Erődemonstráció - Hathatós válasz napjaink kihívásaira

- Milyen menetrend alapján történik egy ilyen, több ország légierejét érintő kiemelt fontosságú katonai rendezvény előkészítése?

- Mivel ez volt az Észak-atlanti Szerződés Szervezete legnagyobb 2024 éves légi hadgyakorlata, ezért a felkészülésnek is alkalmazkodnia kellett a fokozott elvárásokhoz. A Magyar Légierő parancsnoksága éves szinten két ambíció szintű jelenlétet vár el a kecskeméti repülődandártól, így a tavaszi Lion Effort, a Gripent használó országok közös gyakorlásán kívül (beszámolónk az ARANYSAS 2024/7. számában) a görögországi esemény is szerepelt a kiképzési terveinkben.

A konkrét előkészítés több mint egyéves egyeztetések sorozatát jelentette. Mivel ezzel a demonstrációval a Nellis légibázis „védjegyének” számító Red Flag európai testvérét kívánták megteremteni, így a számunkra újdonságnak számító módszerekkel az Amerikai Egyesült Államokból érkezett, nagy tapasztalatú, profi szakemberek irányították a teljes folyamatot a menedzseléstől a kiértékelésekig.

Az első tervezési konferencián főként a kiképzési célok meghatározása történt meg, majd időben egyre közeledve a végrehajtáshoz a pontosítás következett. Itt már rögzítették a nemzeti felajánlások - repülőgépek száma és típusa - mellett a teljesítendő feladatrendszereket is, tehát melyik nemzet miben kíván részt vállalni, ezzel biztosítva a kiutazó hajózók képzési szintjének emelését.

- A Ramstein Flag 2024 külföldi résztvevők számára kijelölt légibázis nevét olvasóink az Oniochos nemzetközi gyakorlatokról ismerheti. Milyen volt magyar szemmel Andravida?

- A gyakorlat kezdete, a hivatalos „zászlófelvonás” előtt a Magyar Honvédség szállítógépével már kiérkezett a magyar kontingens munkáját támogató csapat, így a magyar Gripenek leszállása és fogadása már műszaki katonáink segítségével történt.

A JAS 39-eseink alapvetően két szárny alatti póttartállyal érkeztek, de vittünk magunkkal még tartalékot is. A bázison dolgozó szakemberek jó házigazdaként fogadták a résztvevőket. Megismerve a repülőtér biztosította lehetőségeket kiderült, hogy korszerű körülmények között dolgozhatunk majd. Ezen a bázison történik a görög hajózók legmagasabb szintű - fighter weapon instructor - képzése, így mi is az általuk használt lépcsős oktató terem hatalmas kivetítőin elemezhettük ki a légi harcainkat, nézhettük vissza a rakéta indításainkat és a harcászati manőverek vizuális részeit.

A résztvevők számára felépítettek egy konténervárost is. A különböző nemzetek így a NATO titkos informatikai rendszerein keresztül a napi repülési harcparancsokat, illetve a különböző gyakorlattal összefüggő minősített felderítő információkat a saját „irodájukban” kapták meg. A görög fél magas szintű befogadó nemzeti támogatására és felkészültségére jó példa, hogy amikor egy közelgő viharveszély miatt szóba került a repülőgépek biztonságba helyezése, azonnal volt tervük az összes harci gép fedett helyre vontatásához.

Tíz hajózó vett részt Kecskemétről, de magyar részről érkezett légvédelmi rakétás szakember is, mivel a gyakorlatnak kiemelt része volt mind a saját integrált légvédelmi rakétarendszerekkel való együttműködés, mind a szimulált ellenséges rendszerek elleni tevékenység. Emellett fontos megemlíteni, hogy részt vett egy fő légvédelmi tiszt is az MH Légi Vezetési és Irányítási Központból, aki a 60-70 gépes kötelékek irányításában működött közre.

- Milyen időrend szerint követték egymást a gyakorlat végrehajtásához szükséges konkrét helyszíni munkafázisok?

- A soron következő repülés előtti napon, reggelente kezdődtek el a másnapi feladatokra való tervezések. Az előkészítő szakaszban reggel nyolc órától először csak a különböző feladatkörök parancsnokai, illetve a köteléket vezető „mission commander” és helyettese vettek részt. Itt jegyezném meg, hogy a gyakorlat során az egyik hajózónknak lehetősége adódott „mission commander” helyettesként részt vennie az egyik feladatban. Nagy segítséget jelentett számunkra, hogy a magyar csapatból négyen elvégeztük a spanyolországi TLP (Tactical Leadership Programme) mission commander képzést. A tervezés későbbi fázisában kapcsolódtak be a négy gépes kötelékek parancsnokai és így alakult ki este nyolc órára a másnapi repülések részletes rendje.

- A feladatrendszer ismert volt, következett-e további pontosítás?

- A végrehajtás napja ezzel kezdődött. Reggel kilenctől indult a betervezett repülések végső egyeztetése. Ezen már minden résztvevő személyzet ott volt. Itt már csak a végrehajtandó feladatokat ismertették részletesen. A tervezés egyik fő produktuma a légierős nyelven Comcard-nak nevezett A4-es lap volt, amin az összes olyan adat megjelent, amelyet a repülés során mindenkinek ismernie kellett, így a magassági blokkok elosztása, a használatos frekvenciák, a kötelékek hívónevei, és a különböző kódszavak is.

Már az előkészítő konferenciákon meghatározták, hogy a görög fél lesz a „rossz fiú”, Rafale-okkal és F-16-osokkal ők játszák az égen a vörös csapatokat, míg a többi 11 ország a kék oldalon harcol. Érdekességképpen a román és olasz vadászgépek hazai bázisokról indulva csatlakoztak az éppen esedékes feladatokhoz.

Délután 14 órakor kezdődtek a felszállások, majd kiérkezések a meghatározott forgatókönyv szerinti légtérbe. Nekünk a COMAO (Composite Air Operations) repülések során legtöbbször a csapásmérő csapatokat kellett biztosítanunk. Az alapvetően földi célpontok - légvédelmi rendszerek- támadása az amerikai F-35-ösök feladata volt. A légi fölény kivívásában sok esetben 6-8 nemzet gépei voltak az égen, ügyelve a meghatározott magassági elkülönítés betartására.

A gyakorlat rendezői tökéletesen tudták részünkre szimulálni a valós harchelyzetet. Gripenjeink kijelzőin az adatkapcsolati rendszerek és az RWR (Radar Warning Receiver) segítségével folyamatosan nyomon követhettük a számunkra kijelölt ellenséges célpontokat.

A többnemzeti nagykötelékekben végrehajtott feladatokon kívül - a görög fél kérésére - alkalmunk volt F-16-osokkal az IRIS-T és a Sidewinder paramétereit felhasználva „közel légi harcot” is vívnunk.

A forgatókönyvek függvényében a repülések éjszaka is folytatódtak, de mi csak nappali feladatokban vettünk részt az idén.

A magyar kontingens - műszaki katonáinknak is köszönhetően - a feszített munkatempó mellett minden feladatot teljesített. Létszámunkból adódóan négy fő folyamatosan a tervezésben vett részt, négy fő éppen repülte a ránk kiosztott feladatot, vagy a kiértékelésen dolgozott. A csapat munkáját egy fő kijelölt hajózó beosztású hadműveleti tiszt támogatta, illetve irányította. Számomra az elsődleges feladat a magyar kontingens képviselete, a helyiekkel való kapcsolattartás, illetve magasabb szintű koordinációs feladatok voltak, de szerencsére volt lehetőségem pár alkalommal repülni is.

- Az esemény honlapján gyakran feltűntek igazi „Star Wars Canyon” hangulatot idéző fotók, ahol egy szűk hegyszorosban mutathatták be tudásukat legtöbbször a görög, de külföldi pilóták is. Ezen kik vehettek részt?

- Voltak olyan nemzetek, aki sokkal hamarabb, már egy héttel a gyakorlat megkezdése előtt kitelepültek Andravidára, így számukra lehetőség nyílt ilyen „ismerkedő repülésekre”, melyet a dombtetőkön álló szpotterek nagy örömére hajthattak végre.

- Az esemény leglátványosabb - bár kimondottan békés hangulatú - eseménye a 10 gépes kötelékrepülés volt az Égei-tenger felett. Ebben részt venni igazán emlékezetes másfél óra lehetett…

- Több szempontból is szerencsés választás volt a görög helyszín, így kézenfekvő volt, hogy kihasználva a napfényes órákat és a szigetvilágot körülvevő tengert összeálljon egy, a NATO légierők összetartozását bemutató kötelék, amelyben a részvétel az összes hajózó számára nagy élmény volt. Én a 40-es oldalszámú Puma-fejes Gripennel csatlakozhattam a többiekhez. A repülési nap előtt a kötelékben résztvevőkkel közösen kitaláltuk és összeállítottuk a formációkat, amikben összeállunk a tenger felett. Az adott napon a felszállást már csak egy alig kétórás egyeztetés előzte meg. 600 km/órás sebességgel a meghatározott alakzatokban repültünk. Az útvonal bizonyos szakaszain az előttünk és felettünk lévő C-27-es Spartanból a fotósok és videósok hihetetlenül szép képeket készíthettek. Az esemény fontosságát jól szemlélteti, hogy a világ leghíresebb légi fotográfusa, a japán Katsuhiko Tokunaga is meghívást kapott a fedélzetre.

- A gyakorlat zárása népünnepély vagy inkább hivatalos ceremónia volt?

- Inkább csak protokolláris esemény volt, ahol Nikos Dendias görög honvédelmi miniszter és a házigazda, James B. Hecker tábornok, a szövetséges légierő parancsnoka értékelte a közös munkát. Mindenképpen említésre méltó, hogy az amerikai Red Flag gyakorlatokon is résztvevő szakmai stáb kiemelte, hogy ilyen fegyelmezett végrehajtással még nem találkozott az általa „levezényelt” erőpróbákon, és elégedettségét fejezte ki a látottakkal kapcsolatban.

A nemzetek rangidősei szűk körben természetesen megajándékozták egymást, így tettünk mi is.

- A felsoroltakból kiderült, hogy egymás gépeinek megismerésére szinte alig maradt idő, de volt-e lehetőség találkozni a régi ismerősökkel?

- Szerencsére a magyar hajózókat már ismerik a világ számos országában. Sokunkat összeköt a kanadai NFTC képzésen töltött évek emléke, de most arra is volt példa, hogy a francia Rafale hajózók egy 2014-ben a Tiger Meeten készített videónkat kérték el. Sikerült találkoznom azzal a spanyol Typhoon századparancsnokkal is, akivel már most tudtunk egyeztetni a jövő évi litvániai légtérrendészeti missziónk együttműködési lehetőségeiről.

Természetesen kölcsönösen kerestük az alkalmat a svéd hajózókkal is, hogy át tudjuk beszélni a tapasztalatainkat egymás között, főleg a Gripen-specifikus dolgokat illetően. Ilyenek voltak a Link 16-tal vagy az IFF MODE 5-tel kapcsolatos észrevételek, mivel mindkét nemzet most használta ezeket először nagyobb NATO gyakorlaton.

- Minden búcsúkor megfogalmazódik a kérdés, hogyan tovább?

- A Ramstein Flag esetében könnyű a válasz, 2025 tavaszán Dániában és Hollandiában fog lobogni a zászló, magyar részről már megkezdődött a felkészülés.