Rejtélyek a kínai kézbe került Varjag repülőgép-hordozó körül

Az orosz Admiral Kuznyecov repülőgép-hordozó soha be nem fejezett testvérhajója, a Varjag története lehet, hogy mégsem zárult le akkor, amikor ócskavasként eladták a hajótestet Kínának. Egyes hírek szerint ugyanis a hivatalosan ócskavasként bontás alatt álló hatalmas hajót a kínaiaknak eszük ágában sem volt szétvágni, és jelenleg is különféle, fejlesztéseket folytatnak rajta.

A történet szálai még a 80-as évekbe nyúlnak vissza, amikor egy igen ambiciózus flottafejlesztési program részeként megkezdődött egy új, minden eddiginél nagyobb repülőgép-hordozó osztály építése a Szovjetunióban. Az amerikai szuperhordozók mintájára tervezett, de azoktól némileg eltérő koncepciót képviselő osztály első, névadó egysége, az Admiral Kuznyecov és testvérhajója, a Varjag építése el is kezdődött, a birodalom meggyengülése, majd pedig széthullása miatt azonban befejezni és szolgálatba állítani csak az első egységet sikerült.

Az épülő Varjag (ex Riga) a Nyikolajevi hajógyárban

Az Orosz Flotta sem kifizetni, sem rendszerben tartani nem tudott volna még egy hordozót, így a félig megépült második egységet ócskavasként eladták Kínának. A feltörekvő gazdasági és katonai hatalomként számon tartott kínaiak ugyanígy jutottak hozzá az egykori Kijev-osztály egyik egységéhez, a Minszkhez is. Mindkét hajót megtartották, nem bontották szét, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy tapasztalatokat szerezzenek velük. Kína ugyanis intenzív hadsereg fejlesztési programjának keretében légierejét és hadiflottáját is korszerü, nagy harcértékü, részben saját fejlesztésü, részben megvásárolt vagy licenc alapján gyártott eszközökkel szereli fel. A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg Haditengerészetének nem titkolt célja, hogy a következő évtizedben repülőgép-hordozókat állítson hadrendbe, melyek segítségével elérhető közelségbe kerülhet Tajvan visszafoglalása és a világtengereken való megjelenés is, globálissá téve jelenlegi regionális nagyhatalmi státuszát. A nagy méretü hadihajók építésének terén azonban nem rendelkeznek kellő tapasztalattal, így kézenfekvő volt, hogy az oroszoktól megvásárolt egységeket használják fel alapul.

 Az Admiral Kuznyecov, az Orosz Haditengerészet egyetlen rendszerben álló repülőgép-hordozója szerencsésebb karriert futtot be mint testvérhajója, a Varjag.

A Varjag-ot a Boszporuszon és a Dardanellákon keresztül vontatták el. A kínaiaknak nem kevés diplomáciai erőfeszítésükbe került, hogy a NATO tagállam Törökországot rávegyék arra, hogy átengedje felségvizein a félig kész repülőgép-hordozót.

A Minszk egy erős fegyverzetü, helikopter-hordozó cirkáló, mely ugyan alkalmas volt STOVL repülőgépek üzemeltetésre, de alapvetően  specializált feladatkörre, a tengeralattjárók elleni harcra fejlesztettek ki, így a kínaiak számára nem ez a követendő fejlesztési irány. A Varjag azonban már egy, a hagyományos repülőgépek igényeinek megfelelően tervezett, általános feladatkörü hajóosztály tagja volt, mely flottakötelékek vezérhajójaként és légvédelmi-, valamint csapásmérő egységként is bevethető. Éppen ezért valószínü, hogy a 2002 óta a Dailan-i hajógyárban álló Varjag hajótestét meg sem kezdték elbontani, hanem intenzív vizsgálatoknak vetették alá.

Ezen a nemrég készült mühold felvételen a Varjag látható a Dailan-i hajógyárban.

Ezt a feltételezést erősíti meg az a tény is, miszerint a hajót lefestették a Kínai Flotta szabvány szürke színére (ami egy elbontandó hajó esetében nem logikus), valamint az, hogy különböző anyagok és berendezések intenzív ki- és beszállítását figyelték meg abban a dokkban, ahol áll. Kérdés persze, hogy a kínaiak csak kísérleteket folytatnak tapasztalatszerzés céljából, vagy esetleg be akarják fejezni a félig elkészült óriást, és rendszerbe is kívánják e állítani. Ez utóbbi lépés ugyanis felgyorsíthatná a kínai hordozó fejlesztési programot, de beláthatatlan diplomáciai lépéseket vonna maga után az USA és szövetségesei részéről. Ne felejtsük el azonban, hogy Oroszország évi sok milliárd dolláros fegyvereladásokat abszolvál Kínában (főleg a Szuhoj Szu-27/30 repülőgép család révén), melynek fenntartása nemzetgazdasági érdek, így adott esetben elképzelhető, hogy szemet hunynának a kínaiak etikátlan lépései felett, sőt segítenének a hajó felszerelésében. Hosszabb távon persze az oroszoknak sem érdeke egy valóban erős kínai katonai potenciál létrejötte, azonban meggátolni nem tudják annak fejlesztését, ezért feltehetőleg azt a taktikát választják, hogy minél több hasznot igyekeznek húzni belőle. Bár a magas energiahordozó árak hatalmas extrabevételeket hoztak az elmúlt években Oroszországnak, a fegyvereladások is nélkülözhetetlenek a lassan magára találó hadiipari ágazatnak és áttételesen a fegyveres erőknek.

Akár a Varjag befejezése és szolgálatba állítása is elképzelhető, mivel ez a lépés viszonylag rövid idő alatt egy bevethető repülőgép-hordozóhoz juttathatná Kínát.

Jelenleg azért valószínübb az a feltételezés, hogy a kínaiak csak tesztek céljából használják a Varjag-ot, de az sem zárható ki teljesen, hogy távlati elképzeléseik is vannak a hányatott sorsú hordozóval. Mindenesetre rövid időn belül várható, hogy így vagy úgy, de Kína is belép a repülőgép-hordozókat birtokló országok elitklubjába és a Népi Felszabadító Hadsereg Haditengerészetének flottakötelékei folyamatosan jelen lesznek a világtengereken.