2008 szeptemberében, a Harckocsizók Napja alkalmából az orosz hadsereg szárazföldi csapatainak főparancsnoka adott interjút hadsereg hivatalos lapjának, a Krasznaja Zvezdanak (Vörös Csillag). A beszélgetés során több érdekes dolgot mondott el a harckocsizó csapatok helyzetéről, valamint a fejlesztés lehetőségeiről, bár az ünnepi interjú nem volt túl optimista hangvételű.
 A harckocsizó csapatok alapvető problémája, amely Vlagyimir Bolgyirev hadseregtábornok, a szárazföldi csapatok főparancsnoka szerint a volt Szovjetunióról maradt Oroszországra, a sokszínűség, ami esetünkben a sok típusra utal. Jelenleg a harckocsi arzenálban különböző korszakok és nemzedékek harckocsi típusai találhatók meg, úgymint a T-62, T-64, T-72, T-80, T-90, valamint ezen típusok különböző modifikációi. Fő típusnak a T-90 számít, azonban mint ahogyan arra Bolgyirev is utalt, ez a típus még csekély számban áll rendszerben az alakulatoknál.
Amennyiben hihetünk az adatoknak, 1992 óta, amikor is elkezdődött a T-90 típus sorozatgyártása, az orosz hadsereg mindössze közel 500 darabot vett át belőle. Szergej Ivanov orosz miniszterelnök-helyettes azt nyilatkozta korábban, hogy 2009-ben 63 darab T-90 típusú harckocsit kell, hogy kapjon a védelmi minisztérium, ami nem rossz szám a korábbi tervekhez képest.
Az orosz T-90 típussal kapcsolatos helyzet eléggé paradox. Napjainkban Oroszország mellett mindössze néhány ország – India, Ciprus, Algéria és Szaúd-Arábia – vásárolt, vagy rendelt a típusból. India azt tervezi, hogy 2020-ra a T-90 harckocsi arzenált 1650 darabra növeli, miközben az orosz hadsereg lehetősége a típusra történő átfegyverzése eléggé homályos. Az orosz harckocsi indiai sikeréhez nagyban hozzájárult az a tény, hogy az indiai saját fejlesztésű harckocsi, az Arjun több évtizedes fejlesztése sem váltotta be a reményeket.
Az Interfax hírügynökség információja szerint az orosz hadsereg harckocsizó csapatai mindazon túl, hogy átstrukturálódnak, technikai állománya radikálisan csökken, amelynek eredményeképpen a harckocsik száma a 2005-ös darabszám tizedére csökken, és így mindössze körülbelül 2000 darab marad rendszerben.
A harckocsizó csapatok felépítése a jövőben két önálló harckocsi dandárból, valamint ezek alárendeltségében több mint húsz zászlóaljból fog összeállni. A harckocsi dandárok ennek megfelelően a szibériai és a moszkvai katonai körzetekben fognak települni.
Napjainkban az orosz harckocsizó csapatok fő ereje három hadosztályból, a három dandárból és három ezredből áll.
 A Krasznaja Zvezdaban közölt interjúban a szárazföldi csapatok parancsnoka beszélt arról is, hogy a katonai vezetés tervei szerint modernizálják a T-72 és T-80 típusú harckocsikat, amely felújítás fő iránya a harcászati és üzemeltetési jellemzők javítása, valamint az üzemeltetési idő meghosszabbítása.
Napjainkban nyilvánvaló, hogy egy, a T-90 típusra épülő harckocsiparkról beszélni még a jelenleg rendszerben lévő harckocsik számának drasztikus csökkentésével sem lehet. Így érthető, hogy nem zárkóznak el egyes típusok modernizációjától.
A harckocsizó csapatok szerepéről ma a világ számos hadseregében nem kis vita van. A világ vezető hatalmai, egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a légierőre, ezen belül is a pilótanélküli légijárművek fejlesztésére. Oroszország is hasonló taktikát folytat egy kisebb, de modernebb harckocsizó csapatok felállításával. |
Orosz tömegtájékoztatási eszközök július 1-jén közölték a legújabb – katonai hírforrásra hivatkozva – az orosz hadsereg reformját radikálisan érintő terveket. Ez alkalommal a harckocsizó csapatok csökkentése van napirenden. Az átalakítás nemcsak szervezeti változásokat jelent, hanem a hírek szerint radikális csökkentést, melynek során a meglévő harckocsi állomány kilencven százalékát is leszervezik. Hivatalosan még nem erősítették meg a hírt. Mindazonáltal a hírt támasztja alá az a tény, hogy új technika kis számban érkezik az egységekhez, és az orosz harckocsipark sokszínűsége nemcsak frissítést igényel, hanem arra való törekvést is, hogy lehetőség szerint egy típus köré épüljön fel a technikai állomány.