Főszerepben a katonák, a tankok és a helikopterek

A rendezők a tizenegy órai kapunyitáskor egy pillanatra még bajban voltak, mert a belépésre váró vendégek olyan hosszú sorokban álltak, hogy a kiskapun csak nehezen tudtak bejutni a laktanya területére. Ekkor jött a parancs: „Megnyitni a nagykapukat!” A kapukon óvodás, általános és középiskolás csoportok igyekeztek az alakulótéren lévő bemutatóhelyek felé, de már útközben elkezdődött a látványosságok sora. A laktanya felett két helikopter repült el, lázba hozva a gyerekeket, akik egymásra licitálva mondták el, ki hol és mikor látott már helikoptert. Láthatóan nagyon sokan igyekeztek a sportpálya felé, ahol a helikopterek leszálló helye volt kijelölve. A sportpályához érkezők egészen közelről figyelhették meg a két gép lebegését, majd sima földet érésüket.

Ezt követően a gyerekek nagy örömmel vették birtokukban az alakulótéren kiállított katonai jármüveket és természetesen a két helikoptert is megrohamozták: sok-sok percet álltak fegyelmezetten a sorokba, hogy csak egy kis időre beléphessenek a kabinokba. A jármüveket felügyelő katonák a ki- és beszállásoknál nagy türelemmel segítettek a gyerekeknek és válaszoltak a kérdésekre. A forgatagot nézve mindenkinek feltünhetett, hogy a nyílt napra érkezett vendégek életkora a karon ülő pici gyerektől a nyolcvan év feletti idős nagypapáig terjedt. Nehéz lett volna megtalálni a legfiatalabb gyereket, annyira sokan voltak. A nyugdíjasok szép számmal képviseltették magukat, akik láthatóan nosztalgiáztak és mesélték egymásnak, de a fiataloknak is a katonaélményeket.

A dinamikus bemutatók a kiadott programnak megfelelően kezdődtek el. A katonák önvédelmi bemutatóját a gyerekek nagyon élvezték. Legjobban az tetszett nekik, amikor valamelyik fél a földre került, ezért „győzött”, ezt hangosan megünnepelték. A fiatalok körében ugyanilyen sikert aratott a dandár zenekar szépen megrendezett „gyep show”-ja is. A látogatók figyelme ezt követően két helyszínre irányult. Az alakuló téren a rendőrség beavatkozó csoportja tartott látványos bemutatót, amelyben a maszkos kommandósok sikeresen elkapták és megleckéztették a bünözőket, a sportpályán pedig forogni kezdett a két helikopter rotorja. A nagy dübörgés megint sok nézőt vonzott a sportpályához, a két helikopter végül fel is szállt, a MI-24-es elköszönt a vendégektől, a MI-8-as pedig az ejtőernyős ugráshoz magasságot gyüjtve tovább körözött a laktanya felett.

Közben a laktanya egyik félreeső részén megkezdték a házigazdák által szervezett speciális Klapka Ifjúsági Honvédelmi és Ügyességi Versenyt. A versenyre 15 iskola csapata nevezett különböző korosztályokban, a próba két részből állt. Az első részében a hat fős csapatoknak egy honvédelemről szóló tesztet kellett kitölteniük. A jó válaszok egy másodperc levonást jelentettek a csapatok akadálypályán elért idejéből. A feladat második részében egy „katonai” akadálypályát küzdöttek le a résztvevők. Először egy kúszófolyosó jelentett akadályt, majd a kötél, vagy katona nyelven a „lajhármászás” következett. Ez volt a pálya legnehezebb eleme, mert akinél a karokban nem volt elég erő, bizony nagyon megszenvedett a kötéllel, és a csapatának itt bőven összeszedhette a rossz szereplést hozó másodperceket. A kézigránátdobás és sebesültszállítás után sprintelhettek csak a csapatok a célba. A gyerekeket kísérő tanárok nagy hangerővel biztatták az egyes ügyességi elemeknél a diákjaikat és persze a célba érés után a befutóknak itt sem maradt el a taps.

A helikopter közben elérte a megfelelő magasságot és az ejtőernyős katonák egymás után sorba ugrottak ki és az erős oldalszél ellenére pontosan megérkeztek a sportpálya gyepére. Természetesen ezt a látványosságot is értékelték a fiatalok, minden egyes földet érést taps követett. Amint az utolsó ejtőernyős is földet ért, kezdődött a tüzoltók bemutatója.

A „lánglovagok” az első mozzanatban daruval emeltek fel a magasba egy autó karosszériát, amit aztán leejtettek, majd még be is gyújtották. A riasztott tüzoltókocsi nagy lendülettel, szirénázva érkezett meg a helyszínre. A tüzoltók elkezdték oltani a tüzet, majd felfeszítették az ajtókat, imitálva ezzel a bent rekedt utasok kimentését. A gyerekek nagy figyelemmel kísérték a „tüzes” bemutatót és természetesen a végén itt sem maradhatott el a gyerekek tapsa.

A bemutatók közti időben a sátraknál is nagyon sok fiatal volt látható. Az arcfestésnél szinte a rendezvény végéig sorok álltak és a festés végső mozzanatként jöhetett az álcázott gyerek megörökítése a katonákkal. A nyílt napra érkezők ezen a helyen találkozhattak az HM Zrínyi Kft. szimulátorával, valamint a „Képlövők” programjával, ahol a gyerekek egyénileg, vagy akár kollektívan - egy kis ajándék reményében - a honvédségről szóló tesztlapot tölthettek ki. A vendégek sátraknál találkozhattak még a helyi toborzó iroda, a Honvéd Szakszervezet és a rendőrség kitelepült részlegével. Minden sátornál feladatokkal és ajándékokkal várták a fiatalokat és a felnőtteket egyaránt. A gyerekek igazi csapatmunkát végeztek. Izgatottan osztották meg egymással a felfedezési élményeiket azt, hogy hol mit lehet csinálni és ezért milyen ajándékot lehet kapni. A rendőrségi sátornál bünmegelőzési tesztet lehetett megoldani, aminek helyes kitöltéséért lufikat lehetett kapni. Nagyüzem volt a szimulátoroknál is, ahol folyamatosan hosszú sorok álltak és próbálkoztak a gyerekek a repülőgép irányításának a müvészetével. A lufik két órán belül el is fogytak és már csak egyéb ajándékokkal lehette megvigasztalni a fáradni látszó gyerekeket.

A házigazdák a nyílt nap zárásaként egy harcászati bemutató keretében mutatták meg a mesterségüket. Először T-72-es harckocsik rázták meg dübörgésükkel a környék házainak falát, majd az érdeklődőknek a BTR-80 és kísérő személyzete mutatkozott be. Ezt követően egy feltételezett támadás visszaverésénél először a két BTR és a benne helyet foglaló katonák viszonozták a tüzet az ellenség felé. A pontonhíd-építést követően megindult a harckocsik ellentámadása és a BTR legénységével megerősödve a katonák nyertesként hagyták el a harc helyszínét.