Amikor háromszor dörren egy ágyúlövés

Minden katona számára az jelenti a kiképzés csúcsát, amikor a kezelésére bízott fegyverrel éles lőgyakorlatot hajthat végre. Természetesen így vannak ezzel a harckocsizók is. 

„A tatai MH 25. Klapka György Lövészdandár 11. Harckocsi-zászlóaljának irányzó katonái – háromhetes szakfelkészítésük utolsó etapjában – most jutottak el az éleslövészeti feladatok végrehajtásához” - mondta el az alakulat szomódi helyőrségi lőterén Varga Sándor őrnagy. A zászlóalj parancsnokhelyettese hozzáteszi: ezúttal nemcsak a harckocsik 125 milliméteres ágyújával, hanem az ezzel párhuzamosított PKT-géppuskával is lőnek. 

A lőterén felsorakozott negyventonnás gépszörnyek látványa lenyügöző. Jól látszik, a hatalmas monstrumok napok óta tépik-szaggatják a lőtér felázott talaját: szinte mindenhol sár borítja páncélzatukat, lánctalpukat - lesz majd dolguk a mosással a katonáknak… Erre azonban pillanatnyilag még senki nem gondol, csak az előttük álló feladatra koncentrálnak. 

Megkezdődik a harckocsik bemálházása. A kezelőszemélyzetek az előírtaknak megfelelően bepakolják a lánctalpasokba az egyenként huszonhárom kilogrammos gránátokat és a kilenckilós indítótölteteket. Az ezt követő eligazítás során sokadszorra is elismételik a biztonsági rendszabályokat, megmutatják a lőtér fő lőirányát, majd felhangzik a várva várt parancs: „Harcjármüre! Motort indíts!”

Bármennyire készül is rá az ember, az első lövés mindig váratlanul éri… A több mint két kilométerre kihelyezett, „ellenséges páncélosokat” imitáló célok szinte azonnal megsemmisülnek. Aztán egy másodperccel később újabb meglepetés éri a nézelődőt: minden lövés kétszer-háromszor is „dörren”. Természetesen ennek a rejtélynek is megvan a magyarázata: a dombok között fekvő szomódi lőtérnek remek az „akusztikája”... 

Fotó: Tóth László