A 25/88. Könnyű Vegyes Zászlóalj ejtőernyősei végrehajtották évi első ugrásukat. Az MH Szárazföldi Parancsnokság alárendeltségébe tartozó alakulatok közül ők voltak az elsők, akik január 25-én egy helikopter ajtaján kiléptek a levegőbe. Az ugrás korona volt a több mint egyhetes ismeretfelújító felkészülésen. Ennek során az ejtőernyős katonák átismételték az ejtőernyőzés elméletéti és gyakorlati tudnivalóit, begyakorolták a vészhelyzetek megoldásait, és gyakorolták az ejtőernyők hajtogatását is. A felkészülés – melynek része volt egy testnevelési felmérés is – végén a katonák vizsga során számot adtak tudásukról.
Az ugrások végrehajtására több napot szántak, hogy az ilyenkor szeszélyes időjárás ellenére is végre tudják hajtani a feladatot. A várakozás meghozta gyümölcsét. A fagy és a hideg szél enyhült az ég ragyogó tiszta volt, így a 600 méter magasan uralkodó mínusz 18 fokos hideg sem akadályozta az évi első ugrás végrehajtását. A 600 méter magasból végrehajtott ugrás során már senki sem érezte olyan hidegnek a levegőt. Dolgozott a szokásos adrenalin, ami ilyenkor a katonákban inkább a figyelmet és összpontosítást jelzi, mintsem a félelmet.
Noha bevett szokás, hogy az ejtőernyős tábor első ugrását a zászlóalj parancsnoka hajtja végre, az idén erről az előjogáról lemondott. Az ejtőernyős üzem kezdetén a múlt évben avatott ifjú tiszt Hetényi Botond hadnagy az ejtőernyős kiszolgáló szakasz parancsnoka, és Iván János szakaszvezető voltak a célugrók. „Ők ketten voltak, akik megtörték az eget.” Az évi első ugrását, természetesen katonáival együtt, végrehajtotta Sándor Zsolt alezredes, a zászlóalj parancsnoka is, aki egyéb teendőit megszakítva kóstolt bele a levegőbe, aktív kikapcsolódás gyanánt.
A felkészítés, és az évi első ugrás ilyen korai végrehajtása azért volt fontos, mert a könnyü vegyes katonái nem tartják az ejtőernyőzést öncélú tevékenységnek, hiszen ez köztes lépcsőfok az év további feladataihoz. A zászlóalj alkalmazási elvei szerint az alegységek kirakásának fontos módja, a légi kiszállítás és ejtőernyős ugrás. Az ejtőernyős alegységek minden harcászati gyakorlatukat ejtőernyős ugrással kezdik, így készülve az év során megrendezésre kerülő magasabb szintü gyakorlatokra. A katonák legközelebbi ugrásukat már „élesebb” körülmények között a táborfalvai gyakorlótéren hajtják végre, ahol bonyolult terepre kell végrehajtaniuk ugrást természetesen teljes felszereléssel és teherernyők dobásával együtt.
Szöveg: Géczi Sándor zászlós, Muri László zászlósKép: Tőzsér János törzsőrmester
