Vissza a főoldal

2010. augusztus elején az Amerikai Egyesült Államok ismerte el először, és hozta nyilvánosságra, hogy már vannak tervek egy esetleges Irán elleni támadásra. Nem sokkal a bejelentés után, mintha megérezték volna egy esetleges háború előkészületeit, néhány Perzsa-öböl menti állam rohamos fegyvervásárlásba kezdett. Az országok közül kiemelkedik Szaúd-Arábia - mely az USA egyik elsődleges katonai partnere ebben a régióban - bejelentette, hogy közel 60 milliárd dollár értékben szándékozik amerikai fegyvereket vásárolni.

Az iráni nukleáris kérdésről és a kidolgozott tervről elsőként 2010. augusztus 2-án Michael Mullen tengernagy, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke nyilatkozott. Mullen a részletekről nem beszélt, azonban Mahmud Ahmadinezsád iráni államfő reagálva a bejelentésre azt nyilatkozta, hogy előreláthatólag két háború is kirobbanhat a Közel-Keleten. Az amerikai bejelentést rövidesen tettek is követték, ugyanis az ománi légierő hirtelen 18 darab, a Lockheed Martin által fejlesztett F-16-osra adta le megrendelését közel 3,5 milliárd dollár értékben. Az omániak vélhetően az F-16-os legutolsó verzióját szeretnék hadrendbe állítani, melyhez az Egyesült Államok kongresszusának beleegyezése is szükséges. A beszerzés a gépeken kívül, hajtóművekre, radarokra és fegyverzetekre is vonatkozik.

Az Egyesült Államok kongresszusának beleegyezése már csak formalitás lenne, ugyanis Omán épp olyan kulcsfontosságú partnere az USA-nak, mint több öböl béli ország köztük Kuvait és Szaúd-Arábia. A Közel-Keleten azonban az Egyesült Államok első számú partnere, mint ahogy eddig is, Izrael. Eddig Omán elsősorban az európai Eurofighter után érdeklődött, azonban a helyi média szerint azzal, hogy az ország F-16-osokat szerez be, lemond az európai vadászgépek beszerzéséről. Később az ománi védelmi minisztérium és Nagy-Britannia is megerősítette, hogy vásárlási szándékuk továbbra is fennáll, így a tárgyalások folytatódnak. Omán azzal magyarázta az F-16-ok beszerzését, hogy ezt a típust tudja a gyártó a legrövidebb időn belül leszállítani.

Omán utoljára 2005-ben vásárolt amerikai repülőgépeket, akkor az ország 12 darab F-16 Block 50-es verziójú típust rendelt. A mostani megrendelés valószínűleg az F-16 Block 52-es verzióra vonatkozik, melyet Pratt & Whitney F100-PW-229-es hajtóművel és Northrop Grumman APG-68 (v) 9-es radarral szerelnek. Az ománi megrendelésnek köszönhetően a Lockheed Martin folytathatja, és egyben kitolhatja az F-16-ok gyártását körülbelül 2013-2015-ig. A Block 52-es verziójú F-16-ok mellé még két darab C-130J Super Herculest is rendeltek.

Az ománi megrendeléssel egyidőben az Egyesült Államok Szaúd-Arábiával is megbeszéléseket folytatott, mégpedig 84! darab Boeing által fejlesztett F-15 Eagle beszerzéséről és a már hadrendbe állított 72 darab ugyanilyen típus modernizálásáról. Arról, hogy a szaúdiak mely verziójú gépeket kívánják beszerezni, még nincs információ. Továbbá az sincs kizárva, hogy a Boeing legújabb lopakodó képességekkel is ellátott F-15 Silent Eagle-jéről van szó. Az üzlet értéke körülbelül 30 milliárd dollár.

Alig telt el két hét a szaúd-arábiai megbeszélések kezdete óta, a szaúdiak úgy döntöttek, hogy még több amerikai fegyvert vásárolnak. Az ország védelmi minisztériuma ugyanis kibővíti a beszerzendő fegyvereket még 60 darab Boeing AH-64D Apache Longbow Block II és 70 darab Sikorsky UH-60 Black Hawk helikopterrel. A forgószárnyasokon kívül számos APG-63 (v) 3 típusú aktív fázisvezérelt radart vásárolnának az F-15-ösök számára és ezeken felül még opciót is bejelentettek, vadászgépekre és helikopterekre egyaránt. A módosított üzlet étéke így majdhogynem megkétszereződött, közel 60 milliárd dollárra rúg.

Azonban hozzá kell tenni azt is, hogy az Egyesült Államok kongresszusa dönthet úgy is, hogy a szaúdi megrendeléseknek csak egy részére bólint rá, ugyanis a kongresszus megtagadhatja az új AESA radarok és a vadászok számára számos fegyver eladását. A bejelentések után Izrael is jelezte, hogy ha Szaúd-Arábia minden megrendelt fegyverét megkapja, akkor Izrael elveszíti vezető szerepét a térségben. Az USA ugyanis aktívan támogatja Izraelt, minden évben technikai, illetve katonai segítséget nyújt az országnak, így lehetséges, hogy majd figyelembe veszik Izrael jelentését is a döntés előtt. Jelenleg Izrael partnere az Egyesült Államoknak az Irán ellenes kérdésben.

2010. augusztus 12-én a kuvaiti védelmi minisztérium 209 darab rakétát rendelt az USA-tól MIM-104 Patriot típusú rakéta komplexumai számára. Kuvait a döntést azzal indokolta, hogy ezen rakétákkal védené meg országát egy esetleges iráni támadás bekövetkezése esetén. Az üzlet ellenértéke megközelítőleg 900 millió dollár. Jelenleg a Kuvaitnak 5 Patriot PAC-2-es és PAC-3-as rakéta komplexuma van, melyek a légierő alárendeltségébe tartoznak.

Szaúd-Arábia, Omán és Kuvait is tagja az Arab Államok Ligájának. A tagokhoz tartozik többek között még Bahrein, Katar és az Egyesült Arab Emirátusok is. 2010 áprilisában a katari kormány Franciaországtól Exocet MM40 Block 30 verziójú hajó elleni rakétákat rendelt (a mennyiségről nem szivárgott ki információ). Nincs kizárva, hogy a közeljövőben Bahrein és az Egyesült Arab Emirátusok is nagy mennyiségben fog fegyvereket vásárolni, így a helyi média képviselői úgy vélekednek, hogy ez az aktív fegyverkezés arról tanúskodik, hogy készen állnak egy estleges Irán elleni beavatkozásra.

A sort folytatva Teherán is 2010 elejétől aktivizálta az új fegyverek előállítását és a már meglévő haditechnika modernizálását. Korábban már elkezdték a saját fejlesztésű Saeqeh és Azarakhsh vadászgépek gyártását és saját technikák alkalmazásával, modernizálják az F-14 Tomcat-eket is. 2010-es értesülések szerint Irán nemrégen mutatta be az új Sofreh Mahi-t UAV-t és a pilóta nélküli „bombázó” robotrepülőgépet, a Karrar-t. Február elején újraindították a Qaem és Toofan-5 típusú rakéták gyártását is.

Mindent összevéve, azt, hogy az USA a közeljövőben megkezdi-e az Irán elleni támadást, még megjósolni sem lehet, mert az Egyesült Államok költségvetése is csak csökken és csökken, a pénz nagy része az iraki, az afganisztáni és a pakisztáni katonai műveletekre megy el. Ahmadinezsád iráni államfő azt nyilatkozta, hogy az iráni vezetés pontos információkkal bír egy esetleges amerikai támadásról. Ez a tömeges fegyver eladás a perzsa államok részére csak a „pszichológiai háború” része, mely háború már vélhetően el is kezdődött.