Születésnapi buli - 65 éves bemutató kötelék

A Frecce Tricolori hivatalos neve 313° Gruppo Addestramento Acrobatico, melyre a Pattuglia Acrobatica Nazionale (PAN) megnevezést is használják. A csapat az Udine tartományban található Rivolto légi bázison települ. Gépeik a Pony hívójelet viselik: ezt a hagyományt annak idején Zeno Tascio százados vezette be. Ez a tradíció Francesco Baracca első világháborús olasz ásznak állít emléket, akinek gépén lovas motívum volt látható. A Ponyk számozása a program esetében egytől tízig tart, melyek közül az utolsó alapesetben a tartalék gépet jelenti - bár olyan is előfordul, hogy azzal repülik a szólót. Ezen kívül a mindennapok során létezik még néhány ilyen hívójel: a Pony Zero az alakulat parancsnokáé, a 11-16 közötti számokat pedig kiképzés során használják.

Kék történelem

A bemutatócsoportot 1960-ban hozták létre: abban az időszakban, amikor az olasz légierő (Aeronautica Militare) már a háború utáni reneszánszát élte, immáron a NATO tagjaként. A repülőnapok során így már mindkét szervezetet képviselték. Kezdetben négy darab F-86-ost használtak, melyekkel kiválóan demonstrálhatták a precíz kötelékrepülést. 1964-től a hazai FIAT G.91-esre nyergeltek át, ezzel már az olasz ipart is reprezentálták. Az új típussal nemcsak a kötelék mérete növekedett meg, hanem a különféle manőverek köre is kibővült. Ezzel együtt a Frecce Tricolori immár szerte Európában bemutatkozott.

A következő váltásra 1982-ben került sor: az Aermacchi MB-339-es esetében egy direkt a számukra kifejlesztett, úgynevezett PAN verziót üzemeltetnek. A Viper 632-43-as sugárhajtóműnek köszönhetően a gépek akár 890 km/órás sebességet is elérhetnek, a kötelék-műrepülést pedig a pilóták még precízebben tudják végezni. Ezzel egyúttal az Alenia Aermacchi kiképzőgépét is reklámozzák.

A legújabb, még bevezetés alatt álló típus esetében kezdetben az M-345-ös kiképző repülőgépre esett a választás. A döntés később nem bizonyult túl szerencsésnek, mégpedig a speciális feladathoz nem teljesen megfelelő teljesítmény miatt. Ezért a csapat a jövőben végül az M-346-ost használja majd. Az „eggyel magasabb kategóriába” tartozó gép a fejlett elektronika mellett több üzemanyaggal is rendelkezik, ami a levegőben tölthető időt is kedvezően befolyásolja.

Különleges esemény

A 65. születésnapi bulira 2025. szeptember 6-7-én került sor a bázis otthonának számító Rivoltóban. Az esemény jóval többről szólt, mint aminek elsőre tűnhet: a történelmi visszatekintés mellett az olasz légierő hadműveleti képességeiről, illetve a vendégeknek köszönhetően a NATO szövetségéről is ízelítőt kaphattak a látogatók.

A meghívottak között több bemutatócsoport is szerepelt. A Patrouille de France nyolc Alpha Jet géppel érkezett. Programjuk a kötelékezésen túl a típus orsózó képességeit is demonstrálta. A svájci Patrouille Suisse hat darab F-5E Tiger II szuperszonikus vadászgépével többek között precíz gyémántalakzatokat mutatott be.

A Turkish Stars NF-5-ösei Konyából érkeztek. A holland gyártású gépek igencsak öregek, de több esetben is átestek modernizáción és füstgenerátorok is beépítésre kerültek. A finn Midnight Hawks négy BAe Hawk Mk.51 gépével szintén látványos programot repült. A csapat számára a rivoltói szereplés a 2025-ös szezon egyetlen külföldi eseményét jelentette.

Lengyelországot az 1998-ban alapított Team Orlik képviselte, ők hat PZL-130-as turbólégcsavaros kiképzőgéppel rendelkeznek. A horvát Krila Oluje hasonló kategóriájú PC-9M-eket használ, melyeket oktatópilótáik repülnek. Bár a lett Baltic Bees L-39C Albatros gépeket üzemeltet, a kék-sárga külső civil példányokat takar.

Erős légierő

A Reparto Sperimentale Volo alakulat elsősorban teszteléssel foglalkozik. Eurofighter 2000 Typhoon gépük agresszív függőleges manővereivel kápráztatta el a közönséget. A T-346A Master szintén agilis programot mutatott be, közte nagy állásszögű repüléssel. A C-27J Spartan harcászati szállítógép „szokásához híven” vadászos manővereket végzett, például orsókat és bukfenceket.

A modern, alacsony észlelhetőségű Lightning II-es család két tagja, az F-35A, illetve a helyből felszálló B szintén megjelent, méghozzá a nyáron reaktivált 101° Gruppo alakulat színeiben. A spanyol EF-18M Hornet tolóerejéhez és kiváló manőverező képességéhez híven szűk fordulókat és nagy állásszögű elemeket mutatott be.

Történelmi gépek

A FIAT G.91R természetesen a Frecce Tricolori színeit viselte. Felújítása nemrég fejeződött be: az egyetlen üzemképes példány, amely az olasz repülőipar és a kötelék múltját egyaránt reprezentálja.

A programban a Nagy Háború korszakát is felidézték. A Jonathan Collection Caproni Ca.3-asa egy hárommotoros bombázó. Bár replika, így is az egyetlen, amely az első világháború jellegzetes nagy méretű konstrukcióját mutatja be. A vele együtt látott SPAD S.XIII-as szintén utólagos építés, ennek ellenére közösen kiválóan mutatták be az olasz légierő korai időszakát.

Egy másik veterán már a hidegháborúból származott: a Soko G-2-es Galeb. Az 1961-ben gyártósorra került jugoszláv sugárhajtású kiképzőgép Nyugat-­Euró­pában csak ritkán látható.

Érdekességek a földön is

Az eddig említett kötelékeken és gépeken túl is bőven akadt még látnivaló. A Flying Bulls T-28-assal, AH-1F Cobrával, illetve a műrepüléséről is híres BO-105-ös helikopterrel képviseltette magát. Dario Costa olasz műrepülő bajnok Edge 540-essel tartott bemutatót. Korábban ezzel állított fel egy különleges Guiness rekordot: a világ leghosszabb alagút átrepülését. (Az 1730 méteres távot 44 másodperc alatt teljesítette Törökországban.)

A statikus soron is voltak még érdekességek. Az F-84F a Frecce Tricolori előtti olasz műrepülő csapatokat jelképezte: a típus a Diavoli Rossi, illetve a Getti Tonanti színeit viselte. Az F-86E szintén a történelmet illusztrálta, a G.91-esből pedig többféle verziót is kiállítottak. A gépek között az olasz kötelék jelenlegi „madarai” is helyet kaptak: a jelent az MB-339 PAN, a közeli jövőt pedig a T-346-os képviselte, szintén már a csoport színeiben.

Profi szervezés

A nagyszabású esemény természetesen komoly kihívások elé állította a házigazdákat. Ezt jól jellemzi a napi százezres tömeg is, amely a logisztikát tette próbára. Ezen kívül a repülőeszközök kiszolgálásáról, esetleges javításáról is gondoskodni kellett, a biztonsági tényezőkről nem is beszélve. És mivel nem pusztán katonai eseményről volt szó, a polgári légiközlekedési hatósággal is folyamatosan koordinálni kellett. És természetesen a vendég kötelékek, alakulatok is rengeteg munkát adtak a szervezőknek.

A parancsnok

Franco Paolo Marocco alezredes a 313° Gruppo, egyben a bemutató csoport parancsnoka is. Pozíciójából adódóan ő repüli a Pony Zero hívójelű MB-339-est. Az alakulat történetében ő a 26. személy, aki ellátja ezt a beosztást, ami azért is kiemelkedő, mert ők az olasz légierő egészét képviselik, mégpedig külföldön is. Az évfordulós rendezvényre ez még inkább igaz: „Ez egy különleges esemény, melyre szerte Európából hívtunk barátokat, hogy együtt emelkedjünk az égre.” Ez persze parancsnoki szemszögből is komoly kihívásokat tartogatott: a koordináció során számos nemzettel kellett együttműködni. A bemutató méreteiből adódóan az egész Aeronautica Militare részt vett annak szervezésében és lebonyolításában, ennek összefogása szintén eredményezett plusz feladatokat.

Vendégkönyv

Nannini őrnagy, becenevén Bigfoot a Patrouille Suisse hatos számú gépének pilótája. Számára a rivoltói esemény egyben a bemutató pályafutásának végső állomását is jelenti. Több, mint 2500 repült órával rendelkezik, ebből ezerrel az F-5 Tiger II-esen. Az olasz helyszínt fantasztikusnak találta, ráadásul a hazai, hegyek közötti körülményekhez képest itt hatalmas tér állt a rendelkezésükre. Az olasz csapatról elmondta, hogy a barátságon túl szakmailag is lenyűgözi őket a bemutatójuk dinamikája, amit az új repülőgép még jobban kiemel majd. A születésnapi ünnepség volt számára az utolsó külföldi bemutató, melyet már egy 2026. januári hazai demo fog követni.

Ville Mattila százados a finn Midnight Hawks kommentátoraként érkezett Rivoltóba. Számukra hatalmas megtiszteltetést jelentett, hogy meghívást kaptak az eseményre. A kiváló szervezés és logisztikai támogatás mellett a meglepően kedvező időjárás is szokatlannak számított. Svájci kollégáiktól eltérően a finneknek a hegyes környezet is újdonságnak számított, ami nagyszerű hátteret biztosított a bemutatójukhoz.

A cikk nyomtatott változata az Aranysas magazin 2026. januári számában olvasható.