A több mint háromnegyed órás repülés jelentős mérföldkő mind a tudományos kutatás, mind pedig a katonai felhasználás területén. A kísérlet során a Coyote-ot egy P-3 Orion típusú repülőgépről indították útjára.
Kezdetben az amerikai haditengerészet által is támogatott Coyote-ot úgy tervezték, hogy a szabadesés során a hengeres test kinyissa szárnyait, elektromotorját üzembe helyezve kezdje meg a tervezett repülési útvonal végrehajtását. Szenzorokkal, kamerákkal felszerelve a Coyote kiválóan alkalmas lehet hírszerző, légtérfelügyeleti és felderítő feladatok végrehajtására.
A NOAA a katonai alkalmazás lehetőségei mellett az időjárás kutatásban kívánja alkalmazni a légijárművet. Ezen képességek tesztelése érdekében a következő tesztrepülésre valószínűleg egy hurrikánban vagy trópusi viharban fogják bevetni a Coyote-ot a szélsebesség és más időjárási adatok megszerzése céljából.
A Coyote technikai adatai:
Tömeg, standard terheléssel: 5,9 kg
Maximális indítási tömeg: 6,4 kg
Repülési időtartam: 1,5 óra
 Őrjáratozási sebesség: 111-139 km/h
Maximális sebesség: 157 km/h
Normál feladatvégrehajtási magasság: 150-365 m
Irányító rádióadó hatótávolsága: 37 km
Szárnyfesztáv: 1,47 m
Törzshossz: 0,79 m
Magasság: 30,5 cm
Törzsátmérő: 11,5 cm |
Hogy kerül egy prérifarkas a levegőbe, tehetnék fel Olvasóink a kérdést. Esetünkben azonban a BAE Systems és az amerikai Nemzeti Éghajlati Adatközpont (NOAA = National Oceanic and Atmospheric Administration) közös fejlesztésű, Coyote névre keresztelt kisméretű, elektromos meghajtású pilóta nélküli légijárműjéről van szó. A mindössze 6 kg tömegű, 1,47 m fesztávolságú légijármű 49 percet töltött a levegőben.