Eső, hó és páncéltörő

„Kiváló lövés volt uraim!” – dicséri meg katonáit, a tüzelőállásból történő kivonulás után Hattyár István őrnagy, az MH 25. Klapka György Lövészdandár harci-támogató zászlóaljának parancsnokhelyettese. Ő vezeti azt az egy hetes, november 12–16-a közötti, éleslövészettel egybekötött, összevont kiképzést, amelyet az MH Összhaderőnemi Parancsnokság alárendeltségébe tartozó, páncéltörő fegyverzettel is rendelkező alegységek számára rendeltek el. Tatáról, Szolnokról, Debrecenből és Hódmezővásárhelyről érkeztek katonák a Veszprém közelében található nullaponti lőtérre. Összesen nyolcvanan.

Nagy-Varga Kornél századostól, a tatai zászlóalj páncéltörő ütegparancsnoktól megtudom: utoljára két évvel ezelőtt vonták össze a Magyar Honvédség páncéltörő katonáit. Akkor is és most is a kezelők jártasságának szinten tartását és az alegységekhez újonnan érkezett katonák szakmai tudásának fejlesztését tüzték ki a kiképzés céljául az elöljárók.

Miközben beszélgetünk egy másik, Fagot páncéltörő rakétával felszerelt tüzcsoport indul meg a tüzmegnyitás terepszakaszára. Sietniük kell, a célterület ugyanis egyre nagyobb ködbe burkolódzik, s hatalmas pelyhekben kezd esni a hó. Pár száz méterrel távolabb, a Konkursz típusú rakétával felszerelt, BRDM–2 típusú harcjármüvek kezelő személyzetei is felkészültek a tüzelésre. Mindkét rakétájuk célba talál, de az egyre romló időjárási körülmények miatt le kell fújni az éleslövészetet. „Majd talán délután…” – reménykednek néhányan a lövészetre váró katonák közül. A meteorológiai előrejelzés azonban nem sok jóval bíztat.

Várakozunk, s közben a páncéltörő fegyvernemről beszélgetünk. Hattyár őrnagy szerint, a szakzsargon ma már nem is fegyvernemként, inkább a harcoló csapatok egyik tüztámogató elemeként tekint a páncéltörő alegységekre. Hasonlóan a tábori, vagy éppen a légvédelmi tüzérekhez. Feladatuk pedig az ellenséges, könnyü páncélozott eszközök pusztítása, a müszaki építmények rombolása, valamint az alacsonyan – maximum háromszáz méter magasan lebegő – helikopterek megsemmisítése. Megtudom azt is, hogy éles páncéltörőrakéta-lövészetre csak olyan katona jöhet, akik a tatai laktanyában található szimulátoron legalább 650 sikeres rakétaindítást teljesített. E berendezés egyébként egy számítógéppel összekötött Fagot indítóállvány. Ugyanakkor a Konkursszal felszeret harcjármüvek személyzete is használhatja kiképzésre, hiszen a két páncéltörő rakéta kezelőszervei egyformák.

A hó közben átvált esőre. A lőtér szélén tevékenykedő csoportot azonban nem zavarja a rossz idő. Ők a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Kossuth Lajos Hadtudományi Kar, müveleti-támogató tanszékének végzős, tüzér szakirányú hallgatói, akik ugyancsak részt vesznek a páncéltörők kiképzésén. Parancsnokuk, dr. Furján Attila alezredes, egyetemi docens elmondja: azokat a szakmai fogásokat gyakorolják be, amelyeket tantermi körülmények között nem tudnak elvégezni. Például a Konkursz indítóállványok töltését és ürítését. Az egy hetes kiképzés végére pedig – szakharcászati foglalkozásként – minden BRDM–2 típusú harcjármü irányzói „székébe” egy-egy hallgatót ültetnek. Akiknek aztán végre kell hajtaniuk a szakaszparancsnoktól kapott utasításokat.