Hadiipari mérföldkövek 2010-ben 1. rész

Az első orosz ötödik generációs

A 2010-es év, egy már régóta várt eseménnyel kezdődött – január 29-én levegőbe emelkedett az orosz ötödik generációs repülőgép, a PAK FA (Front Légierő Perspektivikus Repülő-komplexuma) prototípusa. A tesztrepülésnek a Komszomolszk-na-Amure-i repülőgépgyár területén található repülőtér adott otthont. A gép első repülése Szergej Bogdanov érdemes berepülő-pilóta irányításával 47 percet töltött levegőben, és azt leszállás után sikeresnek nevezték. Napjainkban is folynak a PAK FA (T-50) prototípusának tesztrepülései, és a tervek szerint immár ez év elején a második prototípusnak is csatlakoznia kell a tesztsorozathoz. A közelmúltban új „besorolást” kapott a repülőgép, a jelenlegi megnevezése PAK FA/MI - Front Légierő Perspektivikus Repülő-komplexuma/Többfunkciós Vadászrepülőgép. A repülőgép technikai adatai titkosak, hivatalosan annyit közöltek mindössze, hogy a gép magas intelligenciájú pilótakabinnal fog rendelkezni, valamint a fel- és leszállás végrehajtásához mindössze 300-400 méteres pályára van szüksége.

A Szuhoj cég tervei szerint 2011-2012-ben lezajlanak a gép tesztjei, majd 2013-ban az orosz védelmi minisztérium 10 gépet vásárol, amelyeken az orosz légierő fogja a teszteket végrehajtani. A T-50 tesztjeinek első szakasza 213-ban fejeződik be. A gépek beszerzésére az orosz fegyveres erőkre vonatkozó, 2011-2020 között végrehajtásra kerülő kormányprogram ad lehetőséget. A tíz kísérleti gép megvásárlása mellett 2016-tól az orosz védelmi minisztérium további hatvan repülőgép beszerzését tervezi. Az orosz védelmi miniszter helyettese, Vlagyimir Popovkin úgy nyilatkozott, hogy az orosz légierőnek száz T-50 típusú repülőgépre van szüksége.

További információk a gépről: Amit ma az orosz ötödik generációs vadászrepülőgépről tudni lehet

A T-50 alapjain készül az indiai ötödik generációs repülőgép, az FGFA (Fifth Generation Fighter Aircraft - Ötödik Generációs Vadászrepülőgép). A szerződést az orosz és indiai felek 2010. december 21-én írták alá. Az indiai légierő a tervek szerint 250 FGFA repülőgépet vásárol, 25 milliárd dollár értékben.

A második orosz ötödik generációs

2010 májusában az „Oroszország Helikopterei” holding vezérigazgatója, Andrej Sibitov nyilatkozta, hogy Oroszország az elkövetkező néhány év alatt kifejleszti ötödik generációs, csapásmérő helikopterét. Sibitov a helikopter technikai adatairól nem nyilatkozott, de megerősítette, hogy „a cég aktívan dolgozik az ötödik generációs harci helikopter koncepcióján”. Mindössze talán egy hónappal ezelőtt a Mil tervezőiroda főkonstruktora, a vezérigazgató első helyettese, Alekszej Szamuszenko beszélt arról, hogy a helikopter fejlesztése gyakorlatilag 2011-ben veszi kezdetét. Szamuszenko elmondása szerint jelenleg a tudományos kutatómunka kezdetéről beszélhetünk, amely meghatározza az elvárásokat, majd ezután kezdődhet a prototípus fejlesztése. A munkában részt vesz a Kamov tervezőiroda is, amely a koaxiális rotor-vezérlésü helikopterek gyártásában jeleskedik. Szamuszenko azt is elmondta, hogy az új harci helikopterrel szemben támasztott követelmények az elkövetkező 10-15 évre tervezett védelmi koncepció alapján kerülnek meghatározásra.

A követelményekkel kapcsolatban konkrétumok nem ismertek, azonban ezek között valószínüleg szerepelni fognak a következők: nagy repülési sebesség, függőleges felszállás, tüzkibocsátás lehetősége fedezékből, 24 órás, minden időjárási körülmények közötti bevethetőség, felderítő rendszer megléte, megnövelt túlélőképesség, alacsony zajkibocsátás.

A Mil tervezőiroda főkonstruktora szerint az új helikopter függőleges sebessége elérheti a 250-300 km/h-t, míg a vízszintes sebessége a 450-500 km/h sebességet. Ezen kívül a helikoptert mesterséges intelligenciával is ellátják, ami – ahogy fogalmaztak – rugalmasságot biztosít a pilóta számára.

További információk a tervvel kapcsolatban nem kerültek nyilvánosságra, így az sem, hogy a 2011-2020 közötti időszakra vonatkozó, a fegyveres erők fejlesztésére irányuló kormányprogram tartalmazza-e a fejlesztés finanszírozási feltételeit.

Ekranoplan

Az elmúlt év májusában vált ismertté az, hogy Oroszország kész megújítani az ekranoplan (kétéltü jármü) gyártását. A hírt az Alekszejev nevét viselő központi tervezőiroda vezetője jelentette be, amely tervezőiroda, mint a „Kaszpi-tengeri Szörny”, a gigantikus méretü kétéltü jármü (felszálló tömege 544 tonna) megalkotója vált ismertté. Az Alekszejev iroda vezérigazgatója. Szergej Platonov elmondta, hogy a felhatalmazást megkapták Oroszország kormányától a munkálatok felélesztésére, az orosz ekranoplanok sorozatgyártása 2015 után kezdődhet meg.

2010-2011-ben a projekt beindításával kapcsolatos munkákat fogják végrehajtani, és 2012-től kezdődik el a második, sokkal hosszabb időszaka a munkáknak. Ebben az etapban kerül sor a tervező munkákra, amelynek eredményeképpen kifejlesztenek egy „megfelelően nagyméretü ekranoplant”. Platonov nyilatkozata szerint az első etapban Oroszország 50, 100 és 600 tonna vízkiszorítású ekranoplanokat fog építeni.

2010. december közepén Szergej Ivanov, miniszterelnök helyettes úgy nyilatkozott, hogy a 2011-2020 közötti kormányprogram védelmi kiadásokra tervezett kiadásai nem veszik figyelembe az ekranoplanok építését.

Repülőgépek esetében leszállás közben a repülőgépre ható felhajtóerő – a fesztávval megegyező távolságra a talajtól – hirtelen megnő, ezt nevezi a terminológia ground effect-nek. Ezt az aerodinamikai jelenséget (párnahatás) használják ki az ekranoplanok- mindig a gorund effect zónában hajtják végre repüléseiket, közvetlenül a víz- vagy a földfelszín felett. Mindezen tulajdonságok mellett az ekranpolanokat elsősorban vízfelszín feletti repülésekre használják, mivel az a földfelszínhez viszonyítva egyenletesebb. Más hadihajóktól, mint pl. légpárnás-, vagy szárnyashajók elsősorban nagyobb sebességével különbözik, ami elérheti a 460 km/n sebességet is.

A Szovjetunióban 1957-ben kezdődött az ekranoplanok építése, és egészen az 1990-es évek elejéig tartott. A több mint 30 év alatt mintegy 30 ilyen gépet építettek. Az 1960-as években az Alekszejev tervezőiroda a Kaszpi-tengeren építette meg és kísérletezett egy monumentális ekranoplannal, amit a nyugati titkosszolgálatok egyszerüen „Kaszpi-tengeri Szörnynek” neveztek el.

Az ekranoplan fesztávolsága 37,6 m, hossza kb. 100 m, maximális felszálló tömege 544 tonna. 1980-ban a prototípus balesetet szenvedett és elsüllyedt, aminek eredményeképpen a projektet leállították. A legismertebb szovjet ekranoplanok közé tartozott a szállító-deszant „Orlenok” (Sasfiók), valamint a „Luny” (Héja) csapásmérő-rakétahordozó – amit az 1990-es években vontak ki a Fekete-tengeri flotta állományából.