A bajtársiasság túlélőversenye

A megmérettetés gerincét képező 65 kilométeres – részben éjszakai – menet előtt, mintegy „bemelegítésképpen” a csapatoknak négy kisebb felmérésen kellett eldönteniük egymás között a menet rajtsorrendjét. Bizony érdemes volt iparkodni, mivel a csapatok helyezésük sorrendjében dönthették el, hányadikként kívánnak nekiindulni a tizenkét állomással nehezített menetnek. Az első feladat a 3200 méteres futás volt, melynek során a csapattagok, hátukon súlyos hátizsákjaikkal, kötéllel összekötve teljesítették a távot. Az előzetesen becsült 20-25 perc körüli időkhöz képest az elsők már egy szük negyedóra múlva feltüntek a célegyenesben.

Néhány perc pihenő után következett a többi próba: a húzódzkodás, a csoportos fekvőtámasz, illetve a szintén csapatonként végrehajtott felülés, ahol hátizsákok helyett most egy méretes fatörzs nehezítette a versenyzők dolgát. Szücs László alezredes, a versenyt szervező intézet igazgatója elégedetten szemlélte a figyelemreméltó fizikai teljesítményeket. Elmondta: annak örül a legjobban, hogy évről-évre szép számmal vesznek részt a versenyen, melyen az idén a rendőrség, illetve egy osztrák csapat is képviseltette magát. Az állóképességet próbára tevő menet állomásait leküzdve végül kilenc csapat teljesítette a versenyt a határidőn belül. A győztes a KLHTK 6. századának csapata lett, megelőzve a Bolyai János Katonai Müszaki Főiskola vegyes csapatát. A bronzérmet a KLHTK 7. századának csapata szerezte meg.