A brazil haditengerészet az ország 8000 km-es partvonalának védelméhez 1956-ban egy repülőgép-hordozót vásárolt. A kérdéses hajót a Royal Navy 1945-ben állította hadrendbe „Vengeance” néven. A Hollandiában korszerűsített, szögfedélzettel ellátott hordozó 1960-ban lépett brazil szolgálatba. A közel 20.000 tonnás hajót Minas Gerais államról nevezték el és fedélzetén 1300 fő teljesített szolgálatot.
Az A 11 jelzéssel kifutó „laposfedélzetűn” a tengeralattjáró-elhárító feladatkör ellátásához 8 db Grumman S-2E Tracker kétmotoros tengeralattjáró-vadászt és nyolc helikoptert rendszeresítettek. A merevszárnyú Trackerek üzemideje 1965-ben lejárt és akkortól már csak helikopterek szolgáltak rajta. Úgy nézett ki, hogy a sugárhajtású harci gépek üzemeltetése kizárólag a brazil légierő kiváltsága marad.
1998 áprilisában azonban a flotta részére - 70 millió $-ért - megvásárolták a kuvaiti légierő 23 db, 1978-as gyártású McDonnell Douglas A-4KU Skyhawk vadászbombázóját. A csomag részét képezte 217 db Sidewinder típusú, levegő-levegő osztályú rakéta is. Brazil szolgálatban a 20 db együléses az AF-1, a három kétüléses az AF-1A jelzést kapta. Az így megalakult VF-1 „Falcőes” (=sólymok) elfogó és csapásmérő század szárazföldi bázisa a Rio de Janeirotól 135 km-re fekvő Săo Pedro da Aldeia támaszpont lett.
Az már természetes, hogy ez a beszerzés magával hozta az igényt egy újabb és nagyobb hordozó megvásárlására. Az amerikaiak a kiselejtezett „Saratogát” ajánlották fel. Az üzletből nem lett semmi, mert a brazilok üzemeltetését túl drágának tartották, ráadásul alig kéttucat sugárhajtású gépükhöz szükségtelenül nagy is lett volna. Ekkor lépett a színre Franciaország, mely 1999-ben - a „Charles de Gaulle” szolgálatba állításával feleslegessé vált - „Foch” nevű hordozóját kínálta. Az összesen 1338 fős személyzetű, 32.000 tonnát meghaladó vízkiszorítású hajó fénykorában 38 repülőeszköznek adott otthont. Mivel ez a méret éppen megfelelt a brazil igényeknek, 2000-ben aláírták az adásvételi szerződést. A „Săo Paulo” névre átkeresztelt hajó az A 12-es jelzést kapta és 2001. február 17-én vetett horgonyt Rio de Janeiroban. Az őrségváltásra a „Kobrák-szigetén” található haditengerészeti támaszponton az év októberében került sor, mikor is 41 évi szolgálat után kiszuperálták a „Minas Gerais” hordozót.
Az első Skyhawk pilótákat a flotta helikoptervezetői közül toborozták, akik aztán Uruguayban és Argentínában merevszárnyú átképzésen vettek részt. (Napjainkra ezt a feladatot a hazai légierő vállalta magára.) A jelöltek számára a következő lépcsőfok az amerikai flotta NAS Meridian kiképzőbázisa volt, ahol TA-4J Skyhawk gépeken kaptak sugárhajtású kiképzést.
Az USA-ban végzett pilóták közül az első olyan, aki odahaza repült az AF-1 típuson, Alvarenga sorhajóhadnagy volt. 2000. május 26-i felszállása különösen azért emlékezetes, mert 35 évnyi szünet után ő lett a brazil haditengerészet első olyan repülője, aki merevszárnyú harci gép vezetésére kapott jogosítást. A flotta repterén nagy lendülettel folyt a további kiképzés. Először is felfestették a betonra a „Săo Paulo” hordozó körvonalait, ami mellé egy hordozható, tükrös leszállító-berendezést is felszereltek. A pilóták ezek segítségével gyakorolták a megközelítést, az átstartolást és a leszállást. Miután a szárazföldön minden tökéletesen ment, következhetett a leszállás a hajó fedélzetére.
A kényes manővert először 2001. júliusában kétkormányos géppel, a következő év szeptemberében pedig együlésessel hajtották végre. Mivel azonban a brazil haditengerészetnek semmiféle gyakorlata nem volt a sugárhajtású gépek repülőgép-hordozón történő üzemeltetésében, a megfelelő fogások elsajátításához egy amerikai cég segítségét vették igénybe.
A szakértőket Francis nyugalmazott korvettkapitány vezette, aki tavaly év végéig - utolsó tanácsadóként a hajón maradva - többek közt fedélzeti leszállás-irányítóként beugorva dirigálta a gépek mozgását és tanította be erre a helyi repülőtiszteket. (Elsőként éppen Alvarengát!) Nem könnyű a dolguk, mert a világ legkisebb hordozóján - az elképzelhető legrövidebb és legkeskenyebb futópályán - kell hagyományos, sugárhajtású harci gépeket fel- és leszállítaniuk.
1993 óta - évente egyszer - a brazilok szolgálatban álló hordozója, közös gyakorlat keretében vendégül lát egy repülőrajt az argentin flotta állományából. A „Minas Gerais” fedélzetére azonban csak az S-2T Turbo Tracker merevszárnyúak szállhattak le. Az „Săo Paulo” hadrendbe állása azonban lehetőséget teremtett az argentinok Super Etendard csapásmérőinek gyakorlására is.
Ott ugyanis a „25 de Mayo” nevű repülőgép-hordozó 1997-es kiselejtezésével végképp megszűnt az ilyen lehetőség. A kapcsolatból azonban nem csupán az argentin fél profitál, amelynek hajózói így megtarthatják jártasságukat. A brazilok is nyernek vele, hiszen a szerelők és a kiszolgálók rutint szerezhetnek olyan gépek üzemeltetésében, melyek náluk nincsenek rendszerben. Ez a Turbo Tracker típus esetében azért is fontos, mert a flotta vezérkara a tengeralattjáró-vadász feladat ellátáshoz - a Sikorsky Sea King és a Westland Super Lynx helikoptereken kívül - ismét rendszerbe kíván állítani egy századnyi ilyen, nagy hatósugarú gépet.
A Skyhawkok szolgálatba lépéséig az említett forgószárnyúak alkották a flotta csapásmérő erejét is. A brazil haditengerészet 55 db-os helikopter-flottájából 14 db a torpedók és rakéták indítására is képes Super Lynx. Előttük kerültek rendszeresítésre Sea Kingek. Az összesen 13 db-ból hetet AM-39 Exocet levegő-vízfelszín osztályú rakétákkal fegyvereztek fel. Ezekből és a Helibras cég által licencben gyártott Ecureuil mentőhelikopterekből egy-egy raj települt a hordozóra. A hajó és a szárazföld közötti szállítási feladatokat Eurocopter Cougar típusú forgószárnyúakkal oldják meg. |
Mielőtt még a brazilt valaki azzal a bizonyos „albán légierővel” tenné egy súlycsoportba, előre kell bocsátani, hogy a dél-amerikai ország jelentékeny légierővel rendelkezik.