Az amerikai hadsereg támogató feladatokat ellátó csapatai részére gyalogsági harcászati kiképzést rendeltek el. Nem pont olyat, mint amelyben a gyalogos katonák vesznek részt, de azért jóval komolyabbat, mint amiben az elmúlt öt év során részük lehetett. A lassan húsz éve használatban lévő lézeres jeladó rendszer mellett most ráadásul az új típusú szimulációs lőszert, a Simunitionst is felhasználják a kiképzésükben.

Ezek a lőszerek a paintballban is használatos kis energiájú lövedékek. Használóik gyakran csak „szappanlövedékekként” emlegetik őket. Hogy a lövedékeket az M-16-os karabélyokhoz is használni lehessen, előbb ki kell cserélni azok csövét. Ez nem kevés pénzbe kerül, darabja 700 dollár. Amikor kilövik a Simunitions lövedéket, akkor kattanásra emlékeztető hangot hallat, a hagyományos lőszerek durranásával szemben. A szimulációs lőszerek a testnek csapódva kellemetlen, csípéshez hasonló érzést keltenek, és festékfoltot hagynak hátra maguk után. A rendelkezésre álló hét különböző színű lövedékkel nyomon követhető, hogy ki kit talált el, és hogy előfordult-e a gyakorlat során úgynevezett „baráti tűz”.

Igazából a Simunitions találata jóval fájdalmasabb, mint a paintball-lövedékeké, ezért a gyakorlaton részt vevőknek védőszemüveget és ágyékvédőt is kell használniuk. A védőmellény felfogja ugyan a testet ért találatot, de a karokon és lábakon becsapódó lövedékek csinos véraláfutást hagynak hátra emlékeztetőül, hogy nagyobb óvatossággal kell fedezéket keresni a harctéren.

A Simunitions lőszerek csökkentett mennyiségű lőport tartalmaznak a hagyományos lövedékekhez képest, így a csövet 167,6 m/s-os kezdősebességgel hagyják el, ami körülbelül az egynegyede az éleslőszerek kezdősebességének. A védőfelszerelés használata során azonban még mindig gondot okoz, hogy a szemüvegek hamar bepárásodnak. A másik gondot pedig a költségek jelentik: a Simunitions lövedékek háromszor annyiba kerülnek, mint a hagyományos lőszerek. De a valóságot megközelítő, hatékony kiképzéshez ez a legalkalmasabb eszköz. Az elmúlt néhány évben az amerikai hadsereg vezetése már belátta ezt. A Simunitions lövedékek találati pontossága 7,5 méteren megegyezik az igazi M-16-os lőszerekével, maximális lőtávolsága pedig 75 méter. Éppen ezért a városi harc kiképzése során a leginkább előnyös a használata. Ez a harctevékenység a legbonyolultabb és a legidegőrlőbb, így a csapatoknak a kiképzés folyamán a valóságot a lehető legjobban megközelítő helyzetekben történő gyakoroltatása életeket menthet majd egy éles bevetés során.

A Simunitions lövedékek sikeres használata a kiképzés során azonban felvet egy újabb problémát. Mégpedig azt, hogy a gyakorlás során a többi harceszköz nem jelenik meg ilyen valóságosan, így például hiányoznak a gránátok, kézigránátok és 40 mm-esek, RPG-k és más páncéltörő eszközök. Irakban megrendítő érzés volt a Simunitions lövedékekkel begyakorolt katonáknak megtapasztalni, hogy a valóságban a fent felsorolt összes harceszköz egyszerre van jelen, és egy időben kell megküzdeni velük. A kiképzések során az RPG-k, út menti bombák és kézigránátok csak kisebb robbanásokkal és a döntnökök bemondása alapján került imitálásra, amikor is megmondták a katonáknak, hogy kit és milyen mérvű sérülés ért.