A tűzszerész csak egyszer tévedhet!

A rendezvény elején felolvasták Kovács József vezérőrnagynak, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnokának – az évforduló alkalmából írt – köszöntő levelét. „A háborúk a mai napig rengeteg munkát adnak katonáinknak, hiszen az ország földterületein, folyómedreiben, az építkezéseken naponta kerül elő nagy mennyiségben lőszer, robbanótest. A tüzszerészeknek a nap 24 órájában készen kell állniuk arra, hogy hatástalanítsák, megsemmisítsék ezeket” – írta a vezérőrnagy. Kovács József levelében kitért arra is, hogy az elmúlt években a tüzszerész katonák jelentős része teljesített szolgálatot békefenntartói misszióban, ahol tanúbizonyságot tettek a szakmai felkészültségükről és tudásukról. A terrorizmus és a modern hadviselés adta új kihívások, új feladatok elé állítják a szakembereket. A folyamatosan megjelenő új eszközök sokkal nehezebben kiismerhetőek, így nehezebb hatástalanításukra felkészülni – vélekedett a MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka.

Benkő Tibor altábornagy a zászlószalag-adományozásról szóló okiratában kifejtette: „a csapatzászló a becsület, dicsőség, bajtársiasság és a hazához való hüség katonai hagyományokban gyökerező jelképe, amely – a történelmi múlt emléke előtt tisztelegve – kifejezi egy közösség összetartozását, a szakmai és emberi kapcsolatokat. A csapatzászlóra köthető zászlószalag a lelkiismeretesen és magas szakmai színvonalon teljesített munka elismerésének kitüntető szimbóluma.”

Az adományozó beszédében Orosz Zoltán vezérőrnagy, a HM Honvéd Vezérkar főnök-helyettese kiemelte: a magyar haderő története számos nagy múltú alakulatot és katonai szervezetet tart számon, amelyek változó körülmények között is évtizedekig őrizték a karakterüket, az identitásukat, élték a hagyományaikat és meghatározó szereplői voltak a magyar haderőnek. Orosz Zoltán hozzátette: „az elmúlt években nagy munkát végeztünk, hogy a történelmi múltban gyökerező értékeinket, a katonai örökségünk hagyományait megteremtsük és újraélesszük.”

– Önök ellátják az országos tüzszerész készenléti szolgálatot, végzik a katonai eredetü lőszerek, robbanótestek hatástalanítását, megsemmisítését. Átvizsgálják a katonai lő- és gyakorlótereket, megsemmisítik a fel nem robbant robbanószerkezeteket. Ellenőrzik a hajózható vízi utakat, készek azok szükség szerinti aknamentesítésére. Biztosítják a folyami mütárgyak védelmét – mondta a vezérkari főnök helyettese, majd arról beszélt, hogy a tüzszerész és hadihajós ezred katonáinak szolgálata a haderő egészén belül is kiemelt figyelmet kap. Egyúttal a Magyar Honvédség társadalmi megítélésén is javíthat.

Orosz Zoltán vezérőrnagy felkötötte a vezérkari főnöki zászlószalagot az alakulat csapatzászlajára, majd Hajdu Gábor mérnök ezredes mondott ünnepi beszédet. Az MH 1. Tüzszerész és Hadihajós Ezred parancsnoka az állománygyülés résztvevőit – egy képzeletbeli időutazáson – visszarepítette 1945-be, amikor a világháború véget ért. Az ország romokban hevert, s mindenütt a háború gyilkos hagyatéka gátolta az újjáépítést. Ekkor alakult meg az első, önkéntesekből álló tüzszerész kötelék. Munkájuknak köszönhetően 1954-re a települések többségéből eltüntek az aknák és a robbanótestek, de az erdőben és a mezőn még szanaszét hevertek a lőszerek. Ennek a helyzetnek a felszámolása érdekében rendelte el a Honvédelmi Minisztérium a Honvéd Aknakutató Zászlóalj felállítását.

Hajdu Gábor beszédében részletesen felelevenítette a tüzszerészek elmúlt hatvanöt évben végzett munkáját, majd elmondta: az elmúlt évben kidolgozták a tüzszerész stratégiát, amely idén is új elemmel és tevékenységgel bővült. A közszolgálati tevékenység továbbra is tömegmunkaként jelentkezik, emellett pedig megjelentek az „egy bejelentési számon, nagy mennyiségben talált lőszerek”, megnőtt az olyan bejelentések száma is, amelyek a meglévő szállító eszközökkel nem, vagy csak nehezen közelíthetőek meg. Az alakulat feladatrendszere napjainkban is folyamatosan bővül, így napi szinten jelent kihívást – emelte ki az ezredparancsnok, hozzátéve: a technikai feltételek is javultak, az új eszközök beszerzése pedig folyamatos.

– Ha most felteszem a kérdést, hogy mi köti össze a múlt és a jelen tüzszerészeit, a válasz nem lehet más, mint az elkötelezett, magas szintü munka, és az életveszély, amiben nap, mint nap végezzük a munkákat. Többek ők, mint bármilyen más szakcsapat, vagy fegyvernem katonái? A válaszom egyértelmüen nem! Csak az a munka más, amit végeznek, és a tévedés lehetősége nincs megadva számukra. Közhely ugyan, de igaz, a tüzszerész csak egyszer tévedhet! – mondta Hajdu Gábor ezredes.

Az ünnepség jutalmak és elismerések átadásával ért véget. Ebben az évben adták át először a Sed Honore (Csak a becsület) díjat, amellyel az alakulatért sokat tett katonákat és civileket jutalmazzák. Az elismerés katonai tagozatát Magyarország legidősebb tüzszerésze, a 92 éves Szabó Péter nyugállományú őrnagy vehette át, aki az elmúlt évtizedekben nagyon sokat tett a katonai tüzszerész tevékenységért. A díj polgári tagozatát Nemes László, Mesztegnyő polgármestere kapta, aki azzal érdemelte ki a kitüntetést, hogy a vidéki települések közül elsőként állítatott emlékmüvet a hősi halált halt tüzszerészek emlékére.