Még a kívülálló számára is egyértelmű, hogy a légi vezetés és irányítás olyan különleges szakterület, amely százszázalékos koncentrációt, magas fokú szakmai tudást és természetesen komoly angol nyelvtudást követel meg a szakemberektől. A légi irányításhoz szükséges képességeket és szaktudást ráadásul nem lehet valamiféle központi NATO-iskolában megszerezni, merthogy ilyen nem létezik.
Éppen ezért is különleges, hogy öt évvel ezelőtt hazánk ilyen képzést ajánlott fel a szövetségnek, és érthető, hogy a nemrégiben a szövetséghez csatlakozott országok, mint például Horvátország és Szlovénia azonnal éltek ezzel a lehetőséggel. Persze ezt a felajánlást az a tény tette lehetővé, hogy a szakmájukat részben külföldön (Németországban, illetve az Egyesült Államokban) elsajátító magyar szakemberek az elmúlt tíz évben nagyon komoly szakmai tapasztalatokra és szaktudásra tettek szert. Ezt már két sikeres NATO-ellenőrzés is bizonyítja, ami a szövetség déli régiójában sem gyakori.
„Vagyunk olyan szakmai szinten, mint mondjuk a németek, a hollandok, vagy az amerikaiak” – szögezte le Lampert József alezredes, az MH LVIK szimulációs és gyakoroltató központ parancsnoka, aki aztán a mostani tanfolyamról szólva elmondta: a délig tartó elméleti előadásokat napi rendszerességgel gyorsértékelés, majd pedig délután komoly szimulációs gyakorlatok követte.
A tanfolyam voltaképpen három különböző kurzusból állt: légtérellenőrzés, légi felderítés, valamint fegyverirányítás és harcvezetés. A fegyverirányítási kurzus az egész légi vezetés és irányítás egyik pillére, a tanfolyam résztvevői itt tanulnak meg tulajdonképpen vadászgépeket irányítani. A légi felderítés szakterülete (azaz a légi járművek azonosítása) voltaképpen arra a meglehetősen civilesen megfogalmazott kérdésre ad választ, hogy: „mi folyik a levegőben?” Az egész kurzus csúcsa pedig a harcvezetés: e témakörbe többek között azok az eljárások tartoznak, amelyek béke, illetve krízishelyzetben a különféle fegyverrendszerek bevethetőségének módjait szabályozzák.
Lampert József alezredes elmondta, hogy a tanfolyam szimulációs része igen komoly háttérmunkát kíván meg az oktatói állománytól. Minden egyes légi helyzetet a legapróbb részletekig ki kell dolgozni (egy vagy több légi céllal), majd minden egyes bejövő impulzust úgymond be kell játszani a tanulóknak. Akiknek – folytatja a központparancsnok – az adott és folyamatosan változó légi helyzetképre reagálva meg kell tanulniuk azonnal és jól dönteni.
„A szimuláció során egyet lehet hibázni. A következőnél azonban az illetőnek haladéktalanul keresnie kell valamilyen másik szakterületet, mert a légi irányításban nincs helye. De ez a képesség azért fejleszthető. A tanfolyam végén, a vizsgák után én objektíven meg szoktam mondani a tanulónak, hogy javaslom-e őt az adott pozícióba, vagy sem” – érzékeltette Lampert József alezredes a „tananyag” súlyát.
A képzésben részt vevő horvát és szlovén tisztek elmondták: országaiknak még nincsen elég tapasztalatuk a vadászirányítás terén, ezért rendkívül hasznos számukra a magyarországi lehetőség. A horvát és a szlovén haderő ugyanazokat az irányítási rendszereket (ASOC, MASE) használja, mint a Magyar Honvédség, s mivel véleményük szerint a „magyarok a legjobb tanárok”, ezért biztos, hogy a tanfolyam végére mindannyian megtanulnak majd pontosan és azonnal dönteni.
|
Horvát és szlovén szakembereket képeztek október hónapban Veszprémben, az MH Légi Vezetési és Irányítási Központban (MH LVIK). A kilenc külföldi vendég többek között a NATO-ban érvényes rádiólevelezés szabályait, az alkalmazott kódokat és harceljárásokat sajátította el. A különleges kurzus már öt éve folyamatosan működik a „Sziklában”, ez a mostani éppen a huszadik. A tervek szerint a képzésbe a közeljövőben Albánia is bekapcsolódik.