56 fegyverei: A PPS géppisztoly

A II. világháború során a Spagin által tervezett és a szovjet hadseregben rendszeresített PPS-41 a rosszul sikerült PPD-40-es kiváltására készült. A fegyver sorozatgyártását 1940. december 21-én hagyta jóvá a Vörös Hadsereg vezetése, és természetesen Sztálin. A gyártás hosszas előkészületek után 1941 júniusában kezdődött meg a Zagorszki fegyvergyárban.

Szinte még csak az első darabok jöttek le a futószalagokról, amikor a sorozatos német támadások miatt a gyártósorok áttelepítése mellett döntöttek. A meglévő eszközöket keletre, Kirov környékére evakuálták. A folyamatos gyártás és a harcoló alakulatok zavartalan ellátása érdekében további három gyárban indították be a PPS-41 gyártását. A moszkvai gyár például 1945-ig 3,5 millió darabot gyártott le. 

A gyártósorok mellett nők dolgoztak

A PPS-41 szabad hátrasiklású tömegzáras rendszerü fegyver. A zár lövéskor a kiáramló gázok hatására hátrafelé mozog, amely során a hüvelyt kihúzza a csőből, és azt kiveti a fegyverből. A helyretoló rugó energiájának segítségével a zár előremozog, a következő lőszert betolja a fegyverbe, és lezárja a töltényürt. Ez a folyamat mindaddig tart, míg az elsütőbillentyüt elhúzva tartják. A fegyverágy és a tusa fából készült. A tusa nyaka a fegyver markolatához hasonló formát kapott. A fegyver csövét - a hütés hatásfokának növelése érdekében - végig perforált lemezborítással látták le. A csővég kialakítása a lángrejtő és kompenzátor szerepét egyaránt ellátja. A fegyver egyik érdekessége a 71 lőszer befogadására alkalmas dobtár.

Jól látható a dobtár és a csövet körülölelő perforált lemez

Gyártottak ugyan a fegyverhez 35 lőszer befogadására képes ívtárat, de ez közel sem volt oly népszerü, mint a szinte végtelenített dobtár. A kisebb ívtárat parancsnoki tárnak is nevezték. Ez a hatalmas lőszermennyiség, illetve a 900 lövés/perc tüzgyorsaság tette a lövészárkok és a városi harcok egyik legfélelmetesebb eszközévé. Tehát a közelharc kiváló eszköze volt, de csak a közelharcé, hiszen a hatásos lőtávolsága csupán 200 méter volt, ezen a távolságon túl célzott lövés leadására nem volt esély. A célzást tovább nehezítette, hogy a fegyver 3,65 kilogrammos súlya töltött tárral 5,5 kilogrammra növekedett, és ezzel együtt a fegyver kiegyensúlyozatlanná vált.  Spagin 1942-ben áttervezte a fegyvert, tovább egyszerüsítette a szerkezetét, valamint a fatusa helyett behajtható válltámaszt alkalmazott. A PPS-42 néven rendszeresített fegyvert Spagin az ejtőernyősök, harcjármüvek kezelőszemélyzete számára kiírt pályázatra szánta. Ezt a pályázatot nem nyerte el, így a sorozatgyártására sem került sor. A fegyver továbbfejlesztett változata 1945-re készült el PPS-45 néven. Ez típus már teljes egészében fémből készült. Ennek a típusnak azonban nem volt esélye az életben maradásra, mert ekkor már megkezdte térhódítását a Kalasnyikov nevéhez füződő gépkarabélycsalád. 

  Együtt a két vetélytárs

A PPS-41 tömegfegyver volt. Müködése megfelelt a szovjet hadsereg harcászati elvének, azaz hogy a nagy tömegben támadó seregtestek a lehető legtöbb fegyverből a legnagyobb tüzzáport zúdítsák az ellenségre. A nagy mennyiségen volt minden téren a hangsúly, a pontosság másodrendü volt. A PPS-41 nagy tüzgyorsaságával és a nagy mennyiségü lőszer befogadására képes dobtárjával hüséges társa volt ennek az elméletnek. Nem szabad azonban azt sem elfelejtenünk, hogy a németek MP-40-esével szemben ez a fegyver jól türte az időjárás-változásokat, és kevésbé igényelte a folyamatos karbantartásokat.