Ködgyertya, gázálarc és sárga zászló

Már csak azért se, mert a február 15-i kisebb havazás másnapra olyannyira eljegesítette a Bakonykúti gyakorlótér (ahogy a katonák ismerik, a Csörlőház) felé vezető betonutat, hogy személyautóval bizony csak egy gyalogos sebességével lehetett megközelíteni. Persze a NATO Reagáló Erők (NRF) tizenegyedik váltásának részét képező ABV – vagyis atom, biológiai és vegyi – felderítő szakasz, VSBTR–80-asainak meg sem kottyan egy kis hó: a konvoj katonás rendben érkezik meg a szakharcászati gyakorlat helyszínére.

Az évenkénti szokásos vegyivédelmi szakkiképzés előttünk álló napi feladatairól a szakaszt már a helyszínen váró Miklovich János alezredes, az MH 93. Petőfi Sándor Vegyivédelmi Zászlóalj parancsnokhelyettese elmondja, hogy a katonák ABV felderítő feladatokat hajtanak végre, illetve megmutatják majd, hogy miként kell védekezni szimulált ellenséges támadás ellen. Hozzáteszi: ez csupán szinten tartó felkészítés, mert a szakasz a kötelező NATO CREVAL ellenőrzésen már átesett, de a szövetség idevonatkozó rendszere előírja, hogy ennek az ideiglenes állománytáblával létrehozott alegységnek félévente szinten tartó foglalkozást kell végrehajtania.

A gyakorlat első része hamarosan meg is kezdődik: az egyik VSBTR felderítés közben rá is bukkan a ködgyertyával imitált szennyezett területre. A harcjármü megáll, kidobja a „GAS” feliratú sárga zászlót, majd a gázálarcos katonák müszeres méréseket végeznek a területen, illetve mintát vesznek a szennyezett talajból.

Közben a kanyargós erdei úton feltünik két vadonatúj tehergépjármü, hatalmas konténerekkel. Olyan sebességgel közelednek, mintha szándékosan az a cél, hogy a konténerek minél jobban összerázódjanak… és tényleg.

„Tavaly májusban kaptuk meg a Respirátor Zrt-től a mentesítő század új vegyivédelmi konténereit. Ezek haditechnikai vizsgálata már tavaly megkezdődött, de a vörösiszap-katasztrófa miatt nem tudott befejeződni, így most is ez zajlik” – mondja Molnár Árpád mérnök alezredes, a HM Fegyverzeti és Hadbiztosi hivatal kiemelt főmérnöke. Hozzáteszi: ezek a konténerek idővel majd felváltják a rendszerben lévő folyadékos mentesítő gépkocsikat.

A lehető legkorszerübb technológiájú konténerek moduljai egyaránt alkalmasak a személyi állomány, a felszerelés és a technikai eszközök mentesítésére is. Most pedig azért kell úgymond „rázni őket”, mert ezekbe a konténerekbe a mentesítést végrehajtó modulokat gyárilag rögzítették és a honvédség szakembereinek meg kell győződniük arról, hogy bírják-e a komoly katonai igénybevételt.

Amíg a konténerek rázkódnak, a VSBTR-ek pedig várják a következő szakfeladatot, Molnár Árpád mérnök alezredes dióhéjban elmondja azt is, hogy a vegyi mentesítés technológiája a szennyezés fajtájától függ. Sugárzó anyag mentesítésnél például az izotópok káros hatását nyilván nem tudják megszüntetni, ezért ezeket felületaktív anyagokkal távolítják el. Vegyi mentesítésnél a mérgező harci anyagokat különféle reagensekkel kevésbé veszélyes anyagokká alakítják át, majd a reakció termékét a forró vizes modul segítségével lemossák a felületről. A biológiai szennyezés eltávolítása eléggé hasonlít az előző módszerhez, csak éppen ilyen esetben a kórokozókat elpusztítják. Mivel a biológiai ágensek nagy része hőre érzékeny, szintén magas hőmérsékletü ellenanyagokkal dolgoznak.

A gyakorlatok közben tovább folytatódnak, mi pedig – kihasználva az enyhe olvadást és azt, hogy a harcjármüvek kicsit feltörték már a jeget – sietve elbúcsúzunk a vegyivédelmi katonáktól, remélve, hogy legközelebb is csak gyakorlaton találkozunk majd velük…