Vissza a főoldal

Harcjárműves lőgyakorlatot rendeztek az elmúlt héten a tatai MH 25. Klapka György Lövészdandár szomódi helyőrségi lőterén. Az éles lőfeladatok az egy hónapig tartó, irányzók számára rendezett szakcsoport-felkészítést zárták.

Február 1–28. között úgynevezett szakcsoport-felkészítések zajlottak Tatán, az MH 25. Klapka György Lövészdandárnál. Az 1. lövészzászlóalj harcjármű irányzói – kiegészülve a győri MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezredtől érkezett hasonló munkakörű szerződéses katonákkal – gyakorolták a beosztásukból adódó szakfeladatokat.

Az első héten tantermi, elméleti foglalkozásokon elevenítették fel a legfontosabb ismereteket, majd a következő öt munkanapon, a laktanya telephelyén technikai felkészítésen vettek részt. Azaz ismerkedtek a BTR típusú harcjárművekkel: a kezelő-, és irányzószervek használatát sajátították el, valamint a fegyverek szét-, és összeszerelését gyakorolták. A harmadik hét a gyakorlótéren végrehajtott harcászati foglalkozásokkal telt, míg a felkészítés utolsó hetében különböző lőgyakorlatokat hajtottak végre.

„Az öt nap során négy lőgyakorlat várt az állományra” – mondta el Bánfalvi Gergely százados a lövészet vezetője, aki egyébként a lövészzászlóalj második századának parancsnoka. Mint elárulta: az első feladat az úgynevezett szakalap lőgyakorlat volt, amelynek során a harcjárműveken rendszeresített 7,62 milliméteres PKT-géppuskával, álló helyzetből kellett az irányzóknak leküzdeniük a lőtéren felbukkanó célokat.

A következő lőfeladat az 1-es számú iskola-lőgyakorlat volt, amelynek során még mindig álló helyzetből tüzeltek, de már nemcsak a géppuskát, hanem a BTR-ek másik fegyverét is – azaz a BTR–80-as 14,5 milliméteres KPVT géppuskáját, illetve a BTR–80/A 30 milliméteres gépágyúját – használták.

Az ugyancsak végrehajtott, 2-es számú iskola-lőgyakorlat annyiban különbözött a korábbiaktól, hogy a rendszeresített fegyverekkel már a harcjármű mozgása közben, úgynevezett rövid megállásokból is tüzeltek. Az utolsó feladat pedig a 3-as számú ellenőrző lőgyakorlat volt, amely a korábbi feladatokat ötvözte, ráadásul nemcsak nappal, hanem éjszaka is végre kellett hajtaniuk az irányzóknak.

Bánfalvi százados elmondta: az egy hónapos felkészítés minden fázisa nagyon hasznos volt a katonák számára, de az irányzók természetesen az utolsó heti programot, azaz az éleslövészeteket várták a leginkább. Zene volt ugyanis füleiknek a géppuskák kelepelése, illetve a „harmincmillis” gépágyú pufogása.