Angyalbőrben
  • A HOSZ hírei
  • A minisztérium hírei
  • Alakulatok hírei

  News
  • Hírek
  • Élő történelem
  • Humor
  • Játék
  • Makettezés
  • PC-Games

  Fegyverek
  • Minden, ami gurul
  • Minden, ami lő
  • Minden, ami repül
  • Minden, ami robban és mérgez
  • Minden, ami úszik

  Galéria
  • Életképek
  • Fotók
  • Videók

  Art of WAR
  • Impresszum
  • Médiaajánlat

 Kereső
   
 

 Hírlevél

   E-mail:

   


Art of WAR online magazin

Silicon Dreams webfejlesztés























Az amerikai hadseregnek még kellenek a harckocsik 
A cikket publikáltuk: 2007-05-08 20:43:00

A haderő átalakítása tovább folytatódik az Egyesült Államokban. Nemrég épp az M-1 Abrams nehézharckocsik újabb nyolc évre történő rendszerben tartásáról született döntés. Az iraki hadműveletek során nyújtott teljesítményük megerősítette a nehézpáncélosok pozitív megítélését – írja az Army Times. Fort Knox-i katonai vezetők szerint a páncélosok közössége köszöni szépen, jól van, a 70 tonnás Abrams harckocsiknak pedig fényes jövőt remélnek a városi hadviselésben. Mindez annak ellenére van így, hogy a hadsereg rohamléptekben halad egy könnyebb felszereltségű, sokkal mozgékonyabb harceljárásokat alkalmazó haderő kialakítása felé.



„Harckocsik nélkül nincs összfegyvernemi harc!” – mondta B. B. Bell tábornok, a Koreában állomásozó 8. amerikai hadsereg főparancsnoka. A harckocsi-hadviselésről rendezett szimpóziumon tartott előadásában ismertette a harckocsik által az iraki hadszíntéren elért sikereket. Bell tábornok hangsúlyozta, hogy a harckocsik fontos szerepet töltenek be az összetett harchelyzetekben. Kiemelte az eszköz több évtizedes halálos fegyver voltát, alkalmazkodóképességét a nyílt terephez és a városi környezethez, túlélési képességét, amit a kezelőszemélyzet részére nyújtani tud. Tényként említette, hogy egy nehézharckocsi-egység mindössze 96 órán belül bevethető. Bell tábornok beszédében kitért arra, hogy a városi hadviselés semmi újat nem jelent a hadsereg számára: ma is a harckocsik adják a képességek jelentős részét, hogy sikeresek lehessenek a városokban. Ők nyitották meg az utat az invázió kezdetén, és azóta is meghatározó szereplői szinte minden hadműveletnek, nem is beszélve a mindennapos járőrfeladatokról.
Richard Cody tábornok, a hadsereg törzsfőnöke beszédében elmondta, hogy 2001. szeptember 11. előtt a páncéloscsapatok nem igazán voltak felkészülve a modern hadviselésre. Kiképzetlenek, rosszul felszereltek és a fenntartás-karbantartás területét tekintve általánosan silány állapotban voltak, de a háború ezt nagymértékben megváltoztatta. Újragondolásra kényszerítette a vezetést a harckocsik helyéről és szerepéről a megújult, korszerű szárazföldi haderőn belül.
„A lehetőség a fejlesztésre valósággá vált, amikor háborúba léptünk – mondta Larry Hollingsworth ezredes, a nehézdandár-harccsoport projektmenedzsere. – Nyilvánvalóvá lett az emberek számára, hogy az a kockázat, amit békeidőben vállalhat a haderő, egészen más, mint az, amit háborúban.” „Ha nem akarsz harckocsikkal és Bradley-kkel harcolni, nyilván nem fogsz rájuk túl sokat költeni. Nem úgy, ha alkalmazni kívánod őket Bagdad utcáin. Úgy gondolom, ez az, amit mindenki belátott végre” – mondta Hollingsworth ezredes.


Írta: Háború Művészete magazin  -  Forrás: Defensetech