Radaros előny az első forduló után

A napok óta tartó esőzések nagyon meglátszottak a terepen: a versenybíróság is meggyőződhetett erről, hiszen amikor a laktanyából a feladat ellenőrzésére ment ki, mindösszesen három ellenőrzési pontot tudott elérni. A hetes ellenőrzési pontig számtalan komoly víz átfolyáson és tócsán kellett átvergődni, és ezt az UAZ sem bírta mindig. A közel három kilométeres útszakaszon háromszor állt le a gépkocsi motorja és csak kis karbantartás után lehetett újraindítani a motort.

A versenyt a hölgyek a külső körülmények ellenére nagyon komolyan vették. A rendezők a járőrpályán történő jobb eligazodást szalagozással segítették. Az az út, melyet szinte tíz méterenként végig kijelöltek, egyenesen a célba vezetett. Akik ezt követték, 16,5 kilométer megtétele után jutottak el a kiinduló ponttól a laktanyában lévő célig. Azoknak viszont, akik a térképen tájékozódva az ideális útvonalat követték, a befutásig 13,5 kilométert vagy ennél kevesebb távot kellett leküzdeniük. A versenybíróság már a technikai értekezleten felhívta a csapatok figyelmét arra, hogy a szalagozás a „nagy eltévedések” elleni segítség miatt van, és lehetőséget jelent a tájékozódásra. Akik ezt választják, biztosan be fognak érni a célba, de önmagukat hozzák hátrányos helyzetbe, mert három olyan szakasz is akadt, ahol a jelzett rész lényegesen eltért az ideális útvonaltól. Ezzel tehát időt fognak veszíteni, ami csak nagyon jó futóteljesítménnyel dolgozható le.

A verseny félidejében a hetes ponthoz érkező ellenőrök meglepődve tapasztalták, hogy mindösszesen két csapat jelentkezett be az ideig az ellenőrző pontra és teljesítette a feladatot. Ezen az állomáson a csapattagoknak a „szakadék” felett kötélen függeszkedve kellett átkelniük. A lányoknak ez nem mindennapi feladat volt, de tisztességes csapatmunkával és sok biztatással szinte mindenkinek sikerült teljesítenie. A feladat nem teljesítése „plusz büntetést”, ráadáskörök lefutását vonta maga után, amit a versenyzők tíz kilométerrel a lábukban már nem szívesen akartak.

A nyolcas ellenőrző ponton is kemény feladat várt a katonanőkre: sebesült csapattársukat hordágyon kellett elvinniük a kijelölt helyre. A legnagyobb gondot itt is az időjárás okozta azzal, hogy megtöltötte esővízzel az egy héttel ezelőtt még száraz bányagödröt. Ahol a pálya kitüzésénél száraz lábbal át lehetett menni, most bokáig érő víz állt. A sebesültet közel kétszáz méter hosszú pályán hegyen, völgyön, vízen át cipelték a már meglehetősen fáradt amazonok. Aki a hordágyon feküdt, annak sem volt egy álomutazás ez az út, különösen az utolsó ötven méter bizonyult nagyon keservesnek, amikor a csapatoknak egy meredek, csúszós parton kellett leereszkedniük.

Ezen az ellenőrzési ponton már látni lehetett a verseny állását is. A tizenötös rajtszámmal, utolsóként indult légtérellenőrző csapata ötödikként futott be és csak néhány perccel volt előttük a nagy rivális, a tizenkettedikként indult Honvédelmi Minisztérium csapata. A két favoritot követően egymás után jöttek a többi csapatok, akik még a további helyezésekért voltak versenyben. A nyolcas pont akadályának a leküzdését követően már előttük volt a célegyenes és a zuhogó esőben egészen a célig lehetett hajrázni.

A célban szembesülhettek a versenyzők azzal, mekkora jelentősége volt a perceknek és a másodperceknek. A második helyezett kevesebb, mint egy perccel előzte meg a harmadik helyezést elért csapatot, és a negyedik is mindössze 36 másodperccel maradt le a dobogóról. Nem egy csapatvezető nézegette szomorúan az eredményeket, és elemezte azt, hogy miért és hol csúsztak le a jobb helyezésekről. Az eredményeket látva sokan nem is gondolták volna, hogy a csapatoknak ezen a versenyen egy 15 kilométeres távot kellett teljesíteniük. A célban a rendezők forró teával és tapssal várták a fáradt versenyzőket, akik alig várták, hogy végre leüljenek és kiöntsék a cipőikbe folyt vizet. A versenyen indulókon a táv végére egyetlen száraz ruhadarab sem maradt. Az eredményhirdetésig a versenyzőknek volt idejük és lehetőségük a felfrissülésre, a szétázott ruháik lecserélésére.

A 2010. évi járőrbajnokság nők versenyében első helyezett az MH 54. Veszprém Légtérellenőrző Ezred csapata, második helyezést ért el a Honvédelmi Minisztérium csapata, harmadik helyezett az MH 25. Klapka György Lövészdandár csapata lett.

Az érmeket és az okleveleket Bozsóki Attila mk. alezredes, ezredparancsnok helyettes adta át, és köszönte meg a versenyzőknek a nem mindennapi időjárási viszonyok közötti sportszerü helytállást. A verseny egyik rendezője, Chmelik Ernő alezredes elmondta: a 2010. évi MH járőrbajnokságnak ez csak az első felvonása volt, az ezévi összetett helyezéseket később, a férfiak eredményének ismeretében fogják kihirdetni. Az előző évek tapasztalatai alapján vették ketté a nők és a férfiak versenyét, hiszen csapatok nagy létszáma miatt kezelhetetlenné vált a verseny, mert több olyan ellenőrző pont volt, ahol feltorlódtak a csapatok és vita alakult ki a holtidő kérdésében. Ezt a vitát akarták elkerülni azzal, hogy a nőknek és a férfiaknak külön versenynapokon rendezték a meg járőrt.

A folytatásra a fiúkkal néhány hét múlva, valahol a Bakonyban kerül majd sor.