A megrendelt négy hajóegység megépítésére a nyikolajevi 444-es hajógyár kapott megbízást. Az osztály névadó hajójának, a Kijevnek a gerincfektetésére 1970-ben került sor, vízre két évvel később bocsátották. Ezt követően, még ugyanebben az évben a második egység, a Minszk építése is megkezdődött. A Novorosszijszk gerincfektetésére 1975-ben nyílt mód, miután a Minszk elhagyta a hajógyárat. Az első három egység többé-kevésbé egyformának volt tekinthető, bár a Novorosszijszkon már néhány kisebb módosítást végrehajtottak. Az osztály negyedik tagja, a Baku azonban jelentősen különbözött elődeitől.
A Kijev, a Minszk és a Novorosszijszk teljes töltéssel 42 000 tonna vízkiszorítású, 273 méter hosszú hajótestének orr-része a beépített, rendkívül erős fegyverzet elhelyezésére szolgált, e mögött helyezkedett el a keskeny, de magas felépítmény, mely magába foglalta a hajóhidat, a nagyméretű lokátorokat és a kéményt is. A hátsó fedélzet lapos, melyhez egy hatalmas, előrenyúló, a torony mellett teljes hosszban húzódó ferde fedélzet kapcsolódik. Ez a le- és felszállópálya 4,5 fokos szöget zár be a hajótest tengelyével, katapulttal vagy a rövid nekifutással startoló gépek felszállását könnyítő ún. síugró sánccal nem rendelkezik.
Archív felvétel a vadonatúj Kijevről
A hajó legnagyobb szélessége a szögfedélzet elülső végénél 50 méter. A felépítmény melletti sáv, illetve a mögötte kialakított tatrész a helikopterek és a repülőgépek parkolására szolgál, az előrenyúló, felfestett ferde fedélzet pedig azok indítására és fogadására. A hajótest hátsó felében, a fedélzet alatt található a repülőeszközök tárolására használható, viszonylag nagy hangár, melyet két nagyobb és számos kisebb lift szolgál ki. Ez utóbbiak a személyzet és a fegyverzet mozgatására alkalmasak, míg a nagyobbak a Jak-38-asok és a Ka-27-esek méreteinek megfelelőek. Az egyik ilyen nagyméretű lift a hajó felépítménye mellett található, ezt általában a Helixek használták, míg a taton lévőt inkább a Forgerek. A liftek számából, elhelyezéséből és azok kialakításából látható, hogy a tervezők tanultak a Moszkva-osztálynál elkövetett hibákból.
A Minszk kissé viharvert állapotban
A ferde szögfedélzeten hét helikopterindító helyet festettek fel, míg egy nyolcadik, nagyobb kör alakú jelzés a repülőgépek számára jelölte a fel- és leszállási helyet. A fogadó- és indítóhelyek nem csak színükben különböztek a fedélzet többi részétől, mivel a helyből felszálló Jak-38-asok lefelé fordított fúvócsöveiből kiáramló magas hőmérsékletű gáz speciális, azbesztből és kerámiából álló hővédő burkolat kialakítását követelte meg. A Forgerek eleinte kizárólag függőlegesen startoltak, és függeszkedésből landoltak, később azonban rövid nekifutással a ferde szögfedélzetről indították őket.
A meghajtásáról az összesen 180 000 lóerő teljesítményű redukciós gőzturbinák gondoskodtak, melyek a négy hajócsavar segítségével maximálisan 34 csomós sebesség elérését tették lehetővé.
 A Kijev-osztály repülő harccsoportját a tengeralattjárók elleni harcra kifejlesztett, a Ka-25-ösök utódjának szánt Ka-27 Helix helikopterek és a Jak-38 Forger vadászbombázók alkották. Kezdetben még a Ka-25-ösök is előfordultak a fedélzeten, de később ezeket szinte mind felváltották a korszerűbb Helixek, melyekből egyidejűleg 18 darab állomásozhatott a Kijev-osztály egységein. A forgószárnyasok egy része szállító, deszant- és futárfeladatokat látott el, valamint az irányított rakéták számára biztosított célkijelölő és vezérlő harcálláspontot, a legtöbb azonban a mélyben rejtőző tengeralattjárók felderítésére és elpusztítására volt optimalizálva. A korlátozott képességű Jak-38-asok meglehetősen gyenge elektronikai és fegyverrendszerük miatt nem vehették fel a versenyt a US Navy hajófedélzeti repülőgépeivel, azonban egy flottacsoport által támogatott partra szállító hadműveletben hatékonyan tudták volna támogatni a tengerészgyalogság és a szárazföldi erők harcát.
A repülőegységek mellett a hajó fő erejét az orr-részen beépített fegyverzet alkotta, mely a Moszkva-osztályhoz képest még erősebb és sokoldalúbb volt. A négy darab iker SS-N-12 Sandbox hajók elleni rakétaindító (16 darab, nukleáris fejjel is felszerelhető rakétával), valamint a tengeralattjárók elleni harcra szolgáló két 12 csövű 250 mm-es RBU 600 ASW rakétaindító (20 FRAS-1 és SS-N-14 Silex rakétával) és a két ötcsövű 533 mm-es ASW torpedóindító félelmetes tűzerőt jelentett. Ezekkel a fegyverekkel a Kijev-osztályú helikopter- és repülőgép-hordozó cirkálók nagy távolságból mérhettek csapást az ellenfél flottakötelékeire, komoly veszteségeket okozva a felszíni és a felszín alatti egységeknek egyaránt. A légvédelmet szintén jelentősen megerősítették, a közepes hatótávolságú SA-N-3 Goblet rakétaindító állványból (72 rakéta) kettőt, az SA-N-4 Grecsko kis hatótávú rakétaindítóból (36 rakéta) pedig összesen négyet helyeztek el. A csöves légvédelem két iker 76 mm-es DP-ből és nyolc, 30 mm-es ADG-63 hatcsövű, Gatling-rendszerű lövegből állt. A légelhárító rendszerek körkörös védelmet biztosítottak, ez is jelentős előrelépés volt a Moszkva-osztályhoz képest.
Jak-38-asok a fedélzeten
A fejlett elektronikai rendszerek nagy része a magas felépítmény belsejében, illetve annak külső felületén kapott helyet. A Top Sail és a Top Steer 3D lokátorok mellett navigációs és felszíni célok felderítésére alkalmas radarok, Punch Bowl műholdas navigációs rendszer, a támadó- és a légvédelmi rakétákhoz külön célvezető lokátorok, valamint Top Knot leszállítórendszer került a toronyra. Ezeken felül számos kommunikációs, lehallgató- és egyéb antenna díszítette a felépítményt. A tengeralattjárók elleni harcban elengedhetetlen, állandó és változó frekvenciás MG-342 Orion, illetve MG-335 Platina szonárok, valamint a mágneses letapogatórendszerek a hajótest különböző részein lettek beépítve. A Kijev-osztály egységei a köréjük csoportosuló állandó és alkalmi flottakötelékek zászlóshajói teendőit is ellátták, így folyamatosan tengeri harcálláspontként, nagy létszámú törzstiszti állománnyal üzemeltek. Összesen mintegy 1200 tengerész és 400 repülőműszaki, illetve pilóta szolgált ezeken a hatalmas hadihajókon.
 Az első három hajóegység megépítése után, 1978 decemberében fektették le a negyedik, jelentősen módosított hordozónak a gerincét. A Baku névre keresztelt hajó vízre bocsátására 1982 áprilisában került sor, rendszerbe azonban csak 1987-ben állhatott. A módosítások miatt némileg megnövekedett a hajó vízkiszorítása, fő geometriai méretei ugyanakkor nem változtak. A fegyverzet és az elektronikai rendszerek terén ellenben nagy előrelépés történt: az SS-N-12-es hajó elleni rakétaindítók számát tizenkettőre növelték, a régebbi légvédelmi rakétákat pedig az SA-N-9-esekkel váltották fel. Ezekből összesen 48 indítóberendezés kapott helyet, lényegesen növelve a tűzerőt. Két darab 100 mm-es ágyú beépítése mellett a csöves légvédelmi tüzérséget is átszervezték, valamint a tengeralattjárók elleni harcra szolgáló 12 csövű 250 mm-es RBU 600 rakétaindítók helyett 10 csövű RBU 1200-asokat helyeztek el.
A hajóhíd feletti részt jelentősen módosították, a számtalan kisebb radar és antenna helyett a Sky Watch rendszer nagyméretű, fixen rögzített, nem mozgó antennatükreit helyezték el. A henger alakú Cake Stand légtérfigyelő lokátor és az RSZBN navigációs rendszer szintén újdonság. Ezek az eszközök az Admiral Kuznyecov és a soha be nem fejezett Varjag számára lettek kifejlesztve, azonban már a Kijev-osztály utolsó tagján is alkalmazták őket. Teljesen nyilvánvaló, hogy ennek a hajóegységnek az elhúzódó rendszerbe állítása éppen ezeknek a még kiforratlan rendszereknek köszönhető. Repülőcsoportjában már megtalálhatóak voltak a Ka-27 Helix módosított változatai, a Ka-31-esek is.
Bár a legfiatalabb egység volt, aktív szolgálatban a pénzügyi nehézségek és az időközben kivonásra kerülő Jak-38-asok elvesztése miatt csak 1994-ig állt. Az utolsó két évben már csak helikopterhordozóként üzemelt, sorsát egy kazántű pecsételte meg.
Az egykori Admiral Gorskov
Teljes helyreállítása és új repülőgépekkel való felszerelése a Jak-141-es program törlése miatt nem volt kifizetődő, így 1995-től tárgyalásokat folytattak eladásáról Indiával, melyek 2000-ben végül eredményre vezettek. Jelentős átépítés után - melynek során többek között az orrfedélzetről az összes fegyverzetet eltávolítják - egy teljes fedélzetes, modern repülőgép-hordozó kerül kialakításra a Szeverodvinszkben található Severnoye hajógyárban. A Vikramaditya névre átkeresztelt egység a hajó teljes hosszában húzódó repülőfedélzet révén alkalmas lesz a MiG-29K repülőgépek üzemeltetésére. Kommunikációs és egyéb elektronikai rendszereit szintén teljesen kicserélik, gyakorlatilag csak a hajótest marad az eredeti. Az üzlet értéke a repülőgépekkel együtt több mint egymilliárd dollár, ezért cserébe India egy nagy harcértékű, modern hordozóhoz jut 2009-ben. |
Az 1960-as évek végén, a Moszkva-osztály hajóival szerzett tapasztalatokra építve megkezdődött a Szovjetunióban egy közepes méretű, erős beépített fegyverzettel ellátott, helikopter és V/STOL repülőgépek alkalmazását lehetővé tevő hajóosztály létrehozása.