 Amíg Irakban légi csapások helyett inkább a tüzérséget használják támogatásra, addig Afganisztánban az amerikai csapatok továbbra is sok "intelligens" bombát használnak. Amint 2001 utolsó hónapjaiban kiderült, sokkal egyszerűbb csapásmérő gépeket telepíteni és alkalmazni, mint tüzérséget.
|
A tálib csapatok a nyári offenzívájuk során elszenvedett magas veszteséget a 2000-et is meghaladó légitámadásnak köszönhetik, amelyet június és október között repültek. Ezek közül azonban csak az esetek szűk felében használtak bombákat, a többiben A-10 és F-16 gépek alacsonyan berepülve, fedélzeti gépágyújukkal semlegesítették célpontjaikat. A tűzvezető rendszereken történt módosításoknak köszönhetően ezek a csapások lényegesen pontosabbá váltak az elmúlt évekhez képest, így egy gépágyúval történő csapás végrehajtása során átlagban csupán 100 db lőszert lőttek el.
Az Afganisztánban alkalmazott taktika nem tért el nagyban a 2001 óta alkalmazotthoz képest. Kis létszámú saját egységek általában Hummerekkel járőröznek, hogy pilóta nélküli gépek és afgán felderítők segítségével nagy létszámú (akár több száz) tálib erőkre találjanak. Ezek általában vagy egy falu, vagy egy barlangrendszer közelében gyülekeznek. A támadás megindulása után vagy visszahúzódnak a barlangba, illetve a faluba, ahol bombatámadásokkal kell számolniuk, vagy szétszóródnak. Ha utóbbit választják, akkor számolniuk kell azzal, hogy csoportjaikat hajszolni fogják. Még a kis létszámú (10 vagy kevesebb főből álló) tálib csoportokat is a levegőből támadják, általában AC-130-ról vagy helikopterekből. A bombatámadásoknál is inkább az 1000 és 2000 fontos bombákat használják, ellentétben Irakkal, ahol - ha egyáltalán sor kerül a bombatámadásra - inkább az 500 fontos és annál kisebb bombákat alkalmazzák.
A JDAM első próbaoldása |
