Oroszország és Kína kapcsolata védelmi téren hosszú távra tekint vissza, bár mint az ma már nem titok, voltak a szovjet-kínai kapcsolatban olyan periódusok, amikor ez a kapcsolat nem volt igazán baráti. A katonai nagyhatalmak közös gyakorlata apropóján taglalta az orosz sajtó, milyen erővel rendelkezik is Kína.
Mára a Kínai Népköztársaság fegyveres ereje nem csak létszámát, de technikai felszereltségét is tekintve egyike azon hadseregeknek, amelyek vezető szerepet töltenek be. Napjainkban a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg (KNFH) létszáma közel 2.250.000 aktív katonából, valamint 800.000 főnyi tartalékosból áll. Az első számadatot tekintve Peking világviszonylatban az első helyen áll, megelőzve az amerikai, az indiai, az észak-koreai és az orosz hadsereget. A kínai hadsereg létszáma több mint kétszerese az orosz hadsereg jelenlegi létszámának.
 A kínai hadsereg felépítését tekintve többé-kevésbé „standardnak” tekinthető, ugyanakkor van néhány eltérés más országok hadseregének felépítéséhez viszonyítva.
A kínai hadsereg létszámát tekintve legnagyobb ereje, a szárazföldi erők, ahol az összlétszám közel 70%-a szolgál, ami kb. 1,6 millió katonát jelent. A haditengerészet kb. 250 ezer főt számlál és ugyanennyire tehető a légierő létszáma is. Mintegy 90 – 120 ezer főt számlál a KNFH úgynevezett második tüzérségi hadtest (kínai nukleáris erők), amely az orosz stratégiai rakétacsapatok megfelelője.
Minősített (háborús) időszakban a kínai védelmi minisztérium alárendeltségébe kerül egy rendőrségi szervezet, amelynek elsődleges feladata a szárazföldi csapatok támogatása. A szervezet létszáma közel 660 ezer fő.
A kínai szárazföldi erők technikai állományában napjainkban, mintegy 7500 harckocsi, 5500 páncélozott szállító harcjármű, 2200 gyalogsági harcjármű és 25000 tüzérségi fegyver.
A szárazföldi erők technikai eszközei gyakorlatilag mind saját gyártmány, ugyanakkor nem titok, hogy nagyrészük szovjet és orosz fegyverek másolatai. Kézifegyverek tekintetében a kínai Type 56 az orosz AK-47, a Type 59 – a Makarov pisztoly, a Type 79 pedig a Dragunov mesterlövész puska másolata.
 Ez a tendencia jellemző a kínai légierőre is annak ellenére, hogy a légierőben hivatalosan megtalálhatóak orosz, kanadai, amerikai, európai és izraeli gyártmányú fegyverek is.
A külföldi gyártmányú technikai eszközök között érdemes megemlíteni az orosz gyártmányú Szu-30 és Szu-27 típusú vadászrepülőgépeket, az Il és Tu típusjelű katonai-szállító repülőgépeket, a Mi-8 és Mi-17 helikoptereket, az amerikai Sikorsky S-70, az európai Eurocopter által gyártott AS 332 Cougar és Gazelle helikoptereket, a kanadai Bombardier Challenger 600 utasszállító repülőgépet. Izrael Harpy típusú pilóta nélküli légijárműveket (UAV) szállított Kínának.
A kínai légierőben napjainkban legnagyobb számban a J-7 (Jian-7) típusú vadászrepülőgép található meg, amely a szovjet MiG-21 típusú repülőgép másolata. Hozzáférhető adatok szerint a típusból 500 darab található a légierő állományában. A típus exportváltozata F-7-ként ismert, és a világ több mint 15 országába szállítottak belőle.
A légierő állományában szintén rendszerben áll több min 300 J-8 típusú elfogó vadászrepülőgép, amely a szovjet Szu-15 alapjain készült, közel 120-130 darab J-11 többcélú vadászrepülőgép, amely a Szu-27SK másolata, valamint több mint 160 darab J-10 típusú többcélú vadászrepülőgép, amelynek fejlesztésénél néhány szakértő véleménye szerint az izraeli gyártmányú Lavi repülőgép technológiáját „használták fel”.
A kínai légierő állományában mintegy 2000 katonai repülőgép található, amellyel szakértők véleménye szerint a legnagyobb erő az ázsiai régióban, míg világviszonylatban az Egyesült Államok és Oroszország mögött a harmadik helyet foglalja el.
Nem kevésbé számottevő a kínai haditengerészet sem, bár szakértők véleménye szerint műszaki állapotukat tekintve hatalmas hátrányban van más nagyhatalmak flottáihoz viszonyítva, mivel az állományban lévő hadihajók nagy része elavult. A haditengerészet állományához tartozik tengerészgyalogság, parti őrség és haditengerészeti légierő. A haditengerészet parancsnoka elmondta, hogy a kínai flottát új, precíziós, nagy-hatótávolságú rakétákkal, újgenerációs tengeralattjárókkal kell felfegyverezni, amelyek lehetővé teszik, amelyek állomáshelyüktől nagy távolságban is eredményesen tudnak tevékenykedni és természetesen repülőgép-hordozókra is szüksége van a flottának. Nagy valószínűség szerint fedélzeti repülőgépként az orosz Szu-33 típust, illetve annak másolatát kívánja alkalmazni a haditengerészet. Moszkva előtt hosszú ideje ismert, hogy Peking érdeklődik a típus iránt, azonban nem sietnek a Szu-33 eladásával Kína számára.
 A második tüzérségi hadtest - kínai nukleáris erők - (az orosz stratégiai rakétacsapatok megfelelője) a kínai hadsereg legtitkosabb egysége. A hadtest hat dandárból áll, amelyek az ország különböző pontjain állomásoznak. Szakértők véleménye szerint a kínai stratégiai nukleáris erők napjainkban 100 és 400 közötti robbanófejjel rendelkezik.
Peking katonai költségvetése ma is, mint mindig nagy kérdés. 2008-ban az ország vezetésének hivatalos nyilatkozata szerint az ország katonai költségvetése 60,1 milliárd dollár volt. Ugyanakkor a Pentagon által kiadott jelentés szerint ez az összeg sokkal magasabb, 105-150 milliárd dollár volt.
Washington úgy értékeli, hogy az utóbbi években Peking katonai lehetőségei figyelemre méltó mértékben növekedtek.
A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg állományába az utóbbi időben egyre több, modern, külföldi gyártmányú haditechnikai eszköz került, amelyek hatalmas lökést adtak a hazai hadiparnak.
2009 januárjában a kínai hadsereg vezetése meghatározta a védelmi fejlesztések perspektíváit, valamint a célok megvalósításához szükséges tervezett költségeket.
Az információnak megfelelően Kína kormánya hangsúlyt fektet a struktúra fejlesztésére, és Peking a későbbiekben ragaszkodik az „aktív védelem” stratégiájához. Kína nem tervezi, hogy alkalmazza a megelőző támadás gyakorlatát, nem fog elsőként nukleáris fegyvert alkalmazni, és nem kíván „beszállni” az egyes országok közötti nukleáris fegyverkezési versenybe. |
