A Sólyom végveszélyben Hajdúhadházán

A hajdúhadházi kiképzőbázis egét a MI8-as helikopterek gázturbinájának üvöltése töltötte be. A rotorok felkavarta porban alig lehetett valamit látni. A hármas védőzónával körbevett leszállóhely biztosítását végző katonák azonban férfiasan dacoltak a homokviharral, a rotorok keltette széllel, és fegyelmezetten tették a dolgukat. Ez pedig nem volt más, mint hogy helikopterrel kimentsék egy bajba jutott társukat, s ugyancsak légi úton tömegoszlatásra kiképzett csapatot szállítsanak a zavargások helyszínére. Ez volt annak a gyakorlatnak a forgatókönyve, melyet a Nyugat-Koszovóba igyekvő magyar KFOR alakulat katonái gyakoroltak Hajdúhadházon.

MEDEVAC. Tegnap ez volt a büvös szó. A katonaságot nem, vagy csak régen látott emberek számára talán legkönnyebben úgy lehet körbeírni, hogy gondoljanak a Sólyom végveszélyben címü filmre. Vagyis: zavargásokban megsérült bajtársat, bajtársakat kellett kimenteni, s meg kellett kezdeni a tömegoszlatást. Legalábbis addig a momentumig, hogy a hatalmas plexipajzzsal, a nem kicsit a birodalmi rohamosztagosok viseletére hasonlító felszerelésben könnyedén fel tudjanak szállni a járó rotorú MI8-as helikopterre Koszovóba igyekvő katonáink. Nem könnyü feladat. Ezt tanúsíthatom, hisz tornacipőben és farmerben is nehéz volt villámgyorsan felpattanni a gépre.

Az sem tette könnyebbé a katonák dolgát, hogy már reggel tíz órakor jóformán merőlegesen tüzött a nap a hajdúhadházi gyakorlótérre, s a napok óta tartó szárazság miatt szinte iraki viszonyok uralkodtak a leszállópályán. Ez persze nem zavarta őket. A leszállópályát hármas védőzónával vették körül, majd felszállt a zöld füst. Az eget a gázturbinák zaja rezgette meg, a rotor keltette homokviharban percekig nem láttak semmit a katonák. Ennek ellenére egy-egy beszállás, vagy éppen kiszállás a gépből alig vett igénybe két percet. Persze sok függött attól, hogy csak fegyverzettel ugrottak fel a gépre, vagy sebesült bajtársuk hordágyát is fel kellett rá tenni. Ez sem volt kis feladat. Ennek ellenére pillanatok alatt beemelték a sérültet az embermagasságban lévő ajtóba.

A gyakorlat szervesen illeszkedett a Nyugat-Koszovóba igyekvő KFOR-katonák kiképzésébe. Gyakorlatilag ez volt az utolsó előtti mozzanat. Ezt követően már csak egy kétnapos, összetett hadgyakorlat vár fiainkra... és lányainkra. Mert hiszen voltak, akik a terepszínü egyenruha, a málhazsák és a fegyver mellett a nappali sminkről sem feledkeztek meg.

Enyedi Attila őrnagy békefenntartó komplex gyakorlatként jellemezte a feladatot a honvedelem.hu-nak. Nyugat-Koszovóban, ahová igyekeznek, várható, hogy lesz módjuk élesben is részt venni hasonló helyzetekben – magyarázta tovább az összekötő tiszt. Akár tömegoszlatás is elképzelhető, így a védőfelszerelésben, pajzzsal történő gépreszállást és gépelhagyást is készség szintre kell fejleszteni.

Már nincs sok idejük rá, a tervezett 450 fős kontingens első csoportja ugyanis július közepén indul Pec városába – mondta lapunknak Mórucz László. Az alezredes hozzátette: több lépcsőben utaznak majd ki, az utolsó „eresztés” augusztus 22-én indul el. Nyugat-Koszovóban, a KFOR erők kötelékében klasszikus békefenntartó müvelet vár majd rájuk. Egy, jelenleg hármas szlovén-olasz-magyar zászlóalj feladatkörét veszik át, ami ezután már csak kétnemzetiségü, szlovén-magyar lesz, mely ráadásul magyar parancsnokság alatt fog majd tevékenykedni.

Mórucz László kiemelte: a több mint négyszáz katona 90 százaléka a 5. Bocskai István Lövészdandárból érkezik, csak egyes speciális feladatokat ellátó katonák, így például a csapatorvos érkezik máshonnan. A csapat összeszokottságát és a bajtársiasságot az is segítheti, hogy a 5. lövészdandáron belül is az első lövészzászlóalj adja ki a kontingenst. S erre nagy szükségük is lesz, hiszen a nemrégiben függetlenné vált Koszovóban még mindig képlékeny a helyzet.