Ezerötszázadik ugrására készül a háromdanos oktató

Az edző figyeli a jelenléti ívet, sorolja a sportolók neveit. Ránéz a dátumra, és maga is csodálkozva, mondja:

- Nem hiszitek el, húsz éve kezdtem el a karatét.

Az edző, Lázár Tibor, ebben a vele elválaszthatatlanul összenőtt szerepben sensei vagyis fekete öves, három danos kyokhusinkai oktató. A szerep nem fedi pontosan a lényeget, mert inkább életformáról beszélhetünk.

Lázár Tibor harckocsi parancsnokként végzett. Tatára került a páncélosokhoz, ám hogy keresse és megtalálja a saját útját, hamarosan a győri felderítőkhöz kérte áthelyezését. Kilencvenben már zöldöves sportoló. A tapasztalatok igazolták, helyes irányba indult, s amikor Szolnokon légi mozgékonyságú zászlóalj alakult, ide jött.

A küzdősportot a Furkó Kálmán által vezetett Banzai Karate Klubban folytatta, később gyerek csoport edzőjeként. A fekete övért és az egy danért 1996-ban sikeresen küzdött meg. Néhány évvel később felvették a Semmelweis Ignác Orvostudományi Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karrára, ahol felsőfokú karate szakedzői képesítést kapott. A diploma megszerzésének évében az MH 34. Bercsényi László Felderítő Zászlóaljnál hadnaggyá léptették elő. A következő évben élete egyik fordulópontjához érkezik.

Afganisztánban az MH Könnyü Gyalog Század 3. váltás első szakaszparancsnoka lesz. A külszolgálat önmagában is jelentős változás, ám fontosabb ennél az ott nyújtott teljesítmény. Lázár hadnagy katonáival 2005. október 14-én konvojkísérési feladatot hajtott végre. Amikor visszaindultak a Camp Julien táborba, egy félszáz főből álló csoportosulásra felfigyelve a hadnagy megállította a konvojt, biztosította a helyszínt. Kiderült, az emberek egy kerékpáros cserbenhagyásos gázolása miatt gyültek össze. Elsősegélyben részesítették a súlyos sérültet, s azon az úton, ahol már több robbantásos merényletet követtek el, a veszély ellenére is segítetek, nem engedték elszabadulni az indulatokat.

Helytállásáért emléktárgyat kapott a miniszterelnöktől.

„Lázár hadnagy úr és beosztottjai helytállása a kritikus helyzetben példaként szolgálhat a század valamennyi katonája számára távol a hazától, embert próbáló körülmények között szolgálatuk kiváló ellátásához. Olyan értékeket juttat érvényre, amelyekre az egész Magyar Honvédség új szellemisége megerősítésében szükségünk van” – írta Havril András vezérezredes a HM HVK vezérkar főnök a köszöntő levélben.

A múlt évben lett a Helikopter Bázis ejtőernyős kiképző tisztje, főhadnaggyá lépett elő. Néhány hét múlva meg lesz az ezerötszázadik ejtőernyős ugrása. A két jubileum szinte egybe esik, a hivatás és a küzdősport. Párhuzamosan futnak, ki is egészítik egymást.

Ám biztos családi háttér nélkül a külföldi és az itthoni szolgálatteljesítése sem valósulhatna meg maradéktalanul. A hivatás és az edzések miatt a feleségre hárul az otthoni többletmunka, aki vállalja a nehézségeket, a hat éves fiú és a három éves lány nevelését. Az edző teremben, a dozsóban katonákat, rendőröket oktat. Este nyolckor vége az edzésnek, a rítusok szerint elköszön.

Útra indítónak, tanácsnak a következő edzésig még hozzá teszi egy régi mester szavait:

- Ne messze földön keresd önmagad, ne homályos vallásokban és ideológiákban, saját magadban keresd a válaszd, saját gyengeségedben és saját erődben. Ez a zen útja