Mozgalmas őszi időszakot zárhattak le a szentesi MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred hídépítő katonái. A több hetes átkelés kiképzést, harcászati és szakharcászati kiképzést követően, a Magyar Honvédség NATO felajánlott, Vegyes hídépítő százada október 26-án és 27-én, CREVAL ellenőrzés formájában adott számot felkészültségéről.
Az ellenőrzést az MH Összhaderőnemi Parancsnokság állományából kijelölt szakmai bizottság végezte, melyet Otto Siegfried alezredes, és Csurgó Attila alezredes a NATO Szövetséges Erők Parancsnokságáról felügyelt. Az ellenőrzés, a század parancsnokának angol nyelvü jelentésével kezdődött, aki ismertette a század rendeltetését, feladatait, felszereltségét. Jelentette a kialakult hadmüveleti helyzetet, mely szerint a folyón átívelő közúti híd megsérült és ennek kiváltására az adott körzetben 60 tonnás úszó aljzatú hidat kell építeni a századnak, melyet 24 órán keresztül kell üzemeltetni és biztosítani a forgalmat a folyó két partja között.
Először az alakulótéren a felsorakozott alegység létszámát, tagjainak felkészültségét, személyi irataikat, felszereléseiket vette vizsgálat alá a bizottság. Majd a század okmányait is részletesen ellenőrizték a szakterületek képviselői. Ezt követően elkezdődött a feladat valós végrehajtása. A gyakorlótéren, a müveleti területnek megfelelően kialakította a század a körletét. Megfelelő álcázással, széttagoltsággal a nagyszámú technikai eszköz jól beleolvadt a környezetébe.
A századparancsnok parancsára a müszaki felderítő alegység kivonult felderíteni a folyószakaszt, a lehetséges hídátkelőhelyek helyének meghatározásához. Az élet azonban nem ilyen egyszerü valós körülmények között. Nem volt elég az eső, a nyakig érő sár, a katonákat folyamatosan érték a különböző bejátszott incidensek. A jól védett ellenőrző-áteresztő pontnál illegális behatoló, elhagyott csomag, robbantás, tüzérségi tüz tesztelte az alegység közelbiztosításának hatékonyságát. Később vegyi riadó, majd hangos fegyverropogással támadás érte a csapatot.
A második napon a felderítők által felderített folyószakaszhoz menetet hajtott végre a század. A biztosítók elfoglalták a helyeiket az építés körzetében. A gyorsan megépített 80 tonnás komppal két darab BTR került átforgalmazásra a biztosító katonákkal együtt a túlsó partra, ezáltal biztosítva a folyószakasz mindkét oldalát. Elkezdődhetett a fő feladat, a hídépítés, miközben az ellenerő folyamatos támadó tevékenységet hajtott végre.
A technikai eszközök folyamatosan cserélődtek a part mentén és szaporodtak a folyón. „BMK-t a vízre!, „Pontont dobj!” hallatszottak a szakaszparancsnokok gyakorlott vezényszavai, melyre az állomány rutinosan végrehajtotta a feladatait. A hadihíd elemekből összeállított két fél hídszakaszt a tolóhajók már úsztatták is a hídtengely irányába, ahol ügyes navigálással összeillesztették őket, és zárták a hidat. A hídpróba után megindulhatott az átcsoportosítás a túlsó partra. Egy híd a folyón jól látható, könnyen azonosítható és támadható az ellenfél részéről. Így nem meglepő, hogy színlelt légitámadás érte a hidat, melyen a „sebesültek” szakszerü ellátása érdekében tevékenykedett az egészségügyi személyzet. A támadás során megrongálódott hídelemek cseréjét, a híd nyitásával, majd zárásával megoldotta az állomány.
A század a kapott harcparancsnak megfelelően látta el feladatát, végezte tevékenységét. A hosszú, fáradtságos kiképzési és felkészülési folyamat elérte az eredményét. Az ellenőrző csoport meghozta az összegzését. „Combat ready” értékelést adtak, azaz a század „bevetésre kész”. Otto Siegfried alezredes zárszavában kifejezte – örömmel látta, hogy a század képes a NATO elvárások alapján, szakszerüen tevékenykedni, végrehajtani a feladatát.