A védelmi szektorban tevékenykedő brit BAE úgy gondolta, hogy jó üzletet kötött, amikor 1,2 millió dollárért három fregatt építését vállalta Brunei számára. A megrendelést a világ egyik leggazdagabb embere, Brunei szultánja adta, aki azt szerette volna, hogy a fregattok a legmodernebbek legyenek. Volt ezentúl egy másik kívánsága is, miszerint a munkaállomásokat mind úgy kellett kialakítani, hogy ott az átlagos brunei tengerész is hatékonyan tudja ellátni a munkáját.

Amikor a hajók két és fél évvel ezelőtt elkészültek, akkor Brunei nem volt hajlandó fizetni értük arra hivatkozva, hogy a hajók nem a kívánt specifikációk szerint épültek. Az ügyben végül a közelmúltban egy döntőbíróság hozott ítéletet, miszerint a hajók a szerződésben szereplő összes specifikációnak megfelelnek. Időközben kiderült az, hogy miért akadékoskodott Brunei: az országban ugyanis mindössze kb. 375 000 ember él, s egyáltalán nem biztos, hogy a brunei haditengerészet képes lesz matrózokat rendelni a 2100 tonnás hajókhoz. Egyébként összesen mintegy háromszáz emberre lenne szükség. Jelenleg összesen 900 ember szolgál a haditengerészetben. Az is kiderült, hogy mielőtt a szultán leadta volna a rendelést, egyszerűen elfelejtett konzultálni a tanácsadóival, így döntése következményeivel feltehetőleg nem is lehetett teljes mértékben tisztában.

Az F-2000 terven alapuló, három könnyű, ám ütőképes fregatt alkotta volna a Nakhoda Ragam-osztályt. Pénz volt rá, csak matróz nem

Ugyanakkor a legnagyobb problémát nem a megfelelő számú matróz biztosítása jelenti, hanem sokkal inkább a kiképzés. Mivel a fregattok modernnek számítanak, így számos fedélzeti rendszer kezeléséhez egyszerűen nincs szakképzett ember az országban. A megfelelő kiképzés akár öt évet is igénybe vehet. Végül is a szultán kifizette a BAE által benyújtott számlát azzal a szerződéssel kiegészítve, hogy a hajók eladásából származó bevétel Bruneit illeti.
 
Az értékesítésben kisebb gondot jelenthet, hogy a hajókat trópusi környezethez tervezték, így pl. nincs bennük fűtési rendszer. Szintén problematikus az alacsonyabb emberekhez méretezett belső környezet. Ugyanakkor a hajók modern rendszerei miatt számos vevő akadhat a délkelet-ázsiai térségben, illetve a Perzsa-öböl országaiban.