Rémült libák és fekete trotilfüst

– Müszaki alakulat lévén szükséges, hogy katonáink készség szinten tudjanak bánni a robbanóanyagokkal, éppen ezért a zászlóalj kiképzési tervében minden évben legalább egy robbantási foglalkozást betervezünk számukra – árulja el Polónyi Tibor hadnagy, a szentesi MH 37. II. Rákóczi Ferenc Müszaki Zászlóalj laktanyája közelében található hékédi helyőrségi gyakorlótéren.

A fiatal tiszt ezúttal – egészen pontosan február 25–29-e között – az első hídépítő század katonái számára előírt robbantási foglalkozás végrehajtásáért felel. Mint elmondja: mindegy egyes robbantási kiképzés egy hét időtartamú. Az első két nap a mindenki által gyülölt tantermi foglalkozásokkal telik. Ám ezek az órák is szükségesek, hiszen ilyenkor ismétlik és nézik át az összes elméleti ismeretet a katonákkal. A gyakorlótérre a harmadik napon vonulnak ki. Sajnos a hékédi honvédségi területen nem lehetséges két kilogrammnál nagyobb töltetek robbantása, így a katonáknak be kell érniük a legkisebb, hetvenöt grammos TNT préstestek „elpukkantásával”.

– A gyakorlótéri foglalkozás első napja az úgynevezett tüzzel való gyújtás gyakorlásával telik, másnap pedig a villamos gyújtásos robbantások kerülnek terítékre – tudom meg Polónyi hadnagytól, aki hozzáteszi: bár a villamos gyújtásban több a hibalehetőség, mégis praktikusabb, hiszen jobban ki lehet számolni a detonáció idejét. Emiatt egy esetleges éles feladat – például egy vízi lejáróhoz vezető út megtisztítása során – gyakrabban is használják. Ám mivel minden robbantásnak a tüzzel való gyújtás az alapja, így ennek gyakorlása is elengedhetetlen.

A beszélgetésből kiderül: a katonák minden egyes robbantási foglalkozáson a legalapvetőbb fogásokat is gyakorolják. Vagyis az időzített gyújtózsinór szabályos levágása és meggyújtása, illetve a szerelt gyutacs, és a szerelt töltet készítése egyaránt kötelező napirendi pont.

Közben a három foglalkozási helyen már meg is kezdődik a munka. Nagy tapasztalattal rendelkező tiszthelyettesek irányításával és természetesen minden biztonsági rendszabályt betartva. Például a bontatlan gyújtózsinór tekercseket is ellenőrizik. Erre az úgynevezett égéspróbára azért van szükség, mert e speciális gyújtózsinór csak akkor használható, ha a robbantáshoz előkészített hatvan centis darabja 60-70 másodperc között ég el. Ellenkező esetben azonnal és helyben selejtezni kell.

 Szerencsére ezúttal minden rendben van, a zsinór időzítése tökéletes, így mindenki gyakorolhatja az első kötelező feladatot, vagyis a zsinór begyújtásának folyamatát. A következő foglalkozási helyen már a szerelt gyutacs robbantása a cél. A foglalkozás vezetője mutatja: miként is kell szabályosan a gyutacsszorító fogót és azt is, hogy mi az összeszerelés pontos módja. Ezután következik a nap „fénypontja”, vagyis a robbantás. Természetes, hogy ilyenkor egy kicsit mindenki ideges, s remeg a feltartott kezekben a gyufa, amikor felhangzik a „gyújtásra felkészülni” parancs. Aztán persze mindenki megnyugszik s csak a feladatra koncentrál, amikor a foglalkozásvezető kiadja a következő ukázt: „gyújtás!”

A gyufa sercen, a zsinór sistereg, a töltetek pedig egy perc múlva felrobbannak. Csak orrfacsaró büz, fekete füst és hangos libagágogás marad utánuk… A sikeresen végrehajtott foglalkozás végén Polónyi hadnagy még elmondja: természetesen vizsga zárja az egy hetes kiképzést, amelynek eredménye mindenki személyi értékelő lapjára felkerül. De a látottak alapján attól valószínüleg senkinek nem kell tartania attól, hogy nem „megy át” a vizsgán.