Szekérúton panoráma kilátással

Az alakuló téren gyülekező állományból elsőként a logisztikai zászlóalj rajtolt, majd őket követte öt perces időközönként a többi alegység. A laktanyát elhagyók a lőtérhez vezető hadiutat használva mászták meg az egymás között csak Makarenkónak nevezett lőtéri lankát, majd egy fél fordulattal megcélozták a gyakorlótér melletti Bakodi-tó partjait.

Az eső áztatta földúton a ragacsos sár nehezítette a gyaloglók tempóját, míg az emelkedőkön-lejtőkön a homokos, csúszós talaj okozott néhány kellemetlen meglepetést a célt nem tévesztő katonáknak. Az időjárás azonban nem szegte kedvét a sétáló embereknek, hiszen a szomódi lőtér tetejéről pazar kilátás kárpótolta a lassan fáradó állományt. A gyakorlótéri kerülő előtt fél távnál mintegy fél órában megebédelt az állomány, majd tele pocakkal utasították maguk mögé a kiszabott kilométereket.

A járőr típusú menetgyakorlat tartogatott néhány megoldásra váró feladatot is, mely közül a lajhármászás okozta a legnagyobb gondot. A két fa közé kifeszített kötél a sáros bakancsoktól csúszóssá vált, így azon átkelni csak szoros fogással lehetett. Lövészdandár lévén a kézigránátdobást, a fegyverláda cipelését, a sebesült szállítást is rutinos mozdulatokkal hajtották végre az alegységek, és eddig ritkán használt elemek, a szennyezett terepszakaszon történő áthaladás és a kocsi tolás sem okozott problémát a csapatoknak.

A katonák edzettségét és felkészültségét igazolja, a laktanyába való visszaérkező leggyorsabb csapat 3 óra alatt teljesítette a távot, a gyengébbek is mintegy ötven perces csúszással sérülés nélkül gyalogolták le az útvonalat.