban befejezni és szolgálatba állítani csak az első egységet sikerült.
A Varjag a daliani kikötőben. Szupertitkos, mégis egyértelmű projekt?
Az Orosz Flotta sem kifizetni, sem rendszerben tartani nem tudott volna még egy hordozót, így a félig megépült második egységet ócskavasként eladták Kínának.
A kínaiak ugyanígy jutottak hozzá az egykori Kijev-osztály egyik egységéhez, a Minszkhez is. Mindkét hajót megtartották, nem bontották szét, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy tapasztalatokat szerezzenek velük. A nagyméretű hadihajók építésének terén azonban nem rendelkeznek kellő tapasztalattal, így kézenfekvő volt, hogy az oroszoktól megvásárolt egységeket használják fel alapul.
Kérdés persze, hogy a kínaiak csak kísérleteket folytatnak tapasztalatszerzés céljából, vagy esetleg be akarják fejezni a félig elkészült óriást, és rendszerbe is kívánják-e állítani. Ez utóbbi lépés ugyanis felgyorsíthatná a kínai hordozófejlesztési programot, de beláthatatlan diplomáciai lépéseket vonna maga után az USA és szövetségesei részéről. Ne felejtsük el azonban, hogy Oroszország évi sok milliárd dolláros fegyvereladásokat abszolvál Kínában (főleg a Szuhoj Szu-27/30 repülőgépcsalád révén), melynek fenntartása nemzetgazdasági érdek, így adott esetben elképzelhető, hogy szemet hunynának a kínaiak etikátlan lépései felett, sőt segítenének a hajó felszerelésében. Hosszabb távon persze az oroszoknak sem érdekük egy valóban erős kínai katonai potenciál létrejötte, azonban meggátolni nem tudják annak fejlesztését, ezért feltehetőleg azt a taktikát választják, hogy minél több hasznot igyekeznek húzni belőle.
Új felszíni hajóosztályok
A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg Haditengerészete számos modern hadihajót és tengeralattjárót állított rendszerbe az elmúlt évtizedben. Ezek egy része orosz eredetű, de a saját fejlesztésű eszközök száma is jelentős.
Napjainkban a flotta fő erejét 11 darab irányított rakétás romboló (ezek közül négy darab orosz Szovremennij-osztályú) és 16 darab fregatt alkotja. A jövőt azonban más alapokra helyezik, ezért jelenleg is már közel két tucat új hajóosztály fejlesztése zajlik.
A felvételen egy korszerű, orosz eredetű romboló, a Ningbo nevű egység látható
A legnagyobb harcértékű rombolókból négy különböző típust fejlesztenek. A 7200 tonnás Type 051C Senjang-osztályú rombolókat elsősorban légvédelmi feladatok ellátására szánják. A némileg kisebb, 6500 tonnás Type 052C Lan-csou-osztályú rombolók elsődleges küldetése szintén a légvédelem. A hajókat az amerikai haditengerészet Aegis radarjaihoz hasonló fázisvezérelt radarrendszerrel szerelték fel. A Type 052B Kuang-csou rombolók szintén 6500 tonnás klasszikus rombolók, így az összes, rombolóknak szánt feladatot el kell látniuk, azaz hajók, tengeralattjárók és repülőgépek ellen egyaránt helyt kell állniuk. A Hang-csou-osztályú rombolók valójában megegyeznek az orosz Szovremennyij-osztályú rombolókkal. A 8000 tonnás hajók ellenpárja az amerikai Arleigh Burke-osztály.
Az 5800 tonnás, a Luyang-osztályba tartozó Guangzhou nevű irányított rakétás rombolót 2002-ben bocsátották vízre, jelenleg a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg Haditengerészete déli flottájának alárendeltségében tevékenykedik
A kisebb fregattok terén is nagyot léptek előre a kínaiak. A 3600 tonnás Type 054 Jiangkáj-osztályú fregattokat leginkább a francia La Fayette-osztályú fregattokhoz lehet hasonlítani. Egyelőre két ilyen hajóval rendelkezik a haditengerészet, amelybe nyugati, orosz és kínai felszereléseket integráltak. Valószínűleg több egységgel nem bővül az osztály, helyette az áttervezett Type 054A osztály egységeinek megjelenésével lehet majd számolni a közeljövőben. A Type 054A osztály a fenti Type 054 módosított változata. Tömegét néhány 100 kg-mal megnövelték, illetve a hordozott rakéták indítása függőleges tárolókból történik. Egyelőre még egy példányt sem adtak át a kínai haditengerészetnek.
Ezeken felül más feladatkörű hajókat is építenek. A Type 072-II osztályú, kétéltű műveleteket támogató hajók tömege 5000 tonna. A Type 071 osztályú, kétéltű műveleteket támogató hajók 17 000 tonnás tömegükkel komoly erőt képviselnek. A Type 022 osztályú hajókat leginkább a fejlesztés alatt álló amerikai LCS-hez (Littoral Combat Ship) lehetne hasonlítani, ám tömegük lényegesen kisebb, mindössze 220 tonna. Sokkal inkább parti őrhajónak mondható, mintsem egy többfeladatú egységnek, mint amilyennek a LCS-t szánják. A Type 022 osztályt a lopakodótechnológia vívmányait szem előtt tartva tervezték. A katamaránszerű hajótestnek köszönhetően rendkívül gyors hajónak számít. Jellemzően part közelében lehet majd a hajó megjelenésével számolni.
Tengeralattjárók
A kínaiak a legrosszabbul talán a tengeralattjárók terén állnak. Mindössze hét, zömmel elavult nukleáris meghajtású tengeralattjáróval rendelkeznek. A hagyományos meghajtású egységek száma azonban jóval több, ezek főleg partvédelmi célokra használhatóak. A régi egységek lecserélésére azonban már készül a 6000 tonnás, nukleáris meghajtású Type 093 osztályú támadó tengeralattjáró (SSN). A szintén nukleáris meghajtású Type 094 osztályú, ballisztikus rakétákat hordozó tengeralattjáró (SSBN) tömege 9000 tonna lesz.
A hagyományos, dízel-elektromos meghajtású egységek közül a Type 039 Song-osztályú tengeralattjárókat felszerelték AIP-vel (Air Independent Propulsion), így ezek a hajók hosszabb ideig maradhatnak víz alatt. A 2400 tonnás Jüancseng-osztályú tengeralattjárók valójában az orosz Kilo-osztályt takarják (877EKM, illetve 636 projektek). A Type 42 Jüan-osztályú tengeralattjárókat is már eleve úgy tervezték, hogy AIP-vel is fel lehessen őket szerelni.
Egy Type091 Han-osztályú nukleáris támadó tengeralattjáró. A típust 1974-től 1990-ig gyártották, jelenleg öt példány üzemel még belőle
Felkészülés a hosszú távú bevetésekre
Természetesen nem elegendő csak a haditechnikai eszközöket fejleszteni, szükség van a szolgálatot teljesítő állomány megfelelő felkészítésére is. Ennek érdekében egyre gyakrabban tartanak nagyszabású hadgyakorlatokat, illetve hosszú távú tapasztalatszerző bevetésekre küldik kötelékeiket. Például a kínai hadihajók udvariassági látogatáson vettek részt a guami amerikai támaszponton. A legmegdöbbentőbb, hogy már Európába is eljutottak hasonló gyakorlat céljából. A kínai hadihajók 2007. július 24-én keltek útra Hajnan szigetén lévő támaszpontjukról, 12 000 tengeri mérföld megtétele után a napokban érkeztek Nagy-Britanniába. Az 5800 tonnás, Luyang-osztályba tartozó Guangzhou nevű irányított rakétás romboló és a hatalmas, több mint 20 000 tonnás Wei Shanhu ellátóhajó Su Zhiqian admirális parancsnoksága alatt hajtotta végre a nagy távolságú bevetést. A jövőben, a flotta erősödésével párhuzamosan pedig még gyakoribbá válhatnak a hasonló események.
A hadihajók hosszú távú bevetései csak úgy oldhatóak meg, ha megfelelő ellátóhajók is rendelkezésre állnak. Üzemanyag, élelmiszer, ivóvíz, lőszer és még sok egyéb eljuttatására van szükség a hazai kikötőjüktől távol tevékenykedő hadihajók részére
Fotók: sinodefence.com és Royal Navy |
A címben szereplő állítás nem túlzás, ugyanis az utóbbi évtizedek látványos gazdasági eredményei lehetővé teszik az ázsiai ország számára, hogy rohamléptekkel fejlessze haderejét. A légierő mellett a haditengerészet élvez leginkább prioritást, nem véletlenül, hiszen Kína a part menti vizekről ki kívánja terjeszteni érdekszféráját a távolabbi tengerekre is. A globális gazdasági nagyhatalommá válás magával hozta azt az igényt, hogy katonailag is rendelkezzen megfelelő érdekérvényesítő képességgel világszerte, ennek pedig a legjobb eszköze az erős hadiflotta.